Előadó: Life Line Project
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 55:52
Értékelés: 4/5
Minden zenész és zenekar mögött van egy történet, amely közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy az alkotó miért kezdett zenével foglalkozni. A legtöbb hétköznapi, némelyik viszont szinte szívszorító. Erik de Beer és a Life Line Project története biztosan ilyen. Erik de Beer holland multiinstrumentalista, aki gyakorlatilag egész életében zenélt, de hosszú ideig semmit sem osztott meg a szélesebb nyilvánossággal, vagyis a színtér „undergroundjában” kívánt maradni. Amikor néhány éve rákot diagnosztizáltak nála, minden megváltozott, és úgy döntött, hogy feltámasztja az összes félbehagyott zenei projektjét. Így éledt újjá a Life Line Project: de Beer ott akart nyomot hagyni, ahol otthon érezte magát, vagyis a zenében. Miután kiadott néhány albumot, és befogadták a holland progresszív rock színtér formálói közé, megkapta a hírt, hogy az eredeti orvosi diagnózis téves volt, és végül mégis normális életet fog élni. Ez Eriket minden bizonnyal még jobban ösztönözte arra, hogy folytassa és fejlődjön az újonnan megtalált szerelmében, amit az ötödik albuma, a „The King” is mutat. Ennek koncepciója már a távoli 1976-ban megszületett, a napvilágot viszont csak 2009-ben látta meg. Ez a lemez de Beer munkásságának egyik nagy mérföldköve is.
A „The King” több szempontból is mérföldkő: a Life Line Project felismerhető névvé válik, ugyanakkor a zenekar számára műfaji forradalom kezdetét is jelenti, hiszen a jól ismert szimfonikus rockos hangzásból lassan, de kitartóan fedezi fel a jazz-fúzió varázsát. A „The King” mindettől függetlenül még mindig szilárdan a szimfonikus ihletésű progresszív rock talaján áll, rengeteg fuvolával, klasszikus gitárral, vokális harmóniákkal és a szimfonikus rock többi jellegzetes összetevőjével. Öt dalt élvezhet a hallgató, alig egy óra alatt, de az utolsó, „The King” című szám önmagában valamivel több mint 36 percig tart, és 11 részből áll, így a „The King” nehézség nélkül koncepcióalbumnak nevezhető.
Az „Opening” nagyon ígéretes kezdés, amely már a hangzásával tudatja velünk, hogy hetvenes évekbeli zenét hallunk. Az erőteljes billentyűs szekciók, a remek dobolás és a Moog-szóló együtt kitűnő időgép egy 40 éves időutazáshoz. Az „Is This The End” akkor született, amikor de Beer még abban a hitben élt, hogy rákban fog meghalni. A Life Line Project utolsó dalának szánta, zenei búcsúnak. Mauschke Kartosonte vokálja is feltűnik benne, amely rendkívül szokatlan, és az én ízlésemnek nem illik a számhoz: nem mondanám kifejezetten falsettónak, de nem mindig simul bele a hangszeres háttérbe. Egyébként a dal tele van ihletett gitár- és fuvolajátékkal. A „Free Passage” rövid billentyűs-lecke, energikus, vidám, dúr hangnemű szám, amelyet az orgonahangok fenyegető sötétsége időnként megszakít. Ez valószínűleg egybevág Erik akkori érzéseivel, és remekül kerül az „Is This The End” után, hiszen helyenként diadalmas táncnak hangzik. A „Dusk” a hangulatra épít: fenyegető ambientre, finom, iszonyatosan szép harmóniákra, középkori hangokra és trubadúrhangokra. Rendkívül érzelmes szám, amely észrevétlenül befurakodik a hallgató mellkasába, és megdobogtatja a szívét.
A „The King” utolsó része, ez a félórás mestermű újabb bizonyíték de Beer zenei kiválóságára. Vannak benne „Dusk”-szerű részek, ahol az érzelmességével érint meg minket a zene, és erősebb szakaszok is, ahol az robbanékony szimfóniák hallatán megállíthatatlanul rázzuk a fejünket. Kartosonte hangján még mindig nehezen lendülök túl, de a lemez összképének ez nem árt túlságosan. A „The King” egyébként állítólag Ceaușescunak, az 1970-es évek román diktátorának van ajánlva, ami a „király” teljes koncepciója is.
Erik de Beer gitárjátéka időnként holland honfitársára, Jan Akkermanra emlékeztet, ami már önmagában is elég nagy kompliment. Mivel a zene nagy részét egyedül képzelte el, minden tökéletesen összeáll egy királyi egésszé; követi az angolszász középkori művészetfelfogást: a műnek tanulságosnak és szórakoztatónak is kell lennie. A „The King” pedig mindez, sőt még annál is több.
Felállás
Maruschka Kartosonto – ének
Peter Van Der Stel – ének
Yvette Vrij – ének
Jody Van Der Gijse – vokál
Elsa de Beer – fuvola
Dineke Visser – oboa
Anneke Verhagen – klarinét
Ada Bienfait – fagott
Jessica ter Horst – furulya
Bram Vroon – gitár
Erik de Beer – különféle gitárok, zongora, billentyűk, mandolin, lant, basszusgitár, vokál
Ramon Bergwerff – basszusgitár
Ludo de Murianos – dob, ütőhangszerek, tamburin, triangulum
Produkció
Music Monkey
Számlista
1. Opening (5:00)
2. Is this the End? (5:51)
3. Free Passage (2:36)
4. Dusk (4:15)
5. The King (37:58)
