Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pink Floyd
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.5/5
Mint azt valószínűleg mindannyian tudjátok, a Pink Floyd 1994-ben turnéra indult utolsó stúdióalbumuk, a „Division Bell” népszerűsítésére. A turné márciusban kezdődött az Egyesült Államokban, októberben pedig a Pink Floyd megállt a brit szigeteken, és nem kevesebb mint 15 koncertet adott a londoni The Earl’s Courtban. Az egyik, 1994. október 20-i fellépést rögzítették is, és 1995-ben VHS-kazettán meg is jelent. A turné közepén a zenekar úgy döntött, hogy a koncert setlistjére felveszi a teljes „The Dark Side Of The Moon” albumot, amire idén Roger Waters is vállalkozott az utolsó turnéján.
Térjünk vissza a DVD-hez. Nyilván ez is igazi elaborátum lesz, de hát ők a Pink Floyd. A zenekar The Earl’s Court-beli koncertjeit videóra (PAL) vették fel, a rendező a legendás David Mallet volt. Hamarosan hivatalos videokazetta-kiadás is született, bár a felvételek eredetileg csak a turné promóciójára szolgáltak volna. Mi, akiknek nem volt meg az eredeti VHS, türelmetlen rajongóként kényszermegoldásként másolatokkal és bootleg „DVD-kkel” segítettünk magunkon, így csillapítva a frusztrációnkat. A DVD hivatalos megjelenése végre rendet tett a dolgokban.
Mivel az egyes számok előadását egyszer majd a RockLine-on „boncolgatjuk” a „P.U.L.S.E.” (1994) dupla koncertalbum kritikájában, ezúttal nem merülünk el az eredetik és a színpadi változatok különbségeiben. Egyből bele is vághatunk a vitába: a színpadon látható tarka muzsikustársaságot már azzal a puszta ténnyel is igazolhatjuk, hogy a „The Dark Side Of The Moon” lemez zenei sokrétűsége egyszerűen megköveteli az ilyen felállást ahhoz, hogy sikeresen életre keltsék a színpadon!
A színpad hatalmas, arénaméretű elképzelésekre szabták, vagyis a méretei egyenesen stadionok gigantikus terébe illenek! Tervezői Mark Fisher és Jonathan Park, akik annak a színpadnak is az alkotói, amelyet a Pink Floyd az „Animals” stúdióalbumot népszerűsítő 1977-es turnén használt. Ehhez jön még Marc Brickman színpadi világítása, amely a reflektorok minden elképzelhető kombinációjának festői villogását az extrém erős lézernyalábokkal egyesítve dimenziókapukat épít a stadion fölé egy egyedülálló világ kapujában. Ehhez hozzáadod persze a zenét, és készen is áll minden feltétel ahhoz, hogy elrepülj a Pink Floyd így megelevenedett, egyedülálló világába!
Az első lemezen többségében a „Division Bell” számai szerepelnek, mellettük kettő a „Momentary Lapse Of Reason”-ról (1987), és mindössze három abból az időszakból, amikor a Pink Floydnál még Roger Waters volt a zenekar szellemi atyja! Melyek az 1. lemez kiemelkedő részei? Kétségkívül a ma is nehezen felülmúlható örökzöld, a Shine On You Crazy Diamond – az első lemez csúcspontja, egyben főhajtás a nemrég elhunyt Syd Barrett előtt, felejthetetlen vetítéssel, amelyet a számhoz Storm Thorgerson forgatott, aki 1967 óta készít ikonikus filmanyagot a zenekarnak. Különösen erősen feláll a szőr a hátadon a High Hopes alatt is, a kivezetésben Gilmour hatalmas, „steel pedal gitáron” játszott szólójával, valamint a Sorrow gyászdalának bombasztikus hangzásánál, a mérgezően túlvezérelt, összenyomott gitárhanggal, amelynek hatását leginkább Gilmour mesteri tremolóérzéke teszi teljessé. Az első lemezt a lázadó One Of These Days előadása zárja, amelyet két lufi jellemez – két hatalmas, tomboló, agyaras vaddisznó, szemükben lézerlámpákkal, amelyek a szám alatt terjedelmesen felfújódnak.
A második lemez, vagyis a koncert második fele ezzel szemben teljes egészében a klasszikus Pink Floyd-örökségnek szól. Mint mondtuk, a „Dark Side Of The Moon” album teljes előadását kínálja, majd a Wish You Were Here, a Comfortably Numb és a „pusztító” Run Like Hell zárja. A „Dark Side Of The Moon” albumot odaadóan, a stúdióoriginál szellemét híven követve játsszák. Csúcspontokat keresni egy Pink Floyd-koncerten hálátlan feladat és kétélű fegyver, a második lemezen mégis különösen kiemelkedik az A Great Gig In The Sky a kísérővokalisták énekimprovizációs akrobatikájának bravúros váltogatásával, amely három, egymással összekapcsolódó szólóponttá oszlik, és hasonlóan rendkívüli hangulatot teremt; lenyűgöző az Any Colour You Like előadása is, amely a keletkezése óta eltelt 21 évben (1994-ig) hatásos billentyűs–gitáros szólóváltássá nőtte ki magát. Ehhez jön a Money középső részének újra és újra lángoló „jammelése”, a koncert pedig a lehető legmagasabb atmoszférikus fokozatban ér véget a három ráadásszámmal, köztük a Wish You Were Here-rel, amelyben Gilmour a szám közepén és a végén falsettének és az akusztikus gitárszólónak az összefonásával emeli a magasba a hangulatot. A Pink Floyd hipnózisa leginkább a Comfortably Numb alatt „öl”, amikor a terem túlsó végében, a színpadtal szemben kinyílik egy óriási üvegvirág, az emberek pedig igazi agyrázkódást kapnak a „pusztító skizoid” Run Like Hell zárásánál, amikor szembetalálkozik velük az igazi reflektorvillanás, az átmeneti hipnotikus vakítás hatásával.
Noha a „P.U.L.S.E.” DVD hang- és képminősége gyakorlatilag hibátlan, az első lemez mégis rejt egy apró zavaró tényezőt, ami tulajdonképpen az egész DVD egyetlen mínusza. Az első lemezen mindössze három „Waters-korszakos” szám szerepel (ezek közül kötelezően az Another Brick In the Wall pt. II, amelyet valószínűleg még a Globalba járó tejfogú kölykök is ismernek), mert a zenekar kihúzta a listáról például az Astronomy Domine-t és a Hey You-t, amelyeket a Floydok az európai turné nyári szakaszában játszottak.
A film némi átszerkesztésen is átesett. Így nyoma sincs már a helyenként kettéosztott képnek, amely egy kamera vetítéséből állt, mondjuk csak Gilmourt (vagy a zenekar egy másik tagját) mutatta, és egy másikból, amely a koncert alatt a „Mr. Screenre” volt irányítva (a Mr. Screen a zenekar nem hivatalos neve annak a kör alakú vászonnak, amelyet 1974 óta használnak a háttérben filmvetítésre a koncertszínpadokon). A kép most egységes, a zenekar tagjainak munkája, viselkedése és színpadi játéka pedig még hitelesebb módon kerül közel a nézőhöz. Talán pillanatokra zavaró, hogy az urak egy árnyalatnyival túl kimértek, mechanikusak, kevés spontaneitással a színpadon… ezen a helyzeten részben a felhevült basszusgitáros, Guy Pratt és a hiperaktív ütőhangszeres, Gary Wallis segít.
Mivel a VHS-hordozóról DVD-re való átkódolásról volt szó, a producerek szigorúbb korlátok között dolgozhattak az eredeti felvétel feldolgozásakor. A színek ezúttal helyenként még élénkebbek, mint az eredeti VHS-felvételen. A kép nagyon éles, annyi részlet látható, hogy remélem, elég, ha annyit említek: még Gilmour kezén a szőrszálak is látszanak. Ott, ahol a világítás változása miatt felerősödik a színek váltakozása, „kockák” („kockás” kép) vehetők észre – főleg a szélesvásznú vetítésnél. Sötétedéseknél, illetve a nagyon kevés fényű jeleneteknél a kép „pontozottabb” – ködös, ami a digitalizálási folyamat műterméke is lehet. A várakozásokkal ellentétben tehát a felvétel minősége hordoz néhány említett hibát, az ok valószínűleg az eredeti felvétel minősége.
A hangzás viszont az eredeti teljes értékű továbbfejlesztése. A DVD-n három hangopció közül lehet választani: Stereo, Dolby Digital 5.1/448 kps és Dolby Digital 5.1/640 kps. Az utóbbi nagy nyereség minden olyan rendszernek, amely képes dekódolni ilyen jelet. A Pink Floyd régi hangmérnöke, James Guthrie, aki az új hangzást készítette, számos díjat kapott az ezeken a területeken elért eredményeiért, és a kritikusoktól is rengeteg elismerést a Pink Floyd „Dark Side of the Moon” albumának 5.1 SACD-keveréséért. A pasi világos réteges hangzást ért el, így az emberi csigához részletesen közel hozta az egyes hangszervonalak elkülönülésének élességét (a köztük lévő kontrasztok most maximálisan ki vannak emelve, pl. a basszus – ütősök – dobok közti kontraszt stb.), a vokális harmóniákét és az összes többi hangvonalét, például a speciális effektekét. Ez különösen jól hallatszik a basszusvonal bombasztikus dörgésénél, amely a felújított, képszerű hangsúlyozásban néha szó szerint kiemelkedően mennydörög (One Of These Days, Run Like Hell). Az egészet átlátszó hanghatás-burok veszi körül, amely a hangulat emeléséről gondoskodik. A hangkép tehát érezhetően jobb ezen a DVD-n, és ragyogó tökéletességet ér el.
És mi a helyzet a bónuszanyaggal? Az első lemezen a „Mr. Screenre” a Pink Floyd koncertje alatt vetített filmfelvételek találhatók, a Learning to Fly, a High Hopes és a Shine On You Crazy Diamond számokhoz. Emellett itt van a Take It Back és a Learning To Fly eredeti klipje (az utóbbi eltér a klip MTV-s változatától, amely egyébként MTV-díjat is kapott), továbbá a menü külön részében a színpad építési terveinek (vázlatainak) adatai és a turné térképei is megtalálhatók. A legnagyobb meglepetés a „Bootlegging The Bootleggers” című részben rejtőzik, ahol olyan számok vannak, amelyeket a Pink Floyd ezen a turnén élőben játszott, de nem a The Earl’s Court-beli koncerten. A kamerákkal kézből felvett változatok: What Do You Want From Me?, On The Turning Away, Poles Apart és Marooned. Érdekes, hogy az Astronomy Domine megint hiányzik!
A második lemez a kulisszák mögötti eseményeken keresztül mutat egy szellemes bepillantást: egy dokumentumfilm, illetve 30 perces filmfelvétel „Say Goodbye To Life As We Know It” címmel. Itt megint filmfelvételek vannak, amelyeket a „Mr. Screenre” vetítettek a „Dark Side of the Moon” összes számának előadása alatt a koncerteken. Van még fotógaléria (néhány fénykép a „P.U.L.S.E.” (1994) dupla „live” CD „bookletjéből” származik), az albumborítók a „Meddle” lemeztől a „Division Bell”-ig, és különlegességként egy felvétel Billy Corganról, a Smashing Pumpkins frontemberéről, unalmasan elhúzott üdvözlő beszéddel, amely a végsőkig fárasztó és terhelő (szerencsére a DVD-n be lehet kapcsolni az angol feliratot, mert az ember nehezen fejti meg a motyogását, vagy egyszerűen megnyomod a „forward” gombot). Corgan ezen „horgolgatása” után egy felvétel következik arról, ahogy Gilmour és Wright társaságában statikusan pengeti a „Wish You Were Here”-t a Pink Floyd Rock and Roll Hall of Fame-be iktatásának ünnepi rendezvényén.
A DVD „digipackben” jelenik meg, a menüt az ember gond nélkül kezeli, ráadásul a két lemezhez „minimalizált” formájú füzet is jár. A Pink Floyd The Earl’s Court-beli koncertjének hangminőségi fejlesztése és a hozzáadott bónuszanyag miatt a felújított „P.U.L.S.E.”, amely végre DVD-n is megjelent, biztosan megörvendezteti a zenekar összes rajongóját, és elég nagy érdeklődést kelt, illetve a vásárlásra is felhívja a figyelmet azoknál is, akiknek otthon ott van a régi, valószínűleg alaposan lejátszott és kirágott VHS-felvételük. Ez tehát az a DVD, amely minden (szlovén) háztartás oktatási-nevelési tantervébe beletartozik!
Felállás
PINK FLOYD:
David Gilmour – gitár, ének
Richard Wright – billentyűs hangszerek, ének, háttérének
Nick Mason – dob
KÍSÉRŐZENEKAR:
Tim Renwick – gitár, háttérének
Jon Carin – billentyűs hangszerek, háttérének
Dick Parry – tenorszaxofon, altszaxofon
Sam Brown – háttérének
Claudia Fontaine – háttérének
Durga McBroom – háttérének
Guy Pratt – basszusgitár
Gary Wallis – ütőhangszerek
Produkció
James Guthrie & Storm Thorgerson
Számlista
CD 1.:
1. Shine On You Crazy Diamond (Live)
2. Learning To Fly (Live)
3. High Hopes (Live)
4. Take It Back (Live)
5. Coming Back To Life (Live)
6. Sorrow (Live)
7. Keep Talking (Live)
8. Another Brick In The Wall (Part 2, Live)
9. One Of These Days (Live)
10. Shine On You Crazy Diamond (Screen Film)
11. High Hopes (Screen Film)
12. Learning To Fly (Screen Film)
13. What Do You Want From Me (Video)
14. On The Turning Point (Video)
15. Poles Apart (Video)
16. Marooned (Video)
17. Learning To Fly (Video)
18. Take It Back (Video)
19. Pulse TV Advert (Video)
CD 2.:
1. Speak To Me (Live)
2. Breathe (Live)
3. On The Run (Live)
4. Time (Live)
5. The Great Gig In The Sky (Live)
6. Money (Live)
7. Us And Them (Live)
8. Any Colour You Like (Live)
9. Brain Damage (Live)
10. Eclipse (Live)
11. Wish You Were Here (Live)
12. Comfortably Numb (Live)
13. Run Like Hell (Live)
14. Speak To Me (Video)
15. Time (1994, Video)
16. The Great Big Gig In The Sky (Wave) (Video)
17. Money (1987, Video)
18. Us And Them (1987, Video)
19. Brain Damage (Video)
20. Eclipse (Video)
21. Speak To Me (1987, Video)
22. Time (Ian Eames) (Video)
23. The Great Big Sky In The Sky (Animation)
24. Money (Alien) (Video)
25. Us And Them (1994, Video)
26. Say Goodbye To Life As We Know It (Video)
27. Wish You Were Here (with Billy Corgan)
