Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vanden Plas
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 72:31
Értékelés: 4/5
A Vanden Plas azon zenekarok egyike, amelyek hozzásegítettek a progresszív metalként ismert műfaj végleges kialakulásához, miután az a kilencvenes években a Dream Theater színre lépésével kirobbant forradalomnak köszönhetően a világ minden táján burjánzani kezdett. Akkoriban, amikor a stílus még egészen fiatal volt, a bandák hangzása és hozzáállása is különbözött, és mindegyik megteremtette a saját, könnyen felismerhető hangját. Az amerikai Shadow Gallerytől a brazil Angrán és a brit Thresholdon át a német Vanden Plasig. Utóbbiaknak kivételes adottságaik lettek volna ahhoz, hogy nagyobb és ismertebb zenekarrá váljanak, de sajnos a saját árnyékukban maradtak, és teljesen ismeretlen névvé lettek. Ma már csak a progresszív metal legelkötelezettebb rajongói ismerik őket, Franciaországban azonban sikerük volt, és ott a mai napig szilárd rajongói bázissal rendelkeznek. A kisebb ismertségért részben maguk is okolhatók, hiszen igazi koncertturnékat tulajdonképpen soha nem csináltak, a kilencvenes évek időszakát leszámítva.
16 év telt el a zenekar „The Colour Temple” (1994) című bemutatkozó lemeze óta, és most jelenik meg mindössze a hatodik stúdióalbumuk. A „Beyond Daylight” (2001) után a Vanden Plas tevékenysége leállt, ennek egyik oka Stephan Lill gitáros betegsége volt, aki úgy tűnik, végül kikecmergett a bajból. Mindenesetre a több mint kiváló „Christ O.” (2006) bizonyította, hogy a Vanden Plas még nem mondta ki az utolsó szót, az új „The Seraphic Clockwork” (2010) pedig csak megerősíti az érzést, hogy a Vanden Plas egyszerűen nem képes és nem is tud csalódást okozni, valahányszor megérik az idő egy új album összerakására.
Az új lemezre megint elég sokat kellett várni. A zenekar tagjai a két utolsó stúdióalbum közti időszakban színházi „musicalekkel” foglalkoztak, mint az „Abydos” projekt, a „Ludus Danielis”, és végül a „Christ O.” lemez színpadi megformálása egy színházi show keretében. A tagok még a „Jesus Christ Superstar” és a „Hair” drámai színpadi változatának „musical”-produkciójába is bekapcsolódtak. Ezeken az új kihívásokon keresztül a zenészek megedződtek, még egy lépcsőfokkal érettebbek lettek, és mint ismert hangzásperfekcionisták, rengeteg friss ötlettel és világos alkotói jövőképpel fogtak neki az új album elkészítésének.
Mivel a Vanden Plas mindig mindent belead, vagyis a „minden vagy semmi” elve szerint dolgozik, ezúttal is egy végigvonuló koncepcióhoz nyúltak. A főhős, egy 16. századi római lakos időutazásra indul, és Kr. u. 33-ban köt ki Jeruzsálem kellős közepén. Az apokalipszis víziója során az Ószövetség jövendölése varázslatként vezeti őt a századokon át, míg szemtől szemben nem találja magát az isteni küldetéssel. Ahogy az előző albumon kiválóan sikerült zenébe önteniük a történetet, a srácok az új lemezen is ugyanebben a zenei szemléletben és prédikációban mélyítik tovább a mondanivalójukat. A „The Sepraphic Clockwork” rendkívül mély, drámával teli album. Hallgatás közben magától feláll tőle a szőr a hátadon.
Ennyi rétegzettséget, színházias drámai változatosságot és ennyire vibráló hangulatváltást a Vanden Plas még nem szolgált fel egyetlen lemezén sem pályafutása során. A „The Seraphic Clockwork” a Vanden Plas karrierjének az a pontja, ahol a zenekar végleg csiszolt gyémánttá érett, a zenei tökéletesség olyan megtestesítőjévé, amilyennek a progresszív metal műfaját értjük. Ez azt jelenti, hogy a metalos izzás és a zenekari hangszerelések okos kombinálása, valamint az összetettség és a dallamos hozzáférhetőség között megtalált egyensúly tökéletes arányban van jelen. Amit a „Christ O.” elkezdett, azt a „The Seraphic Clockwork” fejezte be. Itt vannak a klasszikus vezérmotívumok (tipikusan „vanden plasos” refrének a Frequencyben, a Rush Of Silence-ben, a balladás Scar Of An Angelben), amelyeket Andy Kuntz egyedi hozzáállása és hangszíne határoz meg; itt van Stephan Lill gitárriffjeinek a produkcióban kiemelt, megtépázott élű, tömör, lavinaszerű fala; itt van a jellegzetes billentyűhasználat, amelynek Günther Werno a megtestesítője; és végül a kivételesen dinamikus ritmusszekció, amely képszerű ritmusfordulatokkal és a dalok alakulásának plusz kiszámíthatatlanságával nyűgöz le. Ezek a srácok egy olyan kivételes egységgé nőttek, amelyben az összhang és a megértés a legmagasabb szinten működik, ezért a Vanden Plas valóban olyan zenekar, amely világviszonylatban is egyértelműen kiemelkedő zenei egyéniség! Határozott karakterrel és egyenes vonalú fejlődési víziójával soha nem hagy fel a lenyűgözéssel.
A „The Seraphic Clockwork” azért is kivételes lemez, mert gyönyörű egyensúlyt teremt az összetettség és a dallamos hozzáférhetőség között. Annak ellenére, hogy a lemez nagyon szerteágazó, a dalok több vezérmotívumot is hordoznak, a középső hangszeres részek viharosan mozgalmasak, az elmaradhatatlan kereszttűzzel a gitár és a billentyűk párbajában, a vörös fonal végig világos marad, és ennek megfelelően hűen követi a kiválóan megformált dallamosságot és tömörséget.
Az album csúcspontja a záró mini epikus szvit, az On My Way To Jerusalem, amely a zenekar csúcsminőségű kifejezésmódjának kulminációja, és ez a dal az egész albumra kivetíthető. Az album varázsa olyan meggyőző, hogy könnyedén elbűvöli a hallgatót. Főleg, ha egyszer a bőröd alá kerül. A lemez többszöri meghallgatást igényel, de ha egyszer megragad az energiája, már nehezen állsz ellen neki.
Annak ellenére, hogy a „The Seraphic Clockwork” a Vanden Plas történetének legösszetettebb albuma, a zenekarnak egyúttal sikerült megőriznie azt, ami mindig is díszítette, és ami miatt olyan minőségi pedigrét építettek, amelyben egy pillanatra sem lehet kételkedni. A vezérmotívumok kivételes kidolgozottsága tartja össze az albumot, és adja a világos vörös fonalat. Már nem marad sok mozgástér a mély filozófia kibontakoztatására. Ha rajongsz a progresszív metalért, tégy magadnak egy szívességet, és szaladj be a kedvenc, legjobban felszerelt CD-boltodba, és ne habozz kiperkálni egy tucat eurót a zenei gyöngyszemért, amelyet az új Vanden Plas album testesít meg!
Felállás
Andy Kuntz – ének
Stephan Lill – gitár
Guenther Werno – billentyűs hangszerek
Torsten Reichert – basszusgitár
Andreas Lill – dob
Producer
Vanden Plas
Dallista
1.Frequency (6:16)
2.Holes In The Sky (5:26)
3.Scar of an Angel (7:27)
4.Sound of Blood (6:47)
5.The Final Murder (9:54)
6.Quicksilver (8:54)
7.Rush of Silence (9:23)
8.On My Way to Jerusalem (12:51)
9.Eleyson (bónuszdal) (5:33)
