Előadó: Gordi
Kiadó: Jugoton
Megjelenés: 1981
Játékidő: 31:27
Értékelés: 4.5/5
1981-et írtak, és a jugoszláv térségben is lehetetlen volt feltartóztatni az idő kerekét, valamint az eltorzított gitárok újabb, keményebb hangjainak áradatát. Ezt jól tudták a keményebb rock belgrádi zászlóvivői, a Gordi is, akik ma az Divlje Jagode és a Pomaranča legendáival együtt a jugoszláv heavy metal egyik alappillérét jelentik. Egyik napról a másikra felhagytak a progresszív, jazzes kifejezésmóddal és a szeretet és szelídség hippi virágzásával, amellyel az 1977-es megalakulásuk óta törték az utat, és bizarr imázzsal léptek be a vad színek, a testhez simuló trikók, a bőr, a megizzadt női testek ősi magasztalásának, a gyors életnek és a Britanniából érkezett új hullám által elvetett, a nehézmetál pokoli magvának korszakába. Ennek az új lénynek, a gyorsabb szívverésnek és az adrenalinláznak a értekezése a Pakleni trio című lemez is, amely a jugoszláv keményzenei termés egészen a közelmúltig méltatlanul elhanyagolt gyöngyszeme.
https://www.youtube.com/watch?v=PfH3Q0HElbo
A heavy metalba való átmenet a Gordi esetében fokozatos volt. 1977-ben a törekvő és lelkes énekes, gitáros és szövegíró, Zlatimir Zlatko Manojlović élete válaszútjára érkezett. A katonai szolgálat lezárja a Dah korszakát, Manojlović pedig úgy dönt, hogy a kitűzött célt, a zenei áttörést a Gordi nevű power trióban folytatja, amelynek neve szerbül „büszkét” jelent. A Gordit a szlovén térség is szorosan köti, hiszen első lemezüket, a Čoveket a ljubljanai RTV kiadónál vették fel és adták ki, ez pedig mindössze egy évvel a megalakulás után látott napvilágot. Egy évvel később már két lemez is követi: a Gordi 2 in 3, az alkotóvágy pedig messzebbre és hangosabban hajtja őket. Az 1980-as évek elején szerződést írnak alá Jugoszlávia legnagyobb és leggazdagabb kiadójával, a Jugotonnal, ezzel pedig kezdetét veszi a végleges átmenet a metál felé. Az első lemez, amely a Gordi metálkorszakának antológiáját adja, éppen a kiváló Pakleni trio. A Gordi lemond a billentyűs hangzásról és Goran, Manojlović testvére segítségéről, hogy a pokoli munkát minél következetesebben és hatalmasabban végezhessék. A bája része a dobosváltás is: az addigi dobost, Stevan Milutinovićot a Siluete és a Bicikl egykori tagja váltja, a keményebb dobolással és a dupla lábdobbal – amit az SFRJ-ben nem épp gyakran hallhattunk, legfeljebb Keith Moon vagy Ginger Baker keze (és főleg lába) alól – pedig teljesítette mindazokat a kritériumokat, amelyek miatt az egykori közös haza megkapta a maga NWOBHM-párhuzamát.
https://www.youtube.com/watch?v=LtC0sJccJK8
A Gordi kiemelkedő, a világ zenei történéseinek színvonalán álló produkciójával kijelölte annak a sokak szerint akkoriban elátkozott, mégis ördögien vonzó zenei kifejezésmódnak a nehéz útját. A Pakleni trio kilenc számon át szórakoztató és mindenekelőtt friss muzsikát tár elénk. Zlatko Manojlović nagyon változatos, ötletekkel teli gitárriffjei és jó éneke, Slobodan Svrdlan szilárd basszusjátéka és Čedomir Petrović – mint említettem – kiváló és Jugoszláviában úttörő dobmunkája közti kémia acélkemény szerkezetet ad ennek a kivételes lemeznek. A feszültség a nyitó Put do pakla dalje első pillanatától sem lankad. A zene virtuóz szinten mozog, stílusában pedig a Gordi – hiszen a metál korszakának legelején a kettő közti határ még nagyon vékony volt – folyamatosan váltogat a heavy metal és a hard rock között. A hallottak jó része a Judas Priestet idézi a Rainbow vagy a Whitesnake módjára. A Volim szexis gitárhangzása a késő hetvenes évek illatát árasztja, mígnem egy férfi és női testek összefonódásáról és szerelmi nedvekről szóló erotikus vignetta után a Tebi ne treba niko magasabb sebességre és fordulatszámra kapcsol. A Naivna Venera ismét a női idomokat magasztalja, és a helyi macsók egy bűbájos fiatal lánnyal való kicsapongó dugását, majd a rövid megbánás után megkapjuk a lemez legkeményebb metálos kilövellését. A Strašna riba iz daleka zeneileg és szövegileg is a lemez legjobb és legragyogóbb darabja. Az Ona je žena kissé lassabb hard rockos alapszáma után jön a nagy finálé, a rendkívül összetett és életvidám, ultra-hegyes San című szerzemény, és a valamivel több mint félórás élvezet után már csak az elkerülhetetlen ismétlésre, vagy valami hasonló, legalább megközelítőleg ilyen jó után való nyúlásra marad idő.
Az események sora azzal folytatódott, hogy a Gordi 1982-ben kiadta a kultikus Kraljica smrti lemezt, de mivel túl kevés volt az érdeklődés és a reflektorfény ahhoz, hogy meg lehessen élni belőle, Manojlović 1984-ben végleg feloszlatta a zenekart, és inkább szólisztikus vizeken indult tovább. Svrdlan ezután beépült a jugoszláv–kanadai Warriors, vagyis Ratnici felállásába, a Gordi pedig végleg elbúcsúzott a világtól – egészen 2006-ig, amikor a Pakleni trio lemez kibővített, kicsinosított kiadásban újra napvilágot látott. A nyom azonban megmaradt, a vad ritmus és az új hangzások örökségét pedig a Divlje Jagode, a ljubljanai Pomaranča és nevek egész sora vitte tovább, nekik köszönhető, hogy Jugoszlávia is felkerült a heavy metal térképére.
Felállás
Zlatko Manojlović – ének, gitár
Slobodan Svrdlan – basszusgitár, vokál
Čedomir Petrović – dob, vokál
Produkció
Branko Rogošić, Željko Savić & Gordi
Számlista
1. Put do pakla
2. Igraj, luduj
3. Volim
4. Ona i ja
5. Tebi ne treba niko
6. Naivna Venera
7. Strašna riba izdaleka
8. Ona je žena
9. San
