Előadó: Angra
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Az „Aurora Consurgens” egyértelműen más album, mint a „Temple Of Shadows”. Egy régi könyv ihlette, amelyet Aquinói Szent Tamás írt. Ezt a könyvet állítólag például Jung használta arra, hogy kapcsolatokat teremtsen az álmok és a különféle lelkiállapotok között. Az album ettől még nem koncepcióalbum. Az „Aurora Consurgens” minden dala egy-egy kiválasztott lelkiállapottal foglalkozik, az egyén számtalan lelkiállapotának csak az egyikével. Ha csak átfutjuk a dalcímeket, nem nehéz kitalálni, melyik foglalkozik az öngyilkossági hajlammal, a skizofréniával, a mániás depresszióval, a szociopátiával,… Az Angra az „Aurora Consurgens” lemezzel is szigorúan a saját fülkéjén belül marad felismerhető, ugyanakkor kicsit más albumot tesz le az asztalra, amelyből sokkal több homályos, sötét hangulat árad, mint eddig. A tudatalatti tele van fekete gondolatokkal!
Érdekes módon az albumon egyetlen tipikus, epikus „straight bewtween your teeth” power metal himnusz sincs, amelyben benne lenne a sláger lehetősége, és egyetlen olyan dal sem, amelyet bármikor eldúdolhatnál. Az „Aurora Consurgens” előtt gyakorlatilag minden Angra-lemezzel el lehetett ezt dicsekedni. Ezúttal a „power metal drive”-on keresztül, az első kézenfekvő ötletre építő bombasztikusság nem érezhető. Meglepetés már maga Edu Falaschi énekstílusa is, aki az albumon következetesen az alacsonyabb fekvések irányvonalát követi. Egyetlen fület hasogató sikoly sincs a lemezen! A power metal alapú produkció ütőssége ellenére a bonyolult elemek először kissé meghúzzák magukat, de minél többször ülsz le meghallgatni az albumot, annál nagyobb súlyt kapnak, a kép pedig kezd összeállni. A végén pedig rájössz, hogy a dalok sokkal összetettebben vannak megépítve, mint a „Rebirth” (2001) vagy a „Temple Of Shadows” (2004) lemezeken, ha csak az új évezredben készült albumokat nézzük. Igényességét tekintve a zenekar pályafutásának egyik legnehezebben megszerezhető albuma. Vicces, hogy első hallgatásra ezt az ember nem tudja azonnal egyértelműen észrevenni, mert a legkönnyebben befogadható elem, amely elsőként kopogtat a hallgató fülén, éppen a dallamos gitárharmóniák, amelyekből ezúttal is bőven akad, és amelyek a klasszikus melodikus metal és a „power metal” sablonjára jellemzőek. Ez egy olyan album, amelynek időre van szüksége, hogy a bőröd alá másszon. Hirtelen ritmusváltásból és „kontraritmikusan” megtört átkapcsolásból hemzseg.
A produkció ütős, a riffelés tömör és domináns. Az Angrát persze elképzelni sem lehet brazil etno-folk ritmusok, „alritmusok” és a dél-amerikai, kasztíliai temperamentum többi felismerhető dallamos eleme nélkül. Ez mindig üdvözlendő egyediséget és felismerhetőséget adott a zenekarnak. Az Angra most sem feledkezett meg róluk. A So Near So Far például a Carolina IV. megérett, tíz évvel idősebb változata. A Loureiro–Bittencourt gitárpáros ismét az album első osztályú attrakciója, és kifinomult gitárjátékuk, különösen a kettejük közötti összhang szintje, amelyet hasonló zenekarok még sokáig nem fognak elérni, ismét elállítja a lélegzetet. Pokoli pengetés a riffeken keresztül, amit a Helloweentől örököltek, és tökélyre fejlesztettek! Extrém sebességű játék elsőrangú dallamérzékkel párosítva! Elektromos Paganini! Mindezt a ritmikai sokszínűség tarka palettájának összetett komponense borítja be, ami az Angrának felismerhető intellektust ad, a hangulatot pedig ismét merészen megválasztott zenekari hangszerelések biztosítják, amelyek a zenekar intellektusát csak tovább emelik. Az Angra igazolja jártas mesterségbeli tudását, és az album újabb nagy pluszt kap azért, hogy mindez az összetettség úgy van egyben tartva, hogy az album folyékonysága egyetlen ponton sem sérül, pedig az anyagot átjárják a ritmusvonal és a gitáros „tombolás” eddigi legvakmerőbb kísérleti kitörései, amelyek a korábbi Angra-lemezeket sosem jellemezték ilyen mértékben. Az új lemez egyik tipikus ilyen kifinomult ötvözete a Window To Nowhere.
Az „Aurora Consurgens” az Angra eddigi legérettebb albuma, és megjelenése a lehető legszebb módja annak, ahogyan a zenekar megünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Az Angra bizonyítja, hogy az ötletekből, amelyekkel még mindig sokkolni tudja hűséges követőit és az egész zenei világot, korántsem akar kifogyni.
Felállás
Edu Falaschi – ének
Kiko Loureiro – gitár
Rafael Bittencourt – gitár
Aquiles Priester – dob
Felipe Andreolli – basszusgitár
Producer
Dennis Ward
Dallista
1. The Course of Nature (3:47)
2. Ego Painted Grey (5:49)
3. Salvation: Suicide (4:21)
4. The Voice Commanding You (5:29)
5. Passing By (6:31)
6. Breaking Ties (3:30)
7. Scream Your Heart Out (4:24)
8. Window to Nowhere (6:01)
9. So Near So Far (6:11)
10. Abandoned Fate (3:09)
Az album hossza: 50.47
