Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Various Artists
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2010
Játékidő: 74:14
Értékelés: 4.6/5
A költészetet mindig is a társadalmi normák egyenruhás mintáitól való művészi elhajlásnak tekintették, hiszen e normák szerint gyakran a legbiztonságosabb nem a saját fejünkkel gondolkodni – hacsak nem költészetnek nevezzük a rendszerírnokok indoktrinált irkálását. Milan B. Popović közelebb áll e megcsontosodott formák ikonoklasztjának szerepéhez. A korunkra jellemző nihilista szellemben, amikor a fiataloknak lehetetlen aktívan bekapcsolódniuk a társadalmi történésekbe, és előrébb lökni a társadalom megrekedt szekerét, az Isten által elfeledettség érzése annál nagyobb. Isten meghalt, az ember pedig központját vesztve lebeg a levegőtlenség és a nehéz, ólmos felhők éterében; Szerbiában, amely még nem heverte ki teljesen az elszigeteltséget és a közelmúlt háborújának mély sebeit, mindez még élesebb és még fokozottabb. A zene és az írás szelep lehet, és a lelki gyógyítás örvényéből, a megkínzott világ lassú fordulatainak szubjektív érzékeléséből ezúttal a nehézzenék és a megrázó szavak sűrített lövellése tör elő. Minden szimbiózisban van. A metal és a rock dekadenciája ezúttal magasabb küldetést választott, és a sokezer jelentést hordozó, artikulált szavak szimbolizmusához nyúlt.
Kezdjük hát a szavak forrásával. Milan B. Popović a fiatal szerb költőnemzedék képviselője, aki amellett, hogy rímes és rímtelen, sűrű nyelvi kifejezéssel üríti lelki szelepeit, publicista és aktív zenei aktivista is. A groteszk szókincsszegénység és fiatalkori analfabetizmus idején egyike azon keveseknek, akik dacosan járják a saját útjukat; eddig már három verseskötet van a háta mögött. A Molitva tetoviranog srca, a Vreme brutalnih dobronamernika és az Oka da ne ispustim dah című könyvek után eljött az idő a végső frontális leszámolásra, arra, hogy a költészetet nehézzenei és rockos tüzérséggel lőjék ki a tömegek közé. Ha nálunk Prešerent zenésítették meg, a szerbek már új évezredbe léptek, Popović pedig résnyire nyitotta az ajtót a párhuzamos valóság világába.
Ebből a párhuzamos valóságból elsőként a belgrádi goth metalosok, az Abonos rontanak elénk az Urlik című dallal. A zenekar már tizenegy éve épít egyensúlyt a különféle zenei hatások között, a végeredmény pedig operettel gazdagított metal, amelyen Marija Dokmanović erőteljes női hangja nyomja rá a bélyegét, finoman kiegészítve a gitárosok, Jakša Vlahović és Jovan Prokopić elfojtott énekével. A légies goth és a szélsőségek szinte középkori felhangjának szimbiózisa ezúttal az álom és a valóság közötti állapotról mesél, a felszabadító kiáltás és a szorongató vég határán. A női dallamok sorát az újvidéki doom-death zenekar, a Tales Of Dark folytatja. Hat év működés bőven elég volt ahhoz, hogy a szélsőségek szerelmeseiből álló hetes már a harmadik kiadványát jelentesse meg – a U kori tame demó, a Fragile Monuments bemutatkozó lemez és a tavalyi Perdition Calls után a Tales Of Dark fokozatosan lehorgonyoz a balkáni death metal színtér középpontjában. A Prah nagyon kiérlelt szám, amelyben egyensúlyba kerül a bájos Jovana Karajanov tiszta énekének édeskés maratása és Arpad Takač – az Anguish Sublime és a Senium egykori tagja – torokhangú, Schuldiner-féle hörgése. A kivételes death metal-kompozíciót a büszkeség dacossága és a félhomályos remény tölti meg egy jobb holnap iránt, a gyengédség és a rettenet szépsége pedig igen pozitív alapot ad a további hallgatáshoz. A tökéletes élvezet mentális szimfóniája a progresszív zene érintésével folytatódik, amelyet a Seraphim tálal. Sajnos Seraphim nevű zenekarból tengernyi van: az osztrák, thaiföldi, angol és amerikai névrokonok mellett a szerb kvartett inkább a metal felé húz. A Povezuješ niti egy nép és az egyén történetét vallja meg, az érzelmi robbanás felé törekvés pedig szépen lineárisan bontakozik ki az édes gitárszólókon át. A nyelv hegyén tolongó szavak lavinájának kontemplatív benyomása fokozódik, és fárasztó ismétlés nélkül kapcsolódik a felfogás negyedik síkjához. Petrovac na Mlaviból érkezik az Backbone ötös. Az ötösben újabb keletű kerozin csörgedezik az erekben, a majdnem Korn-os kifejezésmód pedig megadja az új metal rajongóinak azt az élt, amelynek köszönhetően a Zarđao vek valóban fenomenális hallgatnivaló. A hat év nyoma megadja nekik az összes elem szükséges szinergiáját, az kissé szárazabb zenei interpretációban pedig ott van az ütős gitárduó, a zsíros basszus, a dobritmika és Nemanja énekes törékenyen brutális hangja. A folytatás a régi és az alternatív vonal elegye. Az Alogia kiváló zenekar Smederevóból, amelynek zenei diskurzusa a modern metal és az „edzett” rock között szövődik, és már három lemez van a háta mögött. Az Alogia kiegészítése Sweetyvel, a belgrádi művésznővel, akit egykor Slađana Milošević néven ismertek, egészen más felhangokat választ a rímekben epikusan hosszú Izdaja (ja bih da odmorim dušu) vallomásához. Sweety a.k.a. Slađana Milošević szerb zenei jelenség, aki már 33 éve színpadon van; a vitális hölgy kaméleoni képességekkel bír, hiszen pályája során a klasszika mellett kitalált egy punk- és poszt-punk szektort is, majd a rockavantgárdot. E hangi provokáció része az átkeresztelkedés és a teljes rockszubverzióba lépés is. Az Izdaja kimondott személyes történetként hat, a szélesebb konzervatív tömegek elvárásai elleni megszemélyesített lázadásként. Az eredő szinte sötét tánc a teljes őrület szféráiban, amelyben az ember arra vágyik, hogy végül mégis megpillantsa önmagát. A gótikus lezárás az Alice In Wonderland pszichedéliájában oldódik fel, hogy a stukkóba balkáni dobokkal és ritmikus sűrítéssel az MC Iskaz rapperesen éles sorai szövődjenek. A rap és a metal repeszdarabjainak keveréke szépen és dacosan tölti ki a tökéletes létezés felé törekvés parabolát. A reaktív keverék szinergiája ezután némi elektronikus hideget kap. A Disparador a Pokrov iznad mene című dalt énekli, a lelassított árnyak táncának egészébe pedig a zenei költő, Dušan Svilokos, a szerb gitárkörök avantgárd ereje viszi bele kreatív energiáját. Kevesebb feszültséget választ a Darkshines. A négy igazi férfiból és egy bájos hölgyből álló kragujevaci csapat bőséges zenei tudással bír, az alap pedig elsősorban az ősi thrash és a száguldó gitárok, amelyekbe az Umiri dan című számban egy csipetnyi szintetizált rockot kevernek. A szám létezésének kvintesszenciája elégia, vagyis a teljes fájdalom kaotikus állapotából valami konstruktívabbba való átmenet vallomása. Jelena Savković női éneke párbajt vív Branislav Blagojević és Ivan Ilić kivételes gitárpasszázsaival, és az ember hallgatás közben szinte arra vágyik, hogy a gitáros stampedó folytatódjon. Ehelyett az Art Diler dallamos balladás megnyugvása következik. A Dok me pogledom streljaš megmutatja a petrovaci zenei kvartett érzéki oldalát. Én magam az érzések élesítésére vágyom, nem a túlzott érzékiséggel való higításra. Afféle AOR-válasz az Atlantida a Talasi című számmal. Poszt-rockos alternatívát tesz hozzá a belgrádi Amaranth együttes. Az Živite li? ambient, érzéki alkotás, amelyet még az Isis sem utasítana vissza, mindenesetre jó alapot ad ahhoz, hogy tovább kutassunk e zenekar diszkográfiájában, amely négy sornyi, megnyújtott haikut integrált a buddhista elragadtatás tökéletes állapotának meditációjába, a szatori állapotába. Umiri me, az A.R. Club előadásában, visszatér a női felhangokhoz. A modern new wave pszichedélia – így írja le zenei alkotását ez a termékeny ötös – epikus feladatot tűz ki maga elé: a létezés központi értelmére adott válaszok keresésének mélységeibe nyúl. Az Altered Reality Club – teljes nevük rövidítése – az akusztikába és az elfojtott harci dobokba mer brácsákat és vonós árnyalatot szőni. Az akusztika kéz a kézben jár a Broken Strings modernebb megközelítésével; ők a lényegüket tekintve alternatívok és grunge-osok, de ezúttal inkább a hangi minimáliákhoz nyúltak. Instant Karma a Ponosban a Partibrejkers költészetének árnyalatát adja, az ok nélkül lázadók büszke tartása pedig meglehetősen naivan és pozitívan könnyedén cseng. Az Asphalt Chant az elődökkel ellentétben jóval inkább elkötelezett a gótikus sötétség és az ólmosan lassú ritmusok mellett. Az Oprost melankolikus búcsú, a vég sejtelme pedig újkori ellenzéket állít a valósággal, a normákkal, a hamis szentek, próféták és a kapitalista összeomlás apologétáinak hierarchiájával szemben. Az Asphalt Chant inkább nihilista és a vég híve, mint az agónia mindenáron való folytatásáé. A Demether a Sunca kap című számmal egy kissé világosabb goth rusztikus struktúráiba lép át, amely orgonahangot és szélesebb dallampalettát tud felmutatni. Dunja Deurić édeskés éneke különösen derűs fogást ad a megrendítő búcsúzás állapotában. Az elmenés képei puhulnak. Beáll a visszavonhatatlan vég állapota, hírnökei pedig a Heaven Rain, akik kissé pompásabb módon, a Dva című számban keresik útjukat az égbe. Az ember az ellentétek kettőssége, a két elv – a világos és a sötét – pedig a bizarr összhang mágnesességében szimfonikus véghez vezeti a költészet és a zene összefonódását.
A Vreme brutalnih dobronamernika pontosan ez: metal és mentális szimfónia, amely a szavakat éppúgy eszközül veszi, mint a hangok és hangjegyek megválasztását ahhoz, hogy személyes örömet szerezzen az érzés, a kimondás és a nyom artikulált itt és most-beli hátrahagyása iránti vágynak térben és időben. Ha a papírlap a leírt szavakat úgy fogta be, mint a lefogott gondolatokat és lelki eszméket, ezúttal a hangszórókból áradó hang töltötte meg a teret. A költészet három dimenzióba bontakozott ki, a lélek felzokogott, a szív megremegett, a fülek pedig több mint minőségi töltetet kaptak. A Vreme brutalnih dobronamernika a költészet és azon zenészek promóciójának eszköze is lehet, akik másképp a Balkánnak ezen az oldalán sokak számára teljesen ismeretlenek maradtak volna. Kár lenne elítélni és elutasítani valami olyan mély dolgot, mint amilyen a költészet, csak azért, mert utoljára kényszer alatt olvastál lírát. Ezúttal a kínálat változatos és sokkal könnyebben fogyasztható, de ez semmiképp sem jelenti azt, hogy a hallottak nem indítanak be benned gondolkodási mechanizmusokat, a kontempláció és az érzés kerekei pedig nem löknek bele a még utáni vágyba. Talán könyvért nyúlsz, talán tollért, és te is hagysz magad után nyomot. A toll erősebb a kardnál, a zenével átitatott szó pedig erősebb és hatalmasabb a leírt néma soroknál. A Vreme brutalnih dobronamernika pedig több, mint telitalálat! Kell-e még egyáltalán érv ahhoz, hogy végre feladd az ellenállásodat a költészet nemes nedűjének kortyolgatásával szemben?
Felállás
zenekarok:
– ABONOS
– TALES OF DARK
– SERAPHIM
– BACKBONE
– ALOGIA & SWEETY (a.k.a. Slađana Milošević)
– ISKAZ
– DISPARADOR
– DARKSHINES
– ART DILER
– ATLANTIDA
– AMARANTH
– A.R.CLUB
– BROKEN STRINGS
– INSTANT KARMA
– ASPHALT CHANT
– DEMETHER
– HEAVEN RAIN
Számlista
1. ABONOS – Urlik
2. TALES OF DARK – Prah
3. SERAPHIM – Povezuješ niti
4. BACKBONE – Zarđao vek
5. ALOGIA & SWEETY (a.k.a. Slađana Milošević) – Izdaja (ja bih da odmorim dušu)
6. ISKAZ – Polusvet
7. DISPARADOR – Pokrov iznad mene
8. DARKSHINES – Umiri dan
9. ART DILER – Dok me pogledom streljaš
10. ATLANTIDA – Talasi
11. AMARANTH – Živite li?
12. A. R. CLUB – Umiri se
13. BROKEN STRINGS – Čekam
14. INSTANT KARMA – Ponos
15. ASPHALT CHANT – Oprost
16. DEMETHER – Sunca kap
17. HEAVEN RAIN – Dva
