Előadó: Trapt
Kiadó: Eleven seven music
Megjelenés: 2011
Értékelés: 3/5
A Trapt azok az okos srácok, akik valahogy a grunge alkonyán bukkantak fel a színtéren. Ötödik albumával, a „No Apologies”-szal nem szereznek új rajongókat, a régieket viszont biztosan megtartják, hiszen az új lemez sikeresen követi a korábbi munkákat. A „No Apologies” tehát tetőtől talpig Trapt-album, amely beleragad abba a mondanivalói keretbe, amelyet a post-grunge mozgalom magáénak vall.
A keményebb Korn, Deftones vagy Slipknot-féle kollégákkal ellentétben a Trapt mindig is olyan ágnak számított, amely színrelépése óta egyfelől jóval több alternatív rockot, másfelől persze triviálisan dallamos, popos felépítést vegyített a zenéjébe. A groove-os ritmusok és a produkciósan feltekert basszusvonal, amely átöleli a riffelésből épített falat, adja a muzsika dinamikáját és eleven izzását.
A Trapt megtartotta a tinédzserek bajairól és a konformizmus gépezete elleni lázadásukról szóló szövegeket, már ha ezt annak lehet nevezni. Naivitásból ugyanis nincs hiány, és az 1987-es (és későbbi) évjáratúaknál többet nem is tudnak meggyőzni ilyen sekélyes lírai üzenettel. Nehéz megindokolni ezt a fajta „lázadó” hozzáállást, főleg ha a szövegek sekélyességét a gyakran siránkozva szipogó ének patetikussága tetézi. De minek panaszkodni? A post-grunge tele van ezzel.
A Trapt az egészet kiváló produkcióval és persze belekevert pompával menti meg, amennyit az alter metal riffkultúra hibridsége még elbír. A dalok rövidek, közvetlenek, kompaktak, szigorúan kiszámíthatók, hiszen négy-öt akkordra épülnek, de az ultra groove-os, bombasztikus ritmika rugózásán ülnek, amely voltaképpen tartja a számokat a szükséges „drive-ban”, és elegendő ízt ad nekik. Ravaszul édes csomagolás tehát, amely akár egy nagyon is csípős, kétes eredetű tartalmat is elbír.
A zenekar rajongói el lesznek ragadtatva az albumtól, mert összefoglalja mindazt, amit az „Only Through The Pain” és előtte a „Someone in Control” már felkínált. Az olyan dalok, mint a Sound Off (ez jelent meg az album első kislemezeként is), a Head Up High, az End Of My Rope, a Get Up, az Overloaded és a címadó szám, a zenekar minden ismerőjének azonnal a bőre alá másznak. Valahogy csak a belefogott zajosság adagja különbözteti meg őket. A No Apologies például lágyabbnak hat, de annál jobban kiemelkedik belőle a lüktető „groove”, ami produkciós szempontból remek kompenzáció, és megoldás a rendelkezésre álló hangkép spektrumának kitöltésére. A zenekar az akusztikus aranzsok időnkénti beiktatásával még a dalok „egyfrekvenciás” jellegét is igyekszik megtörni, ebben viszont kevésbé meggyőző (The Wind), míg a záró Storyteller a címadó szám energiáját üldözi, kevésbé izgalmas, a zenekar által máshol már használt refrénmotívummal.
Masszív rifffal, dallamos, popos beállítottságú – énekelhető – vokál és persze élénk „groove” ritmusvoltázs. Bevált recept, amellyel a Trapt őrzi az örökségét. Óvatosak maradnak, és művészi fejlődés szempontjából teljesen érdektelenek. Cserébe a „No Apologies”-szal mindig elég meggyőzően hatnak majd a meglévő hallgatóbázisra. Ez azonban egyben a plafonjuk is. Aki nem követte a zenekart az új évezred kezdete óta, amikor az azonos című stúdióalbummal berobbantak a színtérre, annak nagyon nehéz lesz rájuk gyúrnia. Egy hajszálnyit túl puhák az új időkhöz, és műfajilag is egyre kevésbé aktuálisak. De ahogy mondtam: a „No Apologies” a rajongóknak biztosan lelkesítő darab lesz. A zenekar viszont ezzel már nem fejlődik tovább.
A kritika a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében született.
Felállás
Chris Brown – ének, gitár
Robb Torres- gitár
Pete Charell – basszusgitár
Aaron ‘Monty’ Montgomery – dobok, ütőhangszerek
Producer
Johnny K
Számlista
1. Sound Off
2. Drama Queen
3. End of My Rope
4. Get Up
5. No Apologies
6. Stranger in the Mirror
7. Beautiful Scar
8. Are You With Me
9. The Wind
10. Overloaded
11. Storyteller
