Előadó: Mist Season
Kiadó: Seacrest Oy
Megjelenés: 2006
Játékidő: 77:04
Értékelés: 4.3/5
A skandináv zenészekről nem szándékozom sokat beszélni. Nemcsak manapság, hanem már jó ideje ők dominálnak minden olyan műfajban, amely négynél több akkordot ismer, legyen szó jazzről, (progresszív) rockról vagy metalról és annak brutálisabb válfajairól, vagy bármilyen keverékükről. A svédek az utóbbi időben talán minden szinten kiemelkednek, de a finnek gond nélkül tartják velük a lépést. Merem állítani, hogy a finnek bizonyos tulajdonságokban még a svédeket is überelik. A finn jazzben találkozni a zenéhez való legtermészetesebb hozzáállással. A jazz egyébként is valahogy a legkönnyebb út a természet ábrázolásához, de vannak, akiknek a jazz aktívabb formáit, például a fusiont is sikerül teljesen ellenkező módon bemutatni, ahogy azt az amerikai Niacin teszi, és szinesztétikusan rávenni az összes érzékszervet, hogy a természetet érezze.
A Mist Season, a Hämeenlinne-i hatos, azon vezető zenekarok egyike, amelyek ellensúlyt jelentenek a szintetikus fusion bandákkal szemben (nem mintha azokkal bármi baj lenne). Bár a gitáron és a billentyűkön olykor villamos hangzást használnak, a zenészek szerves egészet hoznak létre, amely pontosan azt mutatja meg, amit a Mist Season meg akar mutatni: a finn tájat és annak érintetlen természetét, az erdőket és a hó játékait. Ehhez a zenéjükbe bőven beleszőnek finn folk- és etnoelemeket is, ami természetesen hozzájárul ahhoz, hogy a hallgató fejében megfesteződjenek Finnország behavazott idillje. Így született meg a második lemez, a „Woodlands” is, amelynek már a címe elárulja mind a 15 szám tematikus környezetét. A hallgató egész 77 percig bolyong ebben az erdei útvesztőben, és közben mindent megél: a faágakon csicsergő madarak gyönyörű reggeli énekét, a fejére pottyanó hógombócokat, a medvével való összecsapást, a híres Bigfoottal való kézfogást. A zenészek ugyanis időnként kilépnek Finnország valóságos hátteréből a mitologikus világba, kissé középkori ihletésű hangszerelésekkel, ami még tarkábbá teszi a Finnország térbeli és időbeli térképét is. Az instrumentális zenével a finnek nemcsak a teret idézik meg, hanem benyúlnak a negyedik dimenzióba is, és időutazásra visznek minket.
A dalok az első perctől az utolsóig az egész albumon egyszerűen tökéletesek. Néha túlságosan is, sőt hellyel-közzel naivak. Kétségtelenül rendkívül tehetséges zenészekről van szó, de túl gyakran maradnak csupán kellemesek, annak ellenére, hogy a zenéjük kiváló vizuális hatást kelt a hallgató fejében. Nem mernek kilépni a kényelmes körzetükből, kidönteni egy fát az erdejükben, vagy lelőni a fehér havon gyanútlanul ugráló nyulat – ide egy kis vörös egészen jól illene. Nem mernek egyetlen lépéssel továbbmenni, és olyan húzással kockáztatni, amely esetleg szétzúzná a felvázolt finn idillt, mert nem akarnak kilépni a valósághű kép kereteiből és belépni az absztraktba, amivel Finnországot annyira lélegzetelállítóvá tehetnék, hogy már se fotókra, se tájképekre ne lenne szükség. Bár az ő megfestett Finnországuk őrülten valósághű, csodás motívumokkal, nem több ennél. A Mist Season zenéje így az ismeretközlő funkciót helyezi előtérbe, pedig ebből egy keveset fel kellene áldoznia az esztétikum javára. Mindenesetre lenyűgöző, hogy a finneknek sikerült ennyi mimetikusságot vinni a zenébe, de a zene mindenekelőtt absztrakt és esztétikus, és ebből túl sokat elvettek tőle.
A Woodlands mindettől függetlenül hihetetlen alkotás, amely bármelyik jazz- és fusion-zenésznek követendő például szolgálhat. A zongora, a gitár, a szaxofon, a trombita, a dobok és a basszus mozaikjából minden szempontból egyetlen darab sem hiányzik, a lehetséges réseket pedig egy halom vendégzenész tömi be klarinéttal, harmonikával, tablával és fuvolával, amelyek az etno- és folkelemeket erősítik. Mindenki tökéletesen illeszkedik a többiekhez, csak a végső kép nem olyan lenyűgöző, mint amilyen lehetne. Mindazonáltal a Mist Season az egyik legkellemesebb zenekar, amit valaha hallottam. Még amikor keményebb fúzióba csapnak át, a zenéjük akkor is fényes marad, mint a napfényben megcsillanó hó, és pozitív, mint bármelyik reggeli madárcsicsergés. A finnek ezért biztosan jó választás mindenkinek, aki szeretné felfedezni a finn erdőket, megismerkedni a Bigfoottal és a madarakkal együtt énekelni hajnali dalokat, anélkül hogy ténylegesen repülőjegyet kellene vennie odáig, a Bigfoot-találkozó pedig még az árban is benne van. Így nemcsak a füled és az összes többi érzékszerved lesz hálás, hanem a pénztárcád is.
Felállás
Keijo Hakala – basszusgitár
Timo Kajamies – billentyűs hangszerek
Jukka Pitkänen – trombita
Kimmo Pörsti – dobok, ütőhangszerek
Kari Rantakallio – szaxofon
Tommi Varjola – gitárok
Vendégzenészek:
Asmo Jaakkola – klarinét
Veli-Matti Järvenpää – harmonika
Rafael Tejada – tabla
Mikael Berglund – basszusgitár
Thomas Berglund – elektromos gitár
Bo Hallgren – billentyűs hangszerek
Ã…ke Eriksson – dobok
Produkció
Mist Season
Számlista
1. Far Away from Home (5:43)
2. Cartway across the Branches part I (4:26)
3. Daylite Sprite (4:48)
4.Cartway across the Branches part II (2:16)
5. Dance of the Miststress (4:37)
6. The Six Spruce (4:48)
7. Flowers of Asia (5:21)
8. Dawn (4:36)
9. Vexplorer (4:12)
10. Cartway across the Branches part III (5:10)
11. Woodpecker the Mocker (2:59)
12. Skyward Leafage (8:17)
13. Cartway across the Branches part IV (2:54)
14. Garden of Beruwela (5:52)
15. Tears of Woodland (9:52)
