Szerző: Jernej Vene
Előadó: Lukather, Steve
Kiadó: Mascot Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 47:20
Értékelés: 4.3/5
A kaliforniai gitáros, Steve Lukather nem pusztán hangszeres játékos: énekesként és producerként is letette a névjegyét. A közel harmincöt éves pályafutása során dolgozott és játszott együtt Miles Davisszel és Michael Jacksonnal is, meg még több száz olyan muzsikussal, akiket e két óriás között lehet elhelyezni. Sőt, az anyazenekara, a Toto három tagjával együtt ő adta Jackson hatalmas sikerű albumának, a Thrillernek a zenei gerincét. A Toto két éve bejelentette, hogy megszűnik, de 2010 nyarán mégis adtak pár európai koncertet, hogy segítsenek basszusgitárosuknak, Mike Porcarónak, aki laterális szklerózisban szenved. A fellépéseket folytatni fogják, hogy könnyítsenek a helyzetén.
Az All’s Well That Ends Well sokatmondó cím arra a helyzetre, amelyben Lukather 2010-ben találta magát. A „Jó a vége, minden jó” a jelszó, amelyet egzisztenciálisan és zeneileg is igyekszik követni. A lemezein többnyire jó párszor kiugrott abból a bőrből, amelyet a Totóban hord, de ezt nem szabad a rovására írnunk, épp ellenkezőleg: egy hozzá hasonló formátumú zenésznek időnként ki kell szabadulnia a megszokott keretekből, és ki kell élnie magát. Bár zsenge kamaszkora óta a Toto tagja, és ez az együttes szinte teljesen meghatározza, mindig szívesen nyúlt oda, ahová a zenei és alkotói kíváncsisága hajtotta. Gitárosként, aki minden zenei és hangszeres törvényszerűséget és titkot ismer, egy kevés fantáziával egyenesen varázslatos eredményeket tud elérni. Az ötleteit könnyedén olyan zenei képekké formálja, amelyek nemcsak az elektromos gitár rajongói számára élvezhetők, hanem az őszinte rockhimnuszok vagy a romantikus balladák kedvelőinek is. Minden zenei ötlethez hozzátesz valami csavart, amitől érdekessé válik, és amiért türelmetlenül várjuk az újabb dolgokat az ujjai alól.
Rég volt már, hogy Lukather törődött a listás helyezésekkel, bár szívesen elismeri, hogy egy-egy feldolgozásokból érkező csekk azért kapóra jön neki. 2001-ben DJ Roger Sanchez az Another Chance című slágerében felhasználta az I Won’t Hold You Back című balladát, és ezzel alaposan megtömte Lukather számláját.
Az All’s Well That Ends Well hajtóereje Steve Lukather mellett CJ Vanston billentyűs, aki az aranyzmányok nagy részét jegyzi. A régi stúdiós és koncertes rókák néha elvesztik az iránytűt, ezért jó, ha hozzáértő munkatársakat választanak, akiknek a füle a helyén van, amikor a hangszerelésről, vagyis a szerzői ötletek megszólaltatásáról van szó. Lukather 2010-ben két fájdalmas élményen ment át: meghalt az édesanyja, Kathy, és elvált a pár éves kislánya anyjától. A válásokkal korábbról is van tapasztalata, de mindkét esemény mély, kemény nyomot hagyott benne, maga is leírta, hogy hetente kétszer pszichoterápiára jár. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy okos dolog a munkába temetkezni, és ezzel lassan lelkileg meggyógyulni. Lukather biztosan ki fog gyógyulni, hiszen nála a zene az első.
Lukather fő erényei a nagy zenei rugalmasság, a hangszer kiváló uralása, a játékos dallamötletek és az ötletek ravasz adagolása. Minden hang a helyén van, minden szóló a legapróbb részletig felépített és értelmet nyer. A sebesség ott van, ahol szükség van rá, máshol a gitár inkább hallgat. A csillogó hangfalak mögött egy ember, egy zenész és egy férfi sötét, szomorú sorsa rajzolódik ki, akinek ismét összedőlt a világa. Az összes szöveget maga írta, így szó sincs mások fantáziáiról vagy élményeiről. Még a véliki zenészek is csak emberek. Éppen a zene segítségével fog kimászni abból a sötét barlangból, amelyben – remélem – csak átmenetileg van. Steve Lukather az All’s Well That Ends Well lemezen a rockhoz, a blueshoz, a jazzhez és a fusionhöz nyúl, és a gitárhangokkal nevetést vagy sírást is képes varázsolni. Hangzásában a lemez nagyon csiszolt, ahogy ezt már megszoktuk tőle, de szó sincs semmiféle kézműves lélektelenségről. A rengeteg billentyű természetesen vonósokat vagy szinte szimfonikus hangzást fest, ami fennköltnek hat, de végig a művész akaratát szolgálja. Fontos az is, ahogy a dalhoz mint alapvető zenei formához viszonyul: az egész lemezen ezt helyezi előtérbe a hangszeres akrobatikával szemben. A dalok a tiszta és hangos számoktól az elégikus, sötéten elszomorodott darabokig ingadoznak.
Az All’s Well That Ends Well albumot a sötét, reflektív, fokozásokkal teli Darkness In My World nyitja, ezen kívül ott van a rockos Can’t Look Back, a Hendrixet idéző Flash In The Pan, és a két régi barát, a Steely Dan-es Fagen és Becker előtt tisztelgő On My Way Home.
A lemez vége felé Lukather ennek ellenére meglátja a kiutat a válságból: a Brodies című számban kiéli magát, és ostorozza a mai társadalmat, a záró instrumentális szerzeményben, a Tumescentben pedig megengedi magának a kiruccanást a fusion jazz világába. Steve Lukather mély, személyes, átélt és nagyon jó lemezt alkotott.
Felállás
Steve Lukather – gitárok, ének
CJ Vanston – billentyűk
Steve Weingart – billentyűk
Carlitos Del Puerto – basszusgitár
Eric Valentine – dob
Lenny Castro – ütőhangszerek
Joseph Williams, Phil Collen, CJ Vanston – vokál
Trevor Lukather – gitár
Tina Lukather – vokál
Fee Waybill – vokál
Jory Steinberg – vokál
Bernard Fowler – vokál
Phil Collen – vokál
CJ Vanston – vokál
Glenn Berger – szaxofon
Produkció
Steve Lukather, CJ Vanston, Steve MacMillan
Számlista
1. Darkness In My World 6:59
2. On My Way Home 5:22
3. Can’t Look Back 4:43
4. Don’t Say It’s Over 5:39
5. Flash In The Pan 4:54
6. Watching The World 4:51
7. You’ll Remember 5:15
8. Brodies 5:36
9. Tumescent 4:02
