Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Winger
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Játékidő: 49:52
Értékelés: 3.5/5
A Winger a nyolcvanas évek végén egyszerűen hihetetlen jelenség volt. Egyformán simán odatettek az asztalra igazi „mainstream” dalokat, mint a Can’t Get Enough vagy a Seventeen, és művészileg mélyebb hard rock teljesítményeket is (In The Day We’ll Never See, Time To Surrender). Ez az időszak persze csak a zenekar első két stúdióalbumára korlátozódott (Winger (1988) és In The Heart Of The Young (1990)). A „Pull” (1993) viszont, amelyre – mint látni fogjátok – ez a comeback-album is sok mindenben épít, megjelenésekor elég ellentmondásos kritikákat kapott.
A frontember Kip Winger, aki korábban Alice Coopernél játszott, két ördögien jól fogyó albumot hozott össze a Wingerrel, bár hát más idők is jártak (a nyolcvanas évek vége). A „Pull” aztán a zenekar homályosabb oldalát mutatta, és sem a kritikusok, sem a tömegek nem fogadták túlzott lelkesedéssel, pedig a mai szemmel nézve néhány igen érdekes – derűsebb – pillanatot is tartalmaz. A Winger ezen a lemezen intellektust és ezoterikus költészetet vitt a zenéjébe, sokkal érettebb album volt, mint az első kettő, a zenekar pedig ironikus módon a kritikák miatt szétesett, és emiatt a lemez sem fogyott jól.
Nos, tizenhárom évvel a „Pull” megjelenése után itt a zenekar visszatérése a „IV” albummal. Az új lemez felállásában három eredeti tagja van annak a bandának, amely a „Pull”-t felvette: Reb Beach gitáros, Kip Winger basszusgitáros-énekes és Rod Morgenstein dobos.
A „IV” nem sokat hoz abból, amit az első Winger több mint 15 évvel ezelőtt kínált. Emberek! Ne számítsatok olyan dalokra, mint az Easy Come Easy Go vagy a Madalaine! Az új album a „Pull”-hoz és Kip szólókiadványaihoz kapcsolódik azokból az évekből, amelyek a „Pull” után jöttek, és eltemették a régi jó glam/hair metalt. Ez azt jelenti, hogy sötét kompozíciókból álló lemezt kaptunk, hatalmas, komor hangulattal, amely az album legmelodikusabb részeiben sem enged! Itt van Kip Winger szenvedélyes, de mindenképpen pesszimista éneke, a hozzáállást pedig a pusztulás és a személyiség elvesztése miatti válságban való bolyongás ihlette. Hatásos hangulatfestés! A kompozíciókban kiváló vokális harmóniák hallhatók – a kórusok tökéletesen összeforrnak, és a Winger, amely mindig is híres volt erről, főleg a refrénekben nyűgöz le velük, amelyek a dalok atmoszférikus csúcspontjait adják. A riffeknek veleje van, felismerhető báj árad belőlük, a játék bravúros, az album pedig azért érdekes, mert amerikaiaktól szokatlan módon ötvözi a melodikus hard rock megoldásokat a melankolikus hangulattal – ebben elsősorban a brit szigetek hard rockerei a mesterek. Az amerikai zenekaroknál az ilyen pillanatokban a dolog általában kétségbeejtő pátoszba, szacharinos kitörésekbe fullad, a Winger viszont a „IV”-gyel ügyesen kikerülte ezt.
A Right Up Ahead rendkívül hatásosan idézi meg a homályos hangulatot sokkoló, félhangos doom riffeléssel, a Mi16 a posztgrunge-korszak mainstreames trükkjeit követi, de tipikus melodikus hard rock refrénnel, az On A Day Like Today-féle dal pedig akár hatásos altatószernek is elmegy, gyönyörű, finom érintéssel. A Disappear állandóan azon a határon gurul, ahol a doom fogások és a hard rock dallamok standardjainak keverése tartós ízléstelenségbe csaphat át, vagyis a Winger a „IV”-en nagyon veszélyes vizeken evez, de nem süllyed el, és legalább a feje mindig a víz felett marad. Ez meglepően pozitív, mert frissességet visz a zenébe. Mindig friss az, ha az újítási kísérlet sikerül! Reb Beach néhány igen impozáns gitárszóló-bűvésztrükköt mutat be, ezek közül is kiemelkedik a gitáros zsonglőrködése a Your Great Escape-ben. A Four Leaf Clover pedig, ne higgyétek el, még néhány párhuzamot is hordoz a nyolcvanas évek neo-prog rockjával.
Akik elviselitek a „Pull” és Kip szólólemezeinek szomorúan homályos hangulatát, a „IV”-en is rengeteg lenyűgöző pillanatot találtok. Akik viszont „hair–shock” támadást kerestek, azok semmiből nem maradnak ki, ha szándékosan elkerülik a „IV” albumot. Úgy látszik, Kipnek és társainak már egyszerűen nem fekszik a glames indulók írása. Felmerül hát a kérdés, egyáltalán miért volt szükség az újraegyesülésre. Ez a lemez biztosan sokkal több dicséretet kapna, ha elsőlemez lenne, vagy ha a zenekar más néven állt volna össze. Mindezek ellenére olyan albumról van szó, amely minden esélyt megérdemel. A hangulat ugyanis elég megragadó, a melodikus rock pedig a másik irányba tér el a jól ismert amerikai pátosztól, amely a „másságot” kínáló hasonló zenekarok közül sokat sújt.
Felállás
Kip Winger – ének, basszusgitár, akusztikus gitár, billentyűs hangszerek
Reb Beach – gitár, háttérvokál
John Roth – gitár, háttérvokál
Cenk Eroglu – billentyűs hangszerek, gitár & FX
Rod Morgenstein – dob
Produkció
Kip Winger
Számlista
1. Right Up Ahead
2. Blue Suede Shoes
3. Four Leaf Clover
4. M16
5. Your Great Escape
6. Disappear
7. On A Day Like Today
8. Livin’ Just To Die
9. Short Flight To Mexico
10. Generica
11. Can’t Take It Back
Az album játékideje: 49.58
