Előadó: Betzefer
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 39.09
Értékelés: 4/5
Az izraeli kvartett, amely a Metalcamp fesztivál első napján, 2005-ben az elsők között lépett színpadra, sokaknak leesett tőle az álla. Akkoriban még gyakorlatilag vadonatúj zenekarnak számítottak: 1998-ban alakultak, amikor négy középiskolás azzal a céllal állt össze, hogy egyetlenegyszer fellépjen egy iskolai bulin. 2005-ig 3 EP-t vettek fel, amelyek nem jutottak túl a hazájuk határain, 2005-ben viszont két évre szerződtek a Roadrunnerhez, ahol megjelent a Down Low című debütalbumuk. Igazi robbanást a hazai pályán értek el, hamarosan pedig Európa számos fesztiválján feledhetetlen látványosságnak számítottak. Érezhető volt az olyan óriások hatása, mint a Slayer (a Down Low című dalban még azt is megemlítik, hogy a Reign In Blood minden idők legjobb albuma), a Sepultura és a Pantera.
A második albumot már 2008-ban megálmodták, de a megjelenését évről évre többször is elhalasztották, mindenféle okból. Amikor a zenekar aláírt az AFM Recordsszal, és a Down sludge metalosainak hangzásáért felelős producer, Warren Riker kezébe vette őket, az album végre elnyerte végső formáját. Freedom To The Slave Makers lett a címe, és idén februárban dobták piacra.
És mit mond ez a lemez?
Az egész 40 percnél rövidebb, 10 dalból és egy remek borítóból áll. Mivel a digitális kor hozott minden pozitívumot (a nép számára) és negatívumot (főleg a zenészeknek), a négyes úgy döntött, hogy az egész albumot ingyen kiadja a Facebookon és a MySpace-en is. Az album szuper, de nem az, amit a fenomenális debütalbum ígért…
Pardon nélkül észrevehető az újabb zenekarok hatása is, itt-ott feltűnik egy-egy felesleges breakdown, az ének pedig időnként üvöltősebb és kevésbé agresszív, ha megint csak a 2005-ös albumhoz hasonlítjuk, amikor Avital tényleg úgy szólt, mint a példaképe, Phil Anselmo (Pantera, Superjoint Ritual, Down).
A Freedom To The Slave Makers lemezt egyébként a Best Seller című szám nyitja agresszívan, ami pont olyan dühös, amilyennek egy Betzefer-féle bandától elvárható, de a „best seller” az album biztosan nem lesz. A rákövetkező Backstage Blues elég hamisan szól, a 3. dalnál, a Feels So Right-nál viszont újra rendben van a dolog. Ha megint csak a Down Low debütalbummal vetjük össze, a Diamond Director hasonlít leginkább azokra a dolgokra, amiket már megszokhattunk a négyestől, maguk a tagok pedig az 5. számra, a Nothing But Opinions-re esküsznek, amely egyben a lemez első kislemeze is. Érdekes a Doomsday felépítése, ahol a szó második felét (vagyis a „day”-t) az egyik koncertjükön vették fel, ahol a közönség kiválóan teljesített. Stílusában a dal összeköt a következővel, az Emtpy Magazine-nal. A Perfect Lie az a dal, ahol megmutatkozik Warren producer keze nyoma, mert olyan, mint a sludge-óriások, a Crowbar és a Down keveréke, a további gyors akcióról pedig a záró Song For The Alcoholic és a hardcore-os lezárás, a Heavensent gondoskodik.
Hogy megérte-e 6 évet várni erre az albumra, ítéljétek meg magatok, de mindenképp szerezzétek be az első lemezüket, a Down Low-t is, amelyre simán megadható az 5 pont az 5-ből, amit az új mű sajnos nem kaphat meg…
Felállás
Avital Tamir – ének
Matan Cohen – gitár
Rotem Inbar – basszusgitár
Roey Berman – dob
Produkció
Warren Riker
Számlista
01. Best Seller
02. Backstage Blues
03. Feels So Right
04. Diamond Director
05. Nothing But Opinions
06. Doomsday
07. Empty Magazine
08. Perfect Lie
09. Song For The Alcoholic
10. Heavensent
