Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Polak, Cveto
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2011
Értékelés: 5/5
Cveto Polak olyan zenész, akit nem kell különösebben bemutatni. Cveto és a Šank Rock. Összefonódó történetek. Bármi történjék is velük a jövőben, mindig gombóc lesz a torkunkban, amikor Cveto nélkül nézzük őket a színpadon, vagy amikor új kiadványaikat követjük, Cveto nélküli felállással. A „Šank-béklyóktól megszabadult” Cveto így hát időt szánt rá, hogy rejtett zenei tehetségét egy egészen más arcában is megmutassa. Lehet ezt még feljebb srófolni. Emlékszik még valaki erre az asszociációra: „Cveto és Veronica, he, he, he….” A „Bass Line” viszont külön történet.
Személyes vallomás. A „Bass Line” az a pillanat, amikor Cveto művészként felfedte alkotói erényeit, és ezzel a hallgatót valóban a legközelebb engedi nemcsak a zenei kifejezésmódhoz, hanem Cveto személyiségéhez is, a zenész lelkének legrejtettebb, legbensőbb zugaihoz.
A „Bass Line” teljes egészében instrumentális album. De ne aggódj: ez nem az a „megmutatom, mit tudok” fajta lemez, ahol az számít, hány hangot tudsz kilőni időegységenként, hogy kikiáltsanak a világ leggyorsabb basszusgitárosának, miközben senki nem kérdezi, mi lesz a kilőtt hangtenger tartalmával. Cveto eleganciával nyúl a dolgokhoz, és kifinomult ízléssel formálja a vezető dallamokat, amelyek a zenész kifejezésmódjának terhét viselik. Hasonlót találni a mindig „fantazmagorikus” Billy Sheehan önálló albumain is, a szerzemények építésének alapvető megközelítésében, csak épp a „Bass Line” sokkal több kifinomultságot és hangzásbeli választékosságot kínál, miközben (következésképp) kizárólag a hangulatra és a kiváló hallgathatóságra épít.
A 11 gazdagon hangszerelt szám hosszabb időszak gyümölcse. Hogy mennyi ideig készült, azt nem tudom megmondani, de a hangszerelések csiszolt színgazdagságából és a vezérmotívumok tökéletességéből nem nehéz arra következtetni, hogy ez az album korántsem egyik napról a másikra született meg. Lehet, hogy már rég megálmodták, csak a csillagok most álltak úgy az égen, hogy az álom végre testet öltsön! Jobb későn, mint soha. És tényleg büszkék lehetünk mi, szlovének erre az újabb zenei csúcsteljesítményre a szlovén zenei életben, hiszen nyugodt lélekkel és lelkiismerettel odatehetjük a világszínvonalú teljesítmények mellé!
A számok annyira különböznek egymástól a komponálás megközelítésében és a hangulatok egymásutánjában, hogy lehetetlen kiemelni Cveto Polak művészi kifejezésmódjának csúcspontjait. Az album minden egyes száma egyszerűen mélyen lenyűgöz. Talán azok a pillanatok hatnak a legerősebben, amelyekben megjelenik a kiszámíthatatlan elem. Elsősorban olyan számokra gondolok, mint a Sanje ’94 vagy a VI (olvasd: római hatos), amelyek a nyugodt nyitányban, ahol a basszusgitár dallama viszi a szót, izgalmasan építik a hangulatot, aztán hirtelen kivételesen jól hallgatható, ragadozó funk rock dinamikába csapnak át.
Cveto egy csomó kiváló vendéget hívott az albumra, és mindegyikük a maximumot hozta ki a saját tehetségéből. Nyilvánvaló, hogy a zenészek régóta ismerik egymást és jó barátok, hiszen Cveto Polak alapvíziójával, amely a „Bass Line” című albumot hajtja, mindenben gördülékenyen kommunikálnak, rendkívül kompatibilisen illeszkednek a választott hangszerelési koncepcióba, és így tágítják a számok dinamikai hatókörét, valamint az album kivételes mozgalmasságát és változatosságát. Különösen lenyűgöz a hullámzás a nyugodt, szubtilis és érzékeny részek között, amelyek egyik pillanatról a másikra, váratlanul átcsaphatnak a rockos kirobbanás erotomániájába, domináns, tömören dübörgő vonalakkal megtámogatva. Ezt a hangulati ugrást testesíti meg az albumon például az Uspavanka za mojo malo és az OK egymásutánja.
A „Bass Line” olyan album, amelynek nem kell több lejátszásra kényszerítenie a hallgatót, hiszen a kéz magától, reflexből megnyomja bármelyik CD-lejátszó „lejátszás” gombját újra meg újra, amint lepörög ennek a lelkesítő kiadványnak az utolsó másodperce. Az album a szélesebb közönség számára is hozzáférhető, mert elképesztő ravaszsággal két legyet üt egy csapásra. Egyszerre éri el a kiváló hallgathatóságot és az általános elérhetőséget még a „felszínesebb” és kevésbé igényes hallgatók számára is, másrészt viszont szaftos csontot kínál rágcsálni, amelyet a zenei gourmand-ok, a hangzásperfekcionisták és persze mindazok, akik a zenei kísérletezés gazdag kifejezésmódjára vágytok, szívesen tologatnak majd sokáig, olyan bátor, művészi szabadságot sugárzó kifejezéssel fűszerezve, amelynek a korlátozás szó teljesen idegen.
Manapság egyre nehezebb olyan albumot találni, amely feltüzel, energiával tölt fel, és szó szerint arra késztet, hogy a lejátszási idő leteltével újra meg újra elölről hallgasd. A „Bass Line” egy ilyen lemez. Tele van pozitív vibrációkkal, lendülettel, hévvel, alkotói ihlettel, valamint kivételes szerzői rugalmassággal és érthetőséggel. Így számos zenei dimenziót ötvöz, és áthidalja a látszólag áthidalhatatlan műfaji szakadékot, ami egy szikrázóan szellemes, látnoki tisztasággal megrajzolt zenei konglomerátumban csúcsosodik ki. A „Bass Line” egyedi art rock album, amely kivételes zenei érettségének, intelligenciájának és alkotói szélességének felismerhető báját árasztja, teli tüdővel lélegzik, és nem szab korlátot a kifejezésmódjának. Reméljük, hogy se nem az első, se nem az utolsó Cveto Polak pályafutásában. Le a kalappal ez előtt a tiszta ötös előtt!
Felállás
Cveto Polak – basszusgitár, az összes hangszerelés
VENDÉGZENÉSZEK:
Eki Alilovski – gitár (1., 5., 6. és 9. szám)
Roki Petkovič – gitár (10. és 11. szám)
Boštjan Leben – gitár (3. szám)
Miha Meglič – gitár (2. és 8. szám)
Franci Zabukovec – gitár (4. szám)
Tomaž Pačnik – billentyűk (3., 4., 6. és 7. szám)
Rok Spruk – tenorszaxofon (2. szám)
Lado Jakša – szopránszaxofon (7. szám)
Bojan Cvetrežnik – hegedű (9. szám)
Jani Hace – basszusgitár (1. szám)
Anže Langus Petrovič basszusgitár (2. szám)
Nikola Sekulovič – basszusgitár (4. szám)
Roman Ratej – dob (az összes számon)
Produkció
Cveto Polak
Számlista
1. Bass Line
2. Drugačne barve
3. Sanje ’94
4. Labirint spominov
5. Moj prvi
6. VI
7. Uspavanka za mojo malo
8. OK
9. Igra
10. Brez besed
11. Cesta
