Előadó: Saxon
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1980
Játékidő: 76:58
Pontszám: 4.8/5
A Wheels of steel albumot túlzás nélkül besorolhatnánk abba a híres lemeztrilógiába, amely 1980-ban határozottan megalapozta azt a műfajt, amelyre a Sounds hetilap újságírója, Geoff Barton akkoriban a lehető legtalálóbb elnevezést találta ki: New vawe of british heavy metal. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy a trió másik két tagja, amely ilyen erősen rányomta bélyegét a modern rockzenére, a British steel és az Ace of spades címet viselte. És valóban a Motorhead volt az, amely a akkor még alig ismert Saxont a szárnyai alá vette, és néhány közös szigetországi turnéval villámgyorsan a csillagok közé röpítette. A többiről a Wheels of steel gondoskodott, és Biff meg a bandája 1980 végén, a harmadik lemezük, a Strong arm of the law megjelenésekor már a brit rock csúcsát vizslatta.
Amikor az Iron maiden még csak egy kevéssé ismert klubzenekar volt, a Saxon a sabbathos ritmusok és a Thin Lizzy mintájára egymásba fonódó gitárkettős mesteri játékának keverékével már a londoni Hammersmitht és más nagy termeket töltötte meg. „I definitely think we were the band to beat in the early 80’s”, mondta Biff a lemez remaster kiadásának kísérőszövegében. A Maiden egészen a The number of the beast hatalmas sikeréig árnyékban maradt, akkor aztán érezhető fordulat következett. Az Iron maiden egyre feljebb tört, a Saxonról pedig úgy tűnt, hogy minden albummal, amely a legutóbbi nagy műve, a Denim and leather után jött, egyre mélyebbre süllyed a feledésben. De maradjunk inkább az aranyéveknél. A Wheels of steel 1980. április 5-én felkapaszkodott az angol top 5 albumlistára, az azonos című dal és a 747 (Strangers in the night) pedig az ottani kislemezlista csúcsát fenyegette. Ebben nagy érdeme volt Pete Hinton producernek is, aki korábban segített a zenekarnak leszerződni a Carrere kiadóhoz, amelyről Biff később azt állította, hogy sokat hátráltatta őket az amerikai áttörésben. Jöttek a Top of the pops-beli szereplések, és a fellépés az első Monsters of rock fesztiválon, ahol a headliner a Rainbow volt, mellettük pedig a Judas Priest és a Scorpions nagyságai játszottak. A trendek fordulni kezdtek, az NWOBHM meghódította Angliát, és kezdett átpillantani a tó túlpartjára, ahol Ulrich és Hetfield nem sokkal később az örökségére építve igazi kis forradalmat csinált. Ez sok esetben inkább egyszerű másolás volt, mint az elődök előtti főhajtás, ahogy azt például a The eagle has landed és a Fade to black riffjeinek szokatlan hasonlósága is mutatja. De ez a példa, amely bizonyára nem egyedi, csak az új angol műfaj erős és gyakorlatilag globális hatásáról tanúskodik.
A Wheels of steel tehát kétségkívül a korszakalkotó albumok közé tartozik. A Strangers in the night-hoz hasonló rádióbarát slágereivel és a Motorcycle man által kínált könyörtelen gitárbombázással (amelyért inkább a megtörhetetlen Paul Quinn, mint Oliver felelős) bátran indult a modern zene új horizontjai felé. Ebben bizonyára Biffnek is része van, akinek az éneke az agresszív alap ellenére mindig a dallamosság felé hajlott, ami ebben a műfajban elég szokatlan volt, de ahogy maga is elismerte, rendkívül hatásos. Ennek a dinamikus kombinációnak köszönhetően a Saxon az Atlanti-óceán innenső oldalán egészen a Power and the glory és a Crusader albumokig uralkodott, aztán az amerikai trendeknek való túlzott behódolás, valamint a menedzsmenttel és a kiadókkal adódó gondok lassan sírba tették őket.
Nemrég pedig az EMI a zenekar újjáéledésére való tekintettel kiadta az összes stúdióalbumuk remasterjét egészen a Destiny lemezig, és ezek között a Wheels természetesen díszhelyet kap. A remaster kiadás az eredeti kilenc dal mellett tartalmazza a Suzie hold on és a Wheels of steel demóváltozatát, valamint a ritka „B-side” felvételt, a Stallions of the highwayt. Van rajta egy csokor élő dal is az első, mára már legendás Donington fesztiválról, ahol 1980. augusztus 16-án 35.000 hallgató előtt, „varázslatos hangulatban” és „ragyogó szivárvány” alatt íródott a rocktörténelem. Biff a szövegében ugyan 60.000 fejről beszél, de ezt a számot csak a későbbi Monsters of rock fesztiválok érték el és (jócskán) lépték túl. „And the bands played on”.
Felállás
Biff Byford – ének
Paul Quinn – gitár
Graham Oliver – gitár
Steve Dawson – basszusgitár
Pete Gill – dobok
Produkció
Saxon és Pete Hinton
Dallista
1. Motorcycle man
2. Stand up and be counted
3. 747 (Strangers in the night)
4. Wheels of steel
5. Freeway mad
6. See the light shining
7. Street fighting gang
8. Suzie hold on
9. Machine gun
Bónuszdalok
10. Suzie hold on (demo)
11. Wheels of steel (demo)
12. Stallions of the highway (live B-side)
13. Motorcycle man
14. Freeway mad
15. Wheels of steel
16. 747 (Strangers in the night)
17. Machine gun
