Előadó: Rhapsody Of Fire
Kiadó: Magic Circle Music
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
A korábban Rhapsody néven futó Rhapsody Of Fire valósággal sokkoló: ekkora hiperaktivitás mellett is megingathatatlanul hű marad a hollywoodi szimfonikus metal vallásához és küldetéséhez. Két évvel a „Symphony of Enchanted Lands pt. II – The Dark Secret” (2004) után, amelyet pályafutásuk egyik legkiválóbb lemezeként tartanak számon, és amellyel meggyőzően közelítették meg a debütáló „Symphony of Enchanted Lands” (1997) nehezen megismételhető erejét, ez volt az első albumuk szimfonikus zenekarral, a történethez pedig a narrációt Saruman megtestesítője, Christopher Lee tette hozzá. A zenekar, a kórusok és Lee az új, „Triumph Or Agony” című lemezen is ott vannak.
A Rhapsody Of Fire a heavy metal univerzumán belül élesen körülhatárolt stílusáról ismert. Egy albumukat recenzálni nehéz mesterség, hiszen a lemezeik úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Most is ez a helyzet (többnyire!), és a Rhapsody Of Fire felismerhető marad mindabban, amit az eddigi életmű magában foglalt. A srácok tehát kitartanak a filharmonikus zenekarral való együttműködés mellett, és ennek gyümölcse egyértelmű, főleg a produkcióban. A Rhapsody Of Fire maximálisan kihasználta a zenekar jelenlétét. A zenekar képébe beköltözött a vonós és fúvós hangszerelések igazi, természetes hangzása, a hangképben pedig a zenekari szólamok kiegyensúlyozottan, egyenrangúan helyezkednek el a metálos elemekkel. Sőt! Gyakran ők dominálnak a hangzásban! Még a lemez gyorsabb részein is. Az is érdekes, ami ezután jön: ez az elődjénél sokkal nyugodtabb, kevésbé éles album, kevésbé megszállott a dupla lábdob eszeveszett dübörgésétől, vagyis eltér a Rhapsody Of Fire védjegyeitől. Frissek akarnak lenni, hogy ne mondjam, aktuálisabbak? Igen. A riffeket helyenként kinyitották, egyszerűsítették. Meglepő a címadó dal közepes tempója, közvetlenül a zenekartól megszokott standard intro után. A következő Heart Of Darkness (ez nem a Grave Digger feldolgozása!!!!) kicsit felpörgeti az album dinamikáját, és tiszta vérvonalú prog-metalos törésekkel lep meg. Érdekes, hogy a harmadik szám után a dinamika teljesen leesik, és a Rhapsody Of Fire megmutatja lágyabb oldalát, amely a rádiós műsorrendbe is barátibban illeszkedik. Főleg az akusztikus Old Age Of Wonders és az Il Cante Del Vento esetében, ahol a pasztorális elemek uralkodnak. A zenekar dominálja a lemez hangzását! A Silent Dream az a típusú dal, amelyik az album egyik legeredetibb motívumát hordozza (a refrénben). A szám dallamos hard rock alapokra épül, egy csipetnyi modern „groove”-val, és nem kell meglepődni, ha a közeljövőben „single”-ként is megjelenik egy EP-n. A pompás, ütős energia, amelyet kínál, a finn Nightwish lelassított változatára emlékeztet (főleg a refrén). Az album nyugodtságát sem a már említett Silent Dream, sem a közepes tempójú, himnikus Myth Of The Holy Sword vagy Bloody Red Dungeons nem töri meg. A hangulat végül a 16 perces The Mystic Prophecy Of The Demon Knight alatt lendül fel. De nem azért, mert hirtelen, véletlenszerű robbanás törne ki egy esetleg kihegyezett metáltempóban (az megint nem érezhető!), hanem kiszámíthatatlan tartása miatt, amelyet a hangulatok harmonikus egymásba áramlása diktál, sokszínű motívumokon és ritmusváltásokon keresztül. A Dark Reign Of Fire zárja az albumot. A dal motivikusan közvetlenül kapcsolódik az előzőhöz, ezért kár, hogy a Rhapsody Of Fire nem hagyta a The Mystic Prophecy Of The Demon Knight részeként, amely így együtt kb. 25 percet tett volna ki.
A „Triumph Or Agony” nyugodt album, amely eddig a legérettebbnek hat. A zenekar karrierjében először fordult elő, hogy a Rhapsody Of Fire olyan lemezt adott ki, amelyhez a legnehezebb hozzáragasztani a metal jelzőt. Az albumot a zenekari hangszerelések uralják, Fabio Leone mindig vonzó, operettes éneke pedig a szimfonikus dominancia mellett a lemez hangzásában külön hangsúlyt kap. Néhány riff leegyszerűsített tartásával (például a címadó dalban, a Du Kunor introjában és a Silent Dreamben) „modern” irányú stílusbeli kitérőket hoz, és a zenekar eddigi bevett mércéihez képest meglepetésfaktort jelent, ami elriaszthatja a „power metalos” bombasztikus, szimfonikus hangzás sok rajongóját, amelyről a Rhapsody Of Fire híressé vált. Mindenesetre az új lemezen is megmaradt a zenekar egyértelmű szelleme, amely az új albumot is világosan és hangosan a csak rájuk jellemző saját stílusba sorolja. A versek mesések, a zene filmszerű, hallgatás közben csak behunyod a szemed, és megnyílik előtted a mítoszok és legendák egyedülálló, varázslatos világa. Az ember néha elgondolkodik, miért nem forgat a Rhapsody Of Fire mellé filmet is. Persze az ilyen lemezeknél a képzelet magától megrajzolja a filmet a hallgatónak. Most is így van. A Rhapsody Of Fire ezzel együtt egy csipetnyi másságot és frissességet hoz, ami abszolút üdvözlendő, és sikeresen beépült az új lemezbe, ami azt bizonyítja, hogy a zenekar a másfél évtizednyi…
Felállás
Fabio Lione – ének
Luca Turilli – gitár
Alex Staropoli – billentyűk, csembaló, zongora
Patrice Guers – basszusgitár
Alex Holzwarth – dob
Produkció
Luca Turilli & Alex Staropoli
Számlista
01. Dar-Kunor
I. – Echoes From The Elvish Woods
II. – Fear Of The Dungeons
02. Triumph Or Agony
03. Heart Of The Darklands
04. Old Age Of Wonders
05. The Myth Of The Holy Sword
06. Il Canto Del Vento
07. Silent Dream
08. Bloody Red Dungeons
09. Son Of Pain
10. The Mystic Prophecy Of The Demonknight
I. – A New Saga Begins
II. – Through The Portals Of Agony
III. – The Black Order
IV. – Nekron’s Bloody Rhymes
V – Escape From Horror
11. Dark Reign Of Fire
I. – Defenders Of Gaia
II. – New Saga Begins
Az album hossza: 62.41
