Szerző: Rok Klemše
Előadó: Sabaium
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2010
Játékidő: 39:03
Pontszám: 4/5
A Sabaium kétségkívül az egyik leghosszabb ideje megszakítás nélkül működő hazai metalzenekar, hiszen első demóját, a Monument of Death-et még Catacomb néven jelentette meg 1995-ben. A következő évben a zenekar Decayed Catacombra változtatta a nevét, és kijött vele a második demó, amit hamarosan a harmadik is követett, 1999-ben pedig végleg átkeresztelkedtek és újjáalakultak Sabaiumként. E néven a hazai színtér egyik legaktívabb bandája (stúdióban és színpadon egyaránt) mind a mai napig, tavaly októberben pedig már a negyedik „kölykét” is világra hozta, ez a Connection Lost.
De a kölyköket is szeretni kell, és a Connection Lost iránti mély szeretet bizony jól hallatszik, hiszen a negyedik album a Sabaium eddigi munkásságának csúcspontja. Ehhez biztosan sokat hozzátett az eredeti énekes, Milko Kraner visszatérése, ami újjászületést és frissülést hozott a csapatnak, és egy jó nagy pozitív rúgást a fenekükre. A Sabaium továbbra is a melodikus death metal vizein horgonyoz, amit most először sikerült igazán jól keverniük a gothic metal fogásaival. Ha a két műfaj keverése az előző, Gravity Divine című lemezen még elég suta volt, a Connection Lost-on a zenekar megtalálta az igazi kapcsolódási pontot a metal két világa között. A gótikus, sőt helyenként doomos felhangról Milko Kraner valóban remek énekteljesítménye gondoskodik, akinek tiszta hangjai erőteljesek és frissek, és időnként úgy szólnak, mint Nick Holmes (Paradise Lost) egy kicsivel magasabb hangon, a legjobb éveiben. A hangszeres oldalon az album sötétebb arcát Vesna Kupčič billentyűi képviselik, amelyek már csak elvétve csengenek kissé esetlenül, egyébként misztikus atmoszférát teremtenek, és az egész hangzást javítják, gazdagítják, ami szépen hallatszik az Edge of Darknessben, amelynek épp a billentyűk adnak keleties ízt. A múltból egy kis kellemetlenkedést a Programmed Greedben engednek meg maguknak, ahol viszont túl mesterségesen, műanyagosan és szintetikusan szólnak. Ha tehát ez a két pólus a gótikus sötétséget jelenti, akkor egyenesen a göteborgi metal világába repítenek a dallamos riffek, a harmonikus futamok és a nyers, agresszív, mégis érthető és változatos growl ének. Az album gyorsabb, adrenalinosabb pillanatairól így olyan dalok gondoskodnak, mint az Invisible, amelynek eleje tökéletes „hommage” a korai In Flames előtt, a svéd melodikus death metal iskolájába jártak a Control Domain intrójának riffjei is, és a látványos, romboló címadó dal is, ami az album egyik legjobb pillanata. Kicsit talán zavar a pinch harmonikusok túl gyakori használata, de ezt gyorsan elfelejted a fantasztikus szólók hallatán, amelyek valószínűleg David Kupčič legízlésesebb és egyáltalán legjobban megkomponált szólói. Éppen ezért még többet kívántam volna belőlük! A ritmusszekció nem fedez fel új világokat, de remekül kerekíti az egészet, és jó hallani, hogy Dalibor Sterniša fantasztikus produkciója hatalmas, vastag basszusgitárhangot eredményezett, amely ugyan nem emelkedik ki az átlagból, de szépen gondoskodik a hangzás teltségéről.
A Sabaium a Connection Losttal ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, hiszen többnyire a melodikus death metal és a sötétebb, ha úgy tetszik, dark metal már ismert és hallott régióiban jár. Az új lemez ugyanakkor a Sabaium diszkográfiájának koronagyöngye, amelyet a fenomenális énekteljesítmény (mindkét énekesé!) és néhány kiváló gitár- és hangszerelési ötlet emel ki. A cím ellenére a Sabaium megtalálta az igazi kapcsolatot a két műfaj között, amelyeken hajózik, és kiadta pályafutása legjobb lemezét.
Felállás
Jure Vandur – ritmusgitár, ének
Milko Kraner – ének
Aleš Šketa – basszusgitár
Vesna Kupčič – billentyűk
David Kupčič – szólógitár, ritmusgitár
Jure Handler – dob
Produkció
Dalibor Sterniša
Számlista
1. Scars
2. Nothingness
3. Invisible
4. Infected
5. Connection Lost
6. Edge of Darkness
7. Control Domain
8. Programmed Gree
9. Submission to Machines
