Előadó: Depeche Mode
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 1981
Értékelés: 2/5
25 éve jelent meg a „Speak And Spell”, és ez az album a távoli 1981-ben hallatlan provokációt jelentett, ma viszont egészen más szemmel nézünk rá. Mindenesetre, ha azt nézzük, hogy az album akkoriban a Just Can’t Get Enough és a New Life slágereknek köszönhetően szerzett népszerűséget, a „Speak And Spell” összességében valójában forradalmat hozott. A Depeche Mode a rock n’ roll teljes örökségét szintetizátorokra költöztette. Az összes gitárriffet, basszusmenetet, dobmunkát. Mindezt most már a szintetizátorok vették át. Ehhez jött még Dave Gahan jellegzetes hangja, aki utolsóként csatlakozott a zenekarhoz. Az ő hangja volt az igazi, amely a zenébe a „rossz fiúk, akiknek mindent szabad” lázadó szellemét vitte be, minden zenei klisétlensége és ellentmondásossága mellett egy csipetnyi punkos arroganciával megfűszerezve. A Depeche Mode a underground közegből jött, teljesen alternatív zenekar volt. Minden különcsége miatt főleg a fiatal hallgatókat vonzotta!
A megrögzött rockereknek persze a „Speak And Spell” láttán nem volt más, mint példátlan botrány és a jó zenei ízlés arcátlan aláásása. De hát volt már punk, zajlott az n.w.o.b.h.m. és az újromantika, miért ne nyitnának hát egy újabb frontot. A Depeche Mode átvette a úttörő Kraftwerk útmutatásait, hozzákevert egy kis Brian Enót, és saját, egyéni rendezésben kreatívan játszott tovább az elektronikus trükkökkel. Ezt a szintetikus megközelítést ötvözték a punk etikával (főleg a öltözködésben), hozzáadva a saját sápadt androgünitásukat és homályosságukat. A rock n’ rollt levetkőztették és lekoptatták, esszenciáját pedig olyan hangzásra csökkentették, amely nem sokban különbözött az első PC-kből, például a ZX Spectrumból áradótól. A zenekar persze sok mindenben támaszkodott a meglévő referenciákra, amelyeket a diszkó hordozott, és az egyre inkább maga is átitatódott elektronikával, ez meglátszik az olyan dalokban, mint a Boys Say Go! vagy a Nodisco, ugyanakkor az olyan számokkal, mint a bombasztikus Tora! Tora! Tora!, majd a Big Muff vagy az atmoszférikus Photographic, teljesen új, szokatlan megközelítést kínáltak, ami a nem hozzászokottaknak valósággal sokkoló volt. A hangzás és a stílus tehát merőben más volt mindentől, ami akkoriban népszerűnek számított, ezért a „Speak And Spell” a populáris zene teljes megújítását hozó album, amely bátran, sarkig tárta fel a zene világában az új dimenziók kapuit. A dalok szerkezete alapvetően még mindig olyan volt, hogy a szintetikus hangzás ellenére könnyen felismerhető volt, hogy a gyökereik a rock n’ rollban vannak, de minden olyan másként szólt, vonzóan sokkolóan, és még ráadásul az elektro-pop dance fertőzően barátságos hangjain. Vince Clarke a korai Depeche Mode ötletgazdájaként és hangzásfőnökeként rendkívül éles eszű és tehetséges fiú volt. Sok olyan elemet, amelyet a korai Depeche Mode-nál lefektetett, később hatékonyan átvitt a Yazoo-ba és az Erasure-be.
A „Speak And Spell” az ősrobbanás pontja és a nulladik pont. Az a pont, amely lerakta a brit szintipop alapjait. Megjelenésekor ronda kiskacsa volt, a tömegek populáriszene-felfogásának forradalmi átalakulásával a háta mögött. A fiúk kivételes ihletet, lelkesedést és lendületet sugároznak. Az akkor ismert és észszerű normák és kódexek szerint akkoriban hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor ilyen sokkoló, forradalmi dolgokkal léptek elő, amelyek különlegességével és áttörő potenciáljával maguk sem voltak igazán tisztában. Ahogy a Depeche Mode az innovációban szigorúan csak a szintetizátorhasználatra korlátozódott, úgy lett annál „átszűrtebb” az egész hangkép, amely óriási ürességet sugárzott, főleg a mélyek lefedésében. De az áttörő másság mellett, amit a „Speak And Spell”-lel kínáltak, ez olyan dolog, amelyet nyugodt szívvel szemet hunyhatsz felette. Kis lépés volt a Depeche Mode-nak, de nagy a zenének.
Ez az újrakiadás tartalmazza a remasterelt „Speak And Spell” CD-t, valamint egy bónusz DVD-t, rajta egy félórás dokumentumfilmmel, amely a zenekart mutatja a stúdióban az album felvétele közben, az első lépéseit, a tagok és a producer, Daniel Miller kommentárjait, továbbá hangfelvételt Digital Dolby stereo 5.1 „surroundban”. Ezen felül olyan bónuszszámok is szerepelnek rajta, amelyek eddig soha nem jelentek meg CD-n. A booklet terjedelmes, a tejfogas újítók, Dave, Martin, Vince és „Fletch” fotóival, amelyektől csak kigúvad a szemed. Kötelező beruházás minden Depeche Mode-rajongónak.
Felállás
Dave Gahan – ének
Vince Clarke – billentyűk
Martin Gore – billentyűk
Andrew Fletcher – billentyűk
Produkció
Daniel Miller
Számlista
Disc 1 – SACD:
01. New Life
02. I Sometimes Wish I Was Dead
03. Puppets
04. Boys Say Go!
05. Nodisco
06. What’s Your Name?
07. Photographic
08. Tora! Tora! Tora!
09. Big Muff
10. Any Second Now (Voices)
11. Just Can’t Get Enough
12. Dreaming Of Me
Disc 2 -DVD:
01. New Life
02. I Sometimes Wish I Was Dead
03. Puppets
04. Boys Say Go!
05. Nodisco
06. What’s Your Name?
07. Photographic
08. Tora! Tora! Tora!
09. Big Muff
10. Any Second Now
11. Just Can’t Get Enough
12. Dreaming Of Me
Extra Material: (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1, PCM Stereo)
01. Ice Machine
02. Shout
03. Any Second Now
04. Just Can’t Get Enough (Schizo Mix)
