Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Mastodon
Kiadó: Reprise Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 73:40
Értékelés: 4.8/5
A világ már az ezredforduló előtti évek óta, és az új évezredbe lépve a mi időszámításunk szerint is az üllőre került, amelyre könyörtelenül lecsap a mentális és egzisztenciális változások kalapácsa, s ezek miatt a naivitás kora már régen véget ért. Ami marad, az eposzi méretű, egyelőre megválaszolatlan kérdések sora, amelyekkel az ember kihámozza magát a régi, szűk keretekből egy formák által kevésbé terhelt alakba. E tehermentesség lenyomata az a hangzásbeli sokszínűség is, amely a zene és műfajai meghatározott körén belül megengedett, az új esztétikának pedig nagy nevei is akadnak, akik dalísan öntik pohárba a saját mentális képeiket, és szenvedéllyel szórják a tömegek közé. Az új kor és az evolúció (vagy inkább forradalom) hírnökei mindenütt ott vannak; a legsikeresebb szónokok, akik túlharsogják a megkopott dogmatizmust, egybefogják a fiatalokat, és ösztönzik a cselekvés dinamikáját meg a gondolkodást, kétségkívül a zene ikonjai, a legütősebbek pedig egyelőre még a nehézmetal műfajában találhatók. A metal titánjai, a Mastodon eddig négy rendkívül nagy visszhangot kiváltó, a kritikusoktól és a közönségtől egyaránt kiválóan fogadott albummal törte az útját, amelyeken sebészi pontossággal boncolták szét a természet négy alapelemét, és az alapvető elemi őskeresés mellett még mélyebb történeteket és üzeneteket leheltek beléjük. A zenekar az első pillanattól fogva, a Remission lemeztől kezdve (és a létezésük előfutárától, a Lifesblood EP-től) nagy lépésekre és a határtalan kísérletezés progresszív elemeire törekedett; ennek csúcsa a két éve megjelent legutóbbi lemez, a Crack The Skye, amelyről sokan úgy vélik, hogy koncepciójában lehetetlen lesz túlszárnyalni, a hívőknek pedig csak a türelem marad, és a remény, hogy azért még nincs minden elveszve. Éppen ez az utolsó lemez tartalmaz annyi mamutméretű riffet, hogy az már szinte a szimfonikusság rangját érte el, és kevesen lennének képesek élőben megszólaltatni. Kevesen, de a Mastodon nem tartozik közéjük.
A Live At Aragon a Mastodon első igazán hivatalos koncertfelvétele a természetes közegükben, a színpadon. Az albumot a chicagói Aragon Ballroomban 2009. október 17-én tartott koncert DVD-felvétele is gazdagítja, és minden felesleges locsogás nélkül, dokumentarista módon a lehető legjobb fényben mutatja be a Mastodont. Az atlantai kvartett a szemed előtt, és igazából nagyon magabiztosan a füledbe tölti a zenei tökély létezésének legtisztább bizonyítékát, hiszen a Crack The Skye teljes történetének ívét hibátlanul, a koncertre szabva, tétovázás nélkül előadják. Beigazolódik a sejtés, hogy a kivételes tehetségek nem folyamodhatnak rövidítésekhez, ezért a hangzás szinte azonos a lemezével. Branni Dailor, a kivételes dobos végtelen dobszólózása és megszámlálhatatlan átmenete teljes összhangban van Brent Hinds és Bill Kelliher összeszokott duójának kiegyensúlyozott gitársortüzeivel, igazán méltó és kétségkívül a Mastodonhoz illő frontemberként pedig a precíz basszusgitáros és énekes, Troy Sanders mutatkozik be. A Mastodon kémiája szinte fröcsköl a színpadról, és elbűvöli a tömeget, hogy pedig a varázslat még hatásosabb legyen, arról a gazdag színpadi vetítések gondoskodnak, amelyek akár az otthoni fotel biztonságából is csillagok közé lőnek.
A színpadot kék és lila fények ködfoszlányai árasztják el, amelyek érzékeiddel teljesen betöltik a látásodat, és félöntudatos állapotba taszítják, a zene pedig a kényelem állapotába ringat, és valóban bevon a színpadon zajló eseményekbe. A Mastodon mesélők, a teremben és a tévéképernyők előtt ülő közönség pedig résztvevő szerepet kap, mintha indián vagy viking tábortüzeknél hallgatna eposzi elbeszéléseket. A hang jótékony, gyógyító hatása nemcsak a zenekarnak jelent terápiát, hanem azoknak a megsebzett lelkeit is gyógyítja, akik a Crack The Skye egész oratóriumára megnyitják a lelküket és a fülüket (a lemezről többet is olvashatsz az oldalunkon). A jótékonyság és lágyság varázsa a koncert első részének utolsó felvonása, a koncepciók újrakoncipiálása után, a kiváló The Last Baron végén megszakad. A színpadi eksztázis, a kreativitás lángjaival való megszakítatlan játék véget ér, és jön a múlt gazdag kincsestárának felforgatása; a közönségnek szánt színpadi ajándékok sorában az első a Circle Of Cysquatch, amely a Blood Mountain repeszeivel teljesen organikusan állítja a színpadra a föld elemének dühöngő koncepcióját. A Mastodon grindos fokozatra kapcsol, kicsit dühösebben, a szenvedélyek megzabolázása nélkül tépi le a káprázatok fátylát a közönség szeméről és füléről. A riffek sortüzei és a talaj tektonikus remegése a basszus mély frekvenciáitól és a dobolás lélekkiverő ütéseitől a mentális kontinenseket is elmozdítja. A lövöldözős leszámolás és a tömegek meghódítása után az elkábított áldozatok vérét lemossák a feledés vizével. Az Aqua Dementia, a vízben tomboló Leviathan dala, semmit sem csökkent intenzitással vág, hogy aztán a fülekbe önthessék a Remission korántsem megszelídített, tiszta tűzelemét, a Where Strides The Behemoth című dalt. Hirtelen rájössz, hogy minden olyan édesen összefügg, és nincs természetellenes különbség az egyes részecskék között. A saját repertoár utolsó részét a hírhedt debütalbum Mother Puncherje zárja, amellyel a nagyságba vetett hit végleg megszilárdul, a koncertes féktelenség bónuszaként pedig a hangszórókból a Melvins egyik dalának feldolgozása, a The Bit dörren elő. „Try some force / Try to lead / The foundling die is close determinate / Raise head and stomp the blood / I’m not even sound raide” annyira természetesen és erőltetettség nélkül szól, mintha magában a Mastodon írta volna. Az utolsó részben a színpadi dínomdánom még tovább fokozódik. A szólógitáros és a megszelídíthetetlen fenevad torokhangja, Brent Hinds egészen nem színpadiasan áll Dailor dobjai elé. Sanders a pokoli négyes legnyugodtabb tagja, a gitáros Kelliher mellé áll, és a teljes kikapcsolás fátylában ledönti az utolsó esetleges kételkedőket is. Az újraéledt és újjászületett hívők ördögszarv-köszöntése betölti az egész termet. A fények kialszanak, és az intergalaktikus zarándoklat véget ér.
Valójában mégsem, mert a kísérő DVD még egy különleges extrát is kínál a Crack The Skye: The Movie című lemezsztori filmes interpretációja formájában. A vizuális részért felelős Roboshobo csapatának tagjai, Joanne Shaw és Kelly Noris rendezői és produceri munkája mozgóképpé olvasztja a kivételes formatervező, Donny Phillips képeit. A képernyőn életre kelnek a fekete-fehér filmek esztétikájából építkező képek, amelyek fogásaikban a celluloidálmok kezdeteiből ihletett Smashing Pumpkins-klipekre emlékeztetnek. Éppen Phillips „a bűnös” a Mastodon-borítók fenomenális megformálásáért, amelyek nélkül az üzenetek nem szántanának ilyen mélyen a lélekbe és a szívbe. A Mastodon a vizuális elemekkel még kiegészültek, a kontinensek közötti rakéták pedig a sztereóval atomfejek erejét is megkapták. A vászonra öntött kreativitás tökéletes reaktív keveréket hozott létre az új generáció lelkének üzemanyagához. A jelen lemez meghallgatása, még inkább pedig megnézése és a DVD nem hagy rossz szájízt. A hit megerősödött, és a magasabbra vágyódás hamarosan a valóságban is kielégülhet. A közelgő zenei vihar hírnökeinek fanfárjai ugyanis azt jelezték, hogy az ősi metalmesterkedésben hamarosan Szlovéniában is részünk lehet, a tapasztalatban hívő szkeptikusok pedig valódi megerősítést kapnak arra, hogy a megalománia és a nagy zenei tettek nem a letűnt múlt dolgai, hanem az ég még nyílik, de csak egyszer, talán kétszer minden zenei nemzedékre, a mostani jelenség neve pedig Mastodon! Ave Mastodon, meggyőződve és jóllakottan tisztelünk és köszöntünk!
Felállás
Brann Dailor – dobok, ének, ütőhangszerek
Brent Hinds – szólógitár, ének, bendzsó
Troy Sanders – basszusgitár, ének, basszusszintetizátor
Bill Kelliher – gitár
Vendégzenész:
– Derek Mitchka – billentyűs hangszerek
Produkció
pure DV (Devin Sarno)
Számlista
1. Oblivion
2. Divinations
3. Quintessence
4. The Czar:
a.) Usurper
b.) Escape
c.) Martyr
d.) Spiral
5. Ghost Of Karelia
6. Crack The Skye
7. The Last Baron
8. Circlw Of Cysquatch
9. Aqua Dementia
10. Where Strides The Behemoth
11. Mother Puncher
12. The Bit
DVD:
– Az Aragon Ballroomban tartott teljes koncert felvétele, 2009.10.17.
– Crack The Skye: The Movie
