Szerző: Jernej Vene
Előadó: Johnson, Eric
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 51:12
Értékelés: 4.5/5
Egyes szakértők a gitárzene legkiemelkedőbb képviselői közé sorolják. A texasi gitáros, Eric Johnson mester és egyedi hangfestő. Az albumait mindig tágra nyílt szemmel és füllel várjuk, részben azért is, mert ritkán jelennek meg. Bár az 1986-os Tones lemezzel lett ismert, már az 1970-es évek közepe óta a színtéren van, és ez alatt mindössze hat stúdióalbumot rakott össze, ami rendkívüli tökéletességre törekvésről árulkodik. Az Up Close-on néhány állandó munkatársa segít neki, és néhány ismert vendégszereplés is helyet kapott rajta.
Eric Johnson a texasi Austinban született 1954. augusztus 17-én. Öt gyerek közül a legfiatalabb volt, a szülei pedig erősen ösztönözték őket a zenére. A kis Eric már hároméves korában érdeklődött a zene iránt, ötévesen zongorázni tanult, nyolcévesen pedig már maga szerzett egyszerűbb darabokat. Amikor az idősebb bátyja 1964-ben hazavitt egy elektromos gitárt, és zenekart alapított, Eric szilárdan elhatározta, hogy ő is gitáros lesz. A tizenöt éves Johnson odavolt az 1960-as évek összes rockgitár-nagymesteréért. Közéjük tartozik Eric Clapton, Jimmy Page és Jeff Beck, legnagyobb szerelme azonban a blues és a jazz óriása, Wes Montgomery volt. Eric Johnson nemegyszer megszidta magát, amiért hosszabb ideig nem járt komolyan zeneiskolába. Bár folyékonyan nem olvas kottát, tanult abszolút hallása van, ami nagyon sokat segít neki. Különböző helyi zenekarok tagjaként az 1970-es években és az 1980-as évek első felében csiszolta tudását.
A gitáros társadalmat minden lemezével elbűvöli, akár a zene kifejezőerejét, akár azt a lelkesedést nézzük, amivel eljátssza. Éppen ezért Eric Johnson néhány fiatal gitárost egy pillanat alatt a magáévá tesz. A Bloom folytatására öt hosszú évet kellett várnunk, de a várakozás kifizetődött: a zenei ötletek még finomabb kidolgozásával és megvalósításával.
Most jobban megérte várni, mint valaha. Az Up Close egy érett, mély mondanivalójú, megbízható művész alkotása. A dalszerzés alapelveinek igen ügyes kihasználásától a remek zenei és hangzásbeli kivitelezésen át a aprólékosan átgondolt részletgyűjtésig Eric Johnson még valamit megmutatott rajta. A figyelmes hallgatókat eltérítette a gitáros pirotechnikai akrobatika hallgatásától – ami egyébként nem hiányzik –, ehelyett inkább a dalok teljes szerkezetére tereli a figyelmüket, ami a zene egyetlen célja és értelme. Üzeneteinek láthatatlan érintései pozitív és felszabadító nyomokat hagynak az elkötelezett hallgatókban, akiknek hamarosan egyre nagyobb körei, a minőségi zenére szomjazó közönség hódol be. Eric Johnson figyelmesen hallgatja a körülvevő hangvilágokat, tud rájuk hangolódni, és történeteiket átönti saját kifejezésmódjába. Technikailag nézve annyira elszánt, hogy a felvételi technikánál és a zenei felszerelésnél sem bíz semmit a véletlenre. Amikor a zene ideje jön, ilyenkor mindennek a legmagasabb szinten kell lennie. Ezért kínál ilyen kidolgozott lemezeket. Legyenek azok dallamok, illetve szólók a gitárnyak teljes hosszán, egymásra rakott legato futamok vagy nyitott, fényes akkordok.
A hosszú szünet főként azért állt elő, mert Johnson a lemezt már kétszer is szinte teljesen felvette, de mindkétszer meggondolta magát, és újrakezdte. Kiváló és igényes perfekcionistaként kétségkívül megengedhette magának az ilyen húzásokat, anélkül hogy bárkinek számot kellene adnia róluk. Az eredmény hallható az Up Close-on, amely minden bizonnyal igazolja a hírét, hogy az utóbbi évek egyik leginkább várt gitáralbuma. A közreműködők közül meg kell említenem Johnson állandó ritmusszekcióját, amelyet Roscoe Beck basszusgitáros és Tommy Taylor dobos alkot. Eric Johnson multiinstrumentalistaként, gitárvirtuózként és rendes tenoristaként kétségkívül eleget megmutatott már ahhoz, hogy a zene történetébe nemcsak a speciális gitármagazinok, hanem valami igazi krónika is beírja – az előbbiekben már az 1980-as években rendre az első helyeket szedte be. Nemcsak hogy ismét feltárta rendkívüli tehetségét és azt a képességét, hogy az ötleteket hangokká és ujjmozdulatokká alakítsa, hanem az ízlés adagolásában is kiváló. A tudat, hogy az egyik legjobb a szakmájában, bizonyára nagy terhet jelent az újabb bizonyítások során. A zenealkotás minden szempontjához átgondoltan közelítve Eric Johnson elégedett mosolyt fest a hallgatók, a munkatársak és végül önmaga arcára is. A lemez stílusában változatos, Johnson az Vortexan és a Fat Daddy című instrumentálisokban, valamint az álmodozó Gem-ben ragyog. A Texas című dal, amelyet Mike Bloomfield és Buddy Miles írt, 1968-ban született, amikor az Electric Flag együttesben játszottak együtt. Most Eric Johnsonnak a legendás Steve Miller és a néhai Stevie fivére, Jimmie Vaughan segít.
A Brilliant Room-ban a texasi honfitárs, Malford Milligan énekel, aki egyébként keresett énekes ismert zenészek turnéin. Nem hiányzik a főhajtás a szülővárosa előtt sem, amelyben a bluesgitáros és énekes Jonny Lang segít neki. A címe: Austin.
Az Up Close új lemezének zenéje előtt a világűri gitártechnika, a hegedűhang és a rég elment mesterek szelleme legmakacsabb ellenfelének is meg kell hajolnia.
Felállás
Eric Johnson – gitár, ének
Roscoe Beck – basszusgitár
Sonny Landreth – gitár
Jimmie Vaughan – gitár
Jonny Lang – gitár, ének
Malford Milligan – ének
Steve Miller – ének
Barry „Frosty” Smith – dob
Tommy Taylor – dob
Produkció
Eric Johnson, Richard Mullen
Számlista
1. Awaken 1:05
2. Fatdaddy 2:44
3. Brilliant Room 3:53
4. Texas 6:02
5. Gem 4:09
6. Traverse 1:18
7. Austin 4:01
8. Soul Surprise 6:11
9. On the Way 3:09
10. Arithmetic 4:32
11. The Sea and the Mountain 1:50
12. Vortexan 3:04
13. A Change Has Come to Me 5:19
14. Change – Revisited 1:39
15. Your Book 1:50
