Szerző: Urban Bolta
Előadó: Električni orgazam
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 58:59
Értékelés: 4/5
Belgrád a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján fontos szerepet játszott a jugoszláv újhullám kibontakozásában, és abban, hogy lefektessék a nyolcvanas évek hangzásának alapjait a megboldogult közös hazában. Olyan zenekarok bukkantak fel, mint az Idoli, a Šarlo Akrobata és az Ekatarina Velika, ennek az egyedülálló mozgalomnak pedig egyik vezető formációja volt az Električni Orgazam is, a belgrádi újhullám fő képviselői közül az egyetlen, amely még ma is működik. Az évekig tartó ígérgetés után az Orgazam 2010-ben végre visszatért a nagy színpadra egy comeback albummal, a „To što vidiš to i jeste”-vel.
Az előző évtized közepén nagy esemény történt a zenekar életében: New Yorkból hazatért az eredeti billentyűs, Ljubimir Đukić, és húsz év után újra csatlakozott a régi zenésztársakhoz. Következett egy turné a volt Jugoszlávia országaiban (Ljubljanában is láthattuk őket), első szerb zenekarként a nagy Rolling Stones előzenekaraként léptek fel, aztán az Orgazam bezárkózott a stúdióba, és csiszolgatni kezdte új zenei vállalkozásait. A zenekar vezetője, Srđan Gojković Gile a szerzői feladatai egy részét átengedte Đukićnak, és a gitáros Ljubomir Jovanović „Banana” mellett hárman alkotják a zenekar agyát, vagyis a dalszerzői magot. A „To što vidiš to i jeste” lemezt is a három újra összeállt régi zenésztárs fényében érdemes értelmezni, hiszen retrospektív módon a zenekar régebbi irányvonala felé húz, és eltávolodik az utóbbi húsz év hangzásától.
Az Električni Orgazam hangzásába a billentyűk látványosan visszatértek, amelyek az 1984-es „Kako Bubanj Kaže” óta nem voltak ilyen fontos építőkövei a hangulatnak, és ez kétségkívül Đukić keze munkája. A billentyűk visszaemelése az egyik kulcshangszer pozíciójába a gitár rovására történt, amelynek az Električni Orgazam utóbbi stúdiós kalandjaihoz képest ezúttal kevesebb mozgástér jut a hangkép alakításában. A retrospektív fordulat, vagyis a gyökerekhez való visszatérés minden újhullámos örökségkedvelőnek tetszeni fog, de hangsúlyozni kell, hogy az Električni Orgazam a „To što vidiš to i jeste”-vel korántsem fedte le az újhullám mozgalom minden elemét. A fülnek kedves, könnyedebb pop-rockos irány kiszorította a pszichedelikusság és a sötétség jókora részét, a zenekar tagjainak zenei érettsége is megtette a magáét, ezért a szerzemények sokkal kompaktabbak és átgondoltabbak, mint a múltban. A lemez nem az a fajta, amelyet félfüllel le lehet tudni: a hallgató csak többszöri meghallgatás után kezdi kibogozni a kissé összetettebb mondanivalót, ami ennél a zenekarnál mindenképp újdonság.
Az albumot a Nemaš nikom ništa da daš nyitja, egy ugrándozó, zongorás csábító dal játékos funkos ritmusszekcióval; a hallgathatósága és pozitív kiállása miatt egyáltalán nem csoda, hogy a zenekar ezt választotta az album bemutatkozó kislemezének. Utána jön a Noć me zove, egy lassú dal többszólamú vokállal a refrénben, retró hangzással és blues-os gitárszólóval, a Benč-féle September-rel való összehasonlítás pedig szinte magától adódik. A lassú muzsikálás csápjai, amelyek ritkán vágtatnak neki konkrétabb rock’n’roll ritmusoknak, végigkígyóznak az egész albumon, és helyenként már pimaszul kacsingatnak a funk és a soul elemei felé. A billentyűk és a gitár finom kombinációjához a Pokaži mi (kakav je tvoj grad) című számban Banana szájharmonikája is csatlakozik, és üdvözlendő módon gazdagítja a hangképet. A pozitív hangulatú dalok sorozata után a fordulatot az album leghosszabb szerzeménye, a Nikad ne znam hozza, amely pszichedelikus csavarokkal lep meg, és bizonyítja, hogy az Električni Orgazam a kifejezetten pszichedelikus pillanatok iránti érzékét nem hagyta a szinte már elfeledett nyolcvanas években. A közel tizenegy perces szerzemény azt is jól mutatja, hogy a zenészek már nem slágereken dolgoznak, mint ahogy azt a kereskedelmi korszakukban megszokhattuk, hanem ezúttal átadták magukat a zenei ötletek szabad áramlásának. Erről az utóbbiról már maga a lemez hossza is élénken tanúskodik: tíz számával közel egy órányi zenét ölel fel, ami nem jellemző a rádióbarát slágereket tartalmazó lemezekre. Banana gitárja és Đukić billentyűi végig egymásba fonódó játékot játszanak, a Gdje god odem című számban pedig egyetlenegyszer az albumon a basszusgitár hangja lép az első harcvonalba, és határozottan megformálja a dal központi motívumát. Az albumot újabb atmoszférikus csúcspont zárja, a közel nyolcperces Da da da da, amelyben a kísérletezés és a számos szólóbetét utoljára kap zöld utat.
A banda megalakulásának harmincadik évfordulóján az Električni Orgazam magának és a volt Jugoszlávia területén szerteszét élő rengeteg rajongójának egy újabb, bűnösen jó lemezt kínált. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az Električni Orgazam visszatérési küldetése az egész egykori közös országra kiterjedően, nagyon átfogóan van megszervezve, hiszen hosszú idő után ez az első album, amely az egész egykori közös területen terjesztésre kerül. Az album Szerbiában már hónapokkal ezelőtt megjelent (ahol gyakorlatilag aprópénzért kapható), a szlovén és a horvát piacra szánt kiadványra pedig még az utolsó három bónuszdal is felkerült. A „To što vidiš to i jeste”-vel az Električni Orgazam érett kollektívaként bizonyított, amelynek jót tett Đukić visszatérése. Sikerrel házasították össze az újhullám gazdag örökségét a modernebb törekvésekkel, bár a könnyed soft rockos hangzás miatt sok régi rajongó csak részben fog elégedetten távozni.
Felállás
Ljubomir Đukić »Ljuba« – vokal, billentyűk
Srđan Goković »Gile« – vokal, gitár
Branislav Petrović »Banana« – gitár, szájharmonika
Zoran Radomirović »Švaba« – basszusgitár
Blagoje Nedeljković »Pače« – dob
Vendégek:
Dragomir Mihailović Gagi – gitár (5,6)
Vojislav Aralica – ütőhangszerek
Produkció
Vojislav Aralica
Számlista
1. Nemaš nikom ništa da daš
2. Noć me zove
3. Bliži suncu
4. Ti to možeš
5. Pokaži mi (kakav je tvoj grad)
6. Nikad ne znam
7. Vratim se
8. Mister ministar
9. Gde god odem
10. Da da da da
