Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Architects
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 39:13
Értékelés: 4/5
El kell ismerni, hogy a brit birodalom már szigetországi fekvése miatt is különleges hely, ha pedig a térképre még egy csomó (fölül)átlagos terméket is felrajzolunk (persze minden búzában akad egy kis konkoly is…), akkor ennek a minőségi elitnek a tagja az angol Architects is. A brightoni srácok negyedik lemeze bizonyítja, hogy a zenekar – amely hétéves fennállása alatt jó pár nevet viselt: előbb Inharmonic, aztán Counting The Days, az elmúlt néhány évben pedig Architects néven hódítja meg a fiatal hallgatóság lelkét és fülét itthon és szerte a világon – a kreatív stabilitás és szilárdság korszakába lépett, alkotóvágyának e zenitjén pedig korszerű stúdiókézműves remekműveket hoz világra.
Sok volt a tervezgetés és az alakítgatás, de a csillagok felé nyúlás titkos receptje mostanra megfejtve, és beleszőve a zenei lényegük szövetébe. Nehogy félreértsd: nem hiányzik sem a rutin, sem azok az elemek, amelyek miatt az áttörés a legfelső rétegbe, a metalcore, a post-hardcore és a melodikus screamo elitjének krémjébe teljesen természetes és várható, a zenei érvényesülés Everestje meghódítva, nem egy rutinos fület pedig alaposan meggyőztek és meglágyítottak. A The Here And Now áttöri a ropogós mainstream kérgét, miután az utat már alaposan kitaposta neki a Bring Me The Horizon, a dallamosabb My Chemical Romance és a Bullet For My Valentine; ha pedig a képbe beleveszzük még a Young Godst is, világossá válik, hogy a szigetországi színtéren évek óta fontos mentális és tonális tektonikus elmozdulások zajlanak. Az ízlés változik, a klisék mellett pedig a legfinomabb krémből azok is le akarnak csípni egy szeletet, akik a melodikus–brutális érzelmi egyveleget, a szilárd gránitriffeket és a meglehetősen kiszámítható megoldásokat „elkövették”. A kiszámíthatóság nem mindig rossz, hiszen ezúttal (hiszed vagy sem) nem a megszokott pulzusfelverő, ám állandóan kézifékkel vezetett ritmusok jönnek, amelyek szünetei folyton megölik a természetes mozgás érzetét, hanem tömény dallamözön, düh és vastag zenei rétegek zúdulnak az agyadba. Mindezt pedig olyan srácok hozzák, akik épp csak átlépték a hivatalos nagykorúság küszöbét! És mi győz meg? Talán az, hogy a The Here And Now sokrétű album, amelyen a zenekar egy csomó korábban láthatatlan vagy legalábbis kevésbé markáns arca megmutatkozik. Az egyhangú, torokból jövő tüdőkiürítés helyett Sam Carter énekes bőséges, minőségi éneket és tiszta vokálokat kínál, amitől a lemez dinamikája a tetszési lista egy újabb pluszpontját kapja. Tom Searle és Tim Hillier-Brook gitárja zsírosra ízesített riffekkel, metalcore-esztétikával és szexi hardcore-túlzásokkal szolgál, amitől a nyitó Day In Day Out, vagy a kevésbé visszafogott Delete, Rewind vad menete egy jól bejáratott halálvonat útjához hasonlít. És ne feledkezzünk meg a kiváló ritmusszekcióról sem: Dan Searle dobos robbanékony köteléke itt utoljára kapcsolódik organikusan Alex Dean basszusának mély frekvenciáihoz (utóbbi idén februárja óta ott áll a volt tagok különben meglehetősen rövid listáján). Hogy a lelkükben mennyi puha szövet és édes refrén lapul, azt az elektronikával átitatott An Open Letter To Myself bizonyítja, személy szerint én a The Blues punkos stampedójában kaptam meg az élvezeti adagomat – amit aztán, mintha bizonygatni akarnák, hogy ezúttal valóban barokkosan gazdag a kínálat, feleslegesen lágyít és hígít fel az álmodozó, nyálas Red Eyes. A lemezen az őshonos düh és dallamosság mellett két duettet is kapsz. Az elsőt a Stay Young Forever hozza, amelyben Carter (legalább) egy évtizeddel idősebb segítőt hív: a Comeback Kid énekesét, Andrew Neufeldet. Tesztoszteronnal és tüzes nyelvekkel teli szám, amelynél nem tudom lerázni az érzést, hogy a srácok néha túlságosan is igyekeznek meggyőzni, hogy tényleg dühösek – igaz, nem macsó, kissé gyerekes módon. A metalcore sosem volt a balladázás díszlete, az Architects mégis meglep a saját magához írt levelek után a vokális szélességgel és az érzékien megcukrozott Heartburnnel. Mintha a hajdan domináns alternatívok, a Radiohead szelleme lopakodna a hangok közé, csak éppen Yorke érzékenysége helyett a szentimentálistól és melankolikustól mentes agresszió gránitkontúrjaira támaszkodnak. A végső ütést a gondtalan, zsíros pop-core építészei a The Dillinger Escape Plan első számú torkával, Greg Puciatóval közösen szolgálják fel. A Year In Year Out-tal a kör bezárul, az utolsó gitárrádió-sípszó után pedig egy rövidebb szünet múltán a hangszórókból olyasmi szól, ami könnyen összevethető az Up And Away-jel, és messziről egy Pink Floyd-narráció meg a britpop szteroidokon keresztezésére emlékeztet.
Kellemesen, ártalmatlanul és sikeresen rágtuk át magunkat a mostani hallgatás meglehetősen nyugodt finishéig. Az Architects legyőzte a kudarc démonait, amelyek a második, Ruin című lemez után megviselték, a Hollow Crown-nal átvészelte a metamorfózis válságát, a The Here And Now pedig azt mutatja, hogy az átalakulás állapota szinte lezárult. A metalcore-os múlt bábjából pillangó kelt ki, amely a mostani időket is túlélheti. A túlélési tinktúra része az éles szélek lecsiszolása is. A hajdan érdes poétika új dimenziókat kap, és egészen váratlan irányok felé nyit utat. Ambícióból nincs hiány, a csillagok felé nyúlás teljesen helyes és szinte tökéletes módja pedig ezúttal is a most hallott hozzáállás. Reméljük, hogy a kreativitás gejzírjeit a jövőben is tisztán, a szívvérüket forrón és zavartalanul, az alkotó elméjüket pedig borotvaélesen tartják. A mostani kicsapongás magja ugyanis termékeny talajba hullott, ezért idén kétségkívül gazdag, kivételes zenével teli év vár ránk!
Felállás
Sam Carter – ének
Tom Searle – gitár
Tim Hillier-Brook – gitár
Alex Dean – basszusgitár
Dan Searle – dobok
Vendégzenészek:
•Andrew Neufeld – háttérvokál a 8. számon*
•Greg Puciato – háttérvokál a 10. számon*
Produkció
Steve Evetts
Számlista
1. Day In, Day Out
2. Learn To Live
3. Delete, Rewind
4. BTN
5. An Open Letter To Myself
6. The Blues
7. Red Eyes
8. Stay Young Forever (feat. Andrew Neufeld (Comeback Kid)
9. Heartburn
10. Year In Year Out / Up And Away (feat. Greg Puciato of The Dillinger Escape Plan)
