Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zappa, Frank
Kiadó: Rykodisc Records
Megjelenés: 1983
Játékidő: 40:21
Értékelés: 5/5
A legendás Frank Zappa, a határtalan zenei kísérletezés fő mozgatórugója és a 20. századi zeneélet legmarcsonabb szatirikus kotyvalékainak mestere, aki olyan hévvel szedte darabokra a Reagan-féle Amerika képmutató, korporatív és háborúpárti béklyóit, mintha fogadásból tenné, a „The Man From Utopia” lemezzel újabb egyedi remekművet tett le az asztalra, amely az eljövendő generációk kedélyét is örökre borzolni fogja. Frank minden tekintetben az úgynevezett Utópia embere volt: a zenei világban egyszerűen nem akadt párja, igazi vetélytársa pedig soha, hiszen hihetetlenül szerencsés módon tudta ötvözni a humort, az intelligenciát és a kivételes zeneszerzői tehetséget, és ezzel a kombinációval leplezte le a modern (nem csak az amerikai) társadalom romlottságát és képmutatását.
A „The Man From Utopia” tele van számos Zappa-klasszikussal, amelyek örökre belevésődtek minden igazi „Zappaholic” szívébe, és már a címükkel is egyértelműen megmutatják, mi merre hány méter. Mint mindig, ha Frankről van szó, az album stílusát most sem lehet beskatulyázni: a nagy kísérleti üstbe az avantgárd, a progresszív rock, a jazz fusion, a kemény rock és még a pop is belekerült. Talán azt is mondhatjuk, hogy a „The Man From Utopia” viszonylag befogadható album egy kicsit szélesebb (persze azért még mindig képzett) zenei közönség számára is, ami egyébként az 1980-as évek elejének legtöbb Zappa-lemezére igaz. A korszak legtöbb alkotásával ellentétben ezen nincs különösebb koncepció. Az album címe egyébként a „The Man From Utopia Meets Mary Lou” című dalból ered, amelyet az 1950-es években Donald és Doris Woods írt. Zappa ezt a címadó szám részeként fel is dolgozza.
A kísérőzenekar, amely Frankkel együtt dolgozott ezen a lemezen, talán az egész nyolcvanas évek legerősebb felállása volt: ott találjuk benne a gitárvarázsló Steve Vai-t, Roy Estradát (basszusgitáros, énekes és a The Mothers of Invention eredeti tagja), a dobos nagymestert, Vinnie Colaiutát, a sokoldalú billentyűst, Tommy Marst, a zseniális multiinstrumentalistát, Arthur Barrow-t, a hosszú évek óta velük játszó gitáros-énekest, Ike Willist, valamint a gitáros-énekes újoncot, Ray White-ot.
A szövegekből ezúttal is csak úgy dől a bohóckodó hév, a budihumor és a keserű társadalomkritikai szatíra, amely a teljes dekadencia és a gazdagok közönye uralta viszonyokat vette célba. A gazdagok effajta kicsapongásait már a nyitó „Cocaine Decisions” is nagyon találóan leleplezi, ahol Frank a kísérőbandájával együtt izgalmas énekdallamokat és szájharmonikát használ a háttérben mintegy kozmetikai kellékként.
Frank valószínűleg soha nem bocsátotta volna meg magának, ha hosszú és rendkívül gazdag pályáján nem nevez el legalább egy dalt „SEX”-nek (méghozzá nagy, vastag betűkkel). A szöveg egy „tiltott” szóval leplezi le az önjelölt közerkölcs-őrök képmutatását: ez a szó a falak mögött nap mint nap előkerül, de egyikük sem meri hangosan kimondani. Frank ráadásul nyíltan ki is neveti az újjászületett keresztényeket, akik a hamis morált a értékrend csúcsára emelték: a történelem szemétdombjára már rég eltemetett, de sok amerikai szívében sajnos még mindig imádott Reagan-féle Amerikában. A kemény rockos gitárfrázis és a Zappa gúnyos éneke összhangban van, látszólag roppant egyszerű, a pimaszul lazára vett hangulat megteremtésében viszont rendkívül hatásos.
A „Tink Walks Amok” igazi basszusgitár-orgia, a sokoldalú Arthur Barrow rendezésében előadott agyafúrt improvizált szólók gyűjteménye, amelyet minden ambiciózus basszusgitárosnak meg kellene hallgatnia, ha játékstílusát a puszta ritmikai alapnál többre szeretné vinni. A „The Radio Is Broken” alkalom a média nyakába zúdított tömeges, bohókás trágyalére, ahol nem hiányzik a ravasz fintorgás és a budihumor sem. A fenomenális instrumentális „We Are Not Alone” jazz rock klasszikus, sőt Frank egyik legjobb nyolcvanas évekbeli szerzeménye. A remek fúvósaranzsmanokat temperamentumos dobátvezetések és pimasz gitárfrázisok fűszerezik. Az album dalai közül talán ez a legjobb bizonyíték Frank határtalan zeneszerzői zsenijére.
A „The Dangerous Kitchen” egy újabb avantgárd ízű alkotás, ahol nem hiányoznak a szöveg melletti improvizációk, a szövegben pedig dúsan csöpög a szatíra a koszos konyhákról. Egy ilyen konyhában abban az időben Frank maga is megfordult. A „The Man From Utopia Meets Mary Lou” – ahogy fentebb már szó volt róla – szellemes feldolgozás, pontosabban az ötvenes évek egyik sztenderdjének rendkívül szerencsés verziója, számos jellegzetes Zappa-fűszerrel. A „Stick Together” ébresztő hangvételű, évődő, ugyanakkor mélyen személyes szatíra a különféle magánszövetségek, főleg a bűnszervezetek rovására, amely egyebek mellett reggae-, gospel- és funk-elemeket is tartalmaz.
A „The Jazz Discharge Party Hats” a budihumor csúcsa és bizonyosan az album legellentmondásosabb darabja: bizarr történet női bugyik szagolgatásáról egy medence mellett. Állítólag az egészet egy valós esemény ihlette, amikor Frank és akkori bandájának tagjai egy hotelmedence mellett véletlenül eldobott női fehérneműre, köztük bizonyos bódító anyagokkal átitatott tangákra bukkantak. Ez a dekadens gazdag bulikat kifigurázó szatíra az akkori koncerteken az egyik központi szórakoztató pont lett, melynek közepén Frank elmagyarázta a közönségnek, miért hordanak a zenekar tagjai bugyit a fejükön. A „Luigi & the Wise Guys”, a CD bónuszdala, igazi cirkuszi zagyvalék, kórusos fintorgásokból összerakva. A többszólamúság ebben a burleszkben úgy hangzik, mint a „hasmenéses Queen”.
Luigival való mulatozás után Frank nem Mariót hívja meg a záróbulira, hanem a kisebb, zömökebb olasz vízvezeték-szerelő ezúttal a „Moggio” nevet kapja. Az azonos című zárószám szellemesen tréfás jazz rock csemege, amelyet a címszereplő horkolása nyit és zár, aki a végén éppen egy rémálomból ébred. A játékos hangulat megteremtéséhez Frank rendkívül rutinos, egyéni és agyafúrt módon használt cimbalmot, fúvósokat és számos gitáreffektet. A nintendós, pajkos hangulatban könnyű elképzelni egy kis, bajszos olasz manót, aki álmában egy csodaországban találja magát, ahol szárnyas teknősökön és sétáló krumplikon ugrál, húsevő növényekre lövöldöz, miközben tűzokádó sárkányok karmaiból menti a elrabolt hercegnőket. A nagy fináléban még egy „placcs” hang is hallatszik, amikor Moggio orrbuborékja kipukkad a bő horkolás utáni hirtelen ébredés következtében. Az album fenomenális lezárása, „igazi” stílusban. Ennek a fenomenális csemegének az ihletét Frank legkisebb lányának, Diva Zappának az álmai adták. Zenei felépítésében némileg hasonlít a „What’s New in Baltimore?” klasszikusra.
Az Utópia embere ezzel a zseniális lemezzel bizonyos értelemben meghajolt saját alkotói és szatirikus zsenije előtt, még ha egész pályafutása során önmagát sem kímélte a poénokból. A mai szelíd zenei-társadalmi valóságban bizony nagy szükség volna egy ilyen, szinte már utópikus erényekkel megáldott emberre. A „The Man From Utopia” – mint a nyolcvanas évek legtöbb Zappa-lemeze – kicsit könnyebben befogadható azoknak is, akik Frank avantgárdabb kísérleteit sosem értették, de az egyedi humorát mindig tudták fogadni, ami szintén nem volt mindenkinek való. Mindezek tetejébe az album remek borítóval is büszkélkedhet, amelyen az izmos Frank az egyik kezében összetört gitárral, a másikban légycsapóval hessegeti a bosszantó szúnyograjt, miközben a lelkes koncertközönség soraiban a néhai II. János Pál pápát is felfedezhetjük, aki Frank egyik legnagyobb rajongója és szívében-lelkében nagy rocker volt (természetesen Utópiában).
Felállás
Frank Zappa – gitár, ének, dobgép, ARP 2600
Steve Vai – gitár, akusztikus gitár
Ray White – gitár, ének
Roy Estrada – ének
Bob Harris – fiúszoprán
Ike Willis – ének
Bobby Martin – billentyűs hangszerek, szaxofon, vokál
Tommy Mars – billentyűs hangszerek
Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár, mikrobasszus, ritmusgitár
Ed Mann – ütőhangszerek
Scott Thunes – basszusgitár
Chad Wackerman – dob
Vinnie Colaiuta – dob
Craig Twister Steward – szájharmonika
Dick Fegy – mandolin
Marty Krystall – szaxofon
Produkció
Frank Zappa
Számlista
1. Cocaine Decisions
2. Sex
3. Tink Walks Amok
4. The Radio is Broken
5. We Are Not Alone
6. The Dangerous Kitchen
7. The Man from Utopia Meets Mary Lou
8. Stick Together
9. The Jazz Discharge Party Hats
10. Luigi & the Wise Guys (bonus track)
11. MŠggio
