Előadó: Roxette
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 39.30
Pontszám: 4/5
Az ABBA után Svédország legsikeresebb kereskedelmi poprock exportcikke, a Roxette tíz év után tér vissza első stúdióalbumával. Mondhatjuk, hogy az elmúlt évtized a Roxette számára a személyes megtisztulás, a növekedés és a nagy érés évtizede volt! Sem Marie, sem Per nem ült tétlenül ezekben az években. A tragédia, amely nem sokkal a „Room Service” turné után érte Marie-t, a mára ábrahámi éveit taposó hölgyet – akik ezt egyébként átkozottul ügyesen leplezi – talpra állította, szárnyakat adott neki, és az énekesnő 2004-ben kiadta kiváló szólóalbumát, a The Change-et. Per is szólókarrierjének szentelte magát ebben az időszakban, kiadványokkal, ráadásul egy időre feltámasztotta a Roxette előtti zenekarát, a Gyllene Tidert is. A Roxette elmúlt évtizedét a best of válogatások megjelenése is jellemezte. A szünet 2009-ben ért véget, amikor a duó az év közepén nekilátott az új album anyagának megírásához, és néhány „titkos” fellépést is lenyomott Svédországban.
A „Charm School” 12 dalt tartalmaz. Mind rövid, a lehető legtömörebb, és a nyolcvanas évek kereskedelmi popróckjából átvett tipikus szerzői megközelítést testesíti meg. Csiszolt versszakok és ragadós refrének, nagyon könnyen befogadható formában. Könnyed, velős, mégis hangzásában teljes és bájos – ahogy azt maga az album címe is sugallja. Igazi kis bájiskola, rövid, laza és tömör mozdulatokkal! Nyilvánvalóan új ruha ez a zenekarnak, amelyet ma már nem nyomaszt a slágerkeresés kényszere, és ez rettentően jól áll neki.
Az album első száma, a Way Out rögtön jelzi, hogy az újjászületett Roxette hatékonyan él az új kor stúdiótechnikájának vívmányaival, ugyanakkor teljesen egyenrangúan megmutatja a nyolcvanas évekbeli gyökereit is: rockos riffet kapunk, amely a produkcióban visszafogott (nem tolakszik előre), ragadós, és nem áll messze attól, hogy kacérkodjon a hard rock néhány híres riffjével. Vicces, hogy ez a keményebb „ellensúly” nem hat azonnal a hallgatóra. Egyszerűen ott van. Ravaszul beépítették a produkció alapjaiba. Mint egy fűszer.
Az album ezúttal sehová sem siet. A dalok többnyire nyugodt jellegűek, finom, de velős szofisztikáltsággal és a színes zenei kollázsok kifinomult összeépítésének érzékével, amelyek mesterien járják a középutat a popzene és a rock között. Ez a megállapítás közvetlen bizonyíték arra a magas művészi érettségre, amelyet a duó 2011-ben elér. A dalok enyhén sötét alapozású versszakokon át bontakoznak ki, gyakran Per jellegzetes, „indie” hangú éneke segítségével, amely nagyon kézre áll a stúdiómanipulációhoz, a hangulatban pedig fokozatosan ragyognak fel a nagyon dallamos refrénekben, amelyeket Marie vezet – ez jellemző például a Speak to Me-re. Az album mondanivalóban mélyebb a korábbi munkáknál. Személyesen vallomásos, egy szemernyi cukor és naivitás nélkül, ami a Roxette-slágerek aranykorának önfeledt, tinédzserkori napjaira volt jellemző. A bőr alá különösen az album intim pillanatai kúsznak be, mint a nyugodt I’m Glad You Called, a My Own Way, és főleg az album különösen finom és csendes zárása a Happy On The Outside és a Sitting On The Top Of The World című dalokkal. Mind a négy számban Marie ismét megmutatja született tehetségét és rendkívül érzéki előadásmódját.
Még a Roxette és a jangle pop mozgalom is talál néhány közös frekvenciát az Only When I Dream című dalban, ahol az enyhe post-punk kozmetika éled újjá, igazi retro hangzással, bársonyos, organikusan szóló gitárokkal, amelyekbe a dal mesterien öltözik, az érzést pedig tovább mélyíti Per akusztikus Dream On-ja. Ez a „jangle” pillanat újra feltűnik az After All-ban, amely tulajdonképpen a The Beatles örökségének egyfajta Roxette-átirata, természetesen az új korszak hangzásának szellemével átitatva, és a „menetelő” Big Black Cadillac sem rejti véka alá ezt a kacérkodást.
Ha az újkori Roxette slágereit keressük, természetesen nem kerülhetjük meg a She’s Got Nothing On (But The Radio)-t és a Big Black Cadillacet. Mindkét dal nagyon hasonló elv szerint épül fel. A modern, „kibernetikus” versszakkezdetet ultradallamos refrén követi, amelynek melodikusságát a duó jellegzetes, nagyon jól összeillő vokális harmonizálása mélyíti és emeli magasabb szintre.
A Roxette 12 dalt tett az albumra, amelyek az alapmotívumok színességével és változatosságával ingerlő dinamikát érnek el, miközben a duó rendkívül érett és kifinomult módon vezeti végig az albumot a sokféle hangulati állapot hullámzásán, ami erőről, tudásról és a tehetség megtestesüléséről tanúskodik – vagyis a rockkorszak legnagyobbjainak ismertetőjegye ez.
Az új album kiválóan összefoglalta a Roxette lényegét, annak az életműnek a nagyságát, amely pályafutása során több mint 60 millió lemezt adott el világszerte, ugyanakkor új életet lehelt a produkció modern megközelítéseibe, ami bizonyítja, hogy a duót nem tiporta el az idő, éppen ellenkezőleg. A „Charm School” ugyanis remek visszatérő album, amely hihetetlenül frissen szól, és pontosan azt nyújtja, amit a rajongók ízlése megkövetel. A rajongótábor alapjaiban ugyanaz maradt. Megöregedtek és megérettek a zenekarral, ezért nem slágereket várnak tőle, hanem csupán egy érzést, amely nosztalgikusan azonosulni tud velük, és visszarepíti őket a „tinédzserkorba”, a Roxette egykori „hősies” tetteinek csodálatába. A Roxette pedig megkapta tőlük a maga tipikus albumát, csupán az új kor produkciós retorikájába öltöztetve, amely mindenben megőrzi a duó esszenciáját. A zenekar a „Charm School” albummal mindenben megőrzi zenei arculatának valóságos alapjait, nem erőlteti a slágergyanús naivitást, helyette a komponálás és a kifejezés művészi érettségének mélységével varázsol el. A „Charm School” albummal sikeresen áthidalta a tízéves szünetet, és alkotói frissességgel telve, kifejezésben gazdagabban született újjá.
Felállás
Marie Fredriksson – ének
Per Gessle – ének, gitár
Christoffer Lundquist – basszusgitár, gitár, billentyűk, programozás, vonósaranzsmanok
Clarence Oefwerman – billentyűk, programozás, vonósaranzsmanok
Jens Janson – dob
VONÓSNEGYES:
Tomas Ebrelius
Emil Carlsson
Johanna Skoglund
Lotta Weber Sjoholm
Produkció
Clarence Oefwerman, Christoffer Lundquist & Per Gessle
Számlista
1. Way Out (2:45)
2. No One Makes It on Her Own (3:42)
3. She’s Got Nothing On (But the Radio) (3:33)
4. Speak to Me (3:41)
5. I’m Glad You Called (2:48)
6. Only When I Dream (3:52)
7. Dream On (3:09)
8. Big Black Cadillac (3:05)
9. In My Own Way (3:30)
10. After All (3:15)
11. Happy on the Outside (3:37)
12. Sitting on Top of the World (3:55)
