Izvajalec: Go Betty Go
Založba: SideOneDummy Records
Izid: 2005
Trajanje: 37:39
Ocena: 4/5
A Go Betty Go egy Los Angeles-i kvartett. Négy évre volt szüksége, hogy végre kiadja első stúdióalbumát, a „Nothing Is More”-t (2005), amely a pop punk markában fogant alternatív rock. Micsoda elképesztő szóösszetétel, mi? Na de manapság minden lehetséges. Hogy lehet a punk pop, vagy fordítva? Egye fene… csak a jó zene számít.
Az első bekezdésben leírt dolog egészen hétköznapinak hangzik, legalábbis amíg be nem lép a női faktor. A Go Betty Go ugyanis négy lány. Feláll már a szőr a hátadon, hegyezed a füled? A női zenekarok manapság ugyan szaporodnak, de egy-egy lányegyüttesre még ma is átlagosan 100 férfizenekar jut. A Go Betty Go olyan banda, amely leszoktat arról, hogy lebecsüld a gyengébbik nem munkáját, ha az éppen igazi rock n’ roll zajt csap. Olyan hangokat ütnek meg, amelyek hitelességben és felismerhetőségben könnyedén zsebre vágnak jó néhány férfizenekart az alternatív rock berkeiben.
A Go Betty Go nem holmi összecsapott zenészek gyülekezete, akik pusztán unalmukban és az általános jóllakottságból kifolyólag játszadoznak a stúdió „veszélyes játékszereivel”. A lányok ugyanis irgalmatlan ügyesen forgatják ezeket a játékszereket, amelyek a kezük alatt igazi veszélyes fegyverré válnak, és beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.
A lányok rendkívül hatásosan tálalnak fel tizenkét roppant egyszerű, harapós dalt, amelyek elragadóan vegyítik a rock n’ roll zajt és a tinédzser-arroganciát, mindezt pedig fertőzően dallamossá teszi Nicolette éneke, amely pimaszul „bitchy” – olyan, mint a porcukorfátyol az anyu almás rétesén, amelybe véletlenül egy marék szárított, őrölt vörös balkáni csípős paprika pottyant. Temperamentumban tehát nincs hiány. A két testvér, Nicolette (ének) és Aixa (dob) argentin gyökerei határozottan hozzátesznek a kvartett latinos fűszerességéhez.
A lányok megállíthatatlanul vágtatnak végig a 12 dalon! Ezek alapvetően vagány, „in your face” rock n’ roll nyomulást kínálnak, amelynek vibrálásába rögtön berántanak a vidám Saturday, I’m From L.A. és a Get Out (utóbbi különösen romboló vezérmotívummal és megvadult ritmusalappal), ugyanakkor ebben a bevált és nagyrészt kiszámítható képletben a lányok remekül kiismerik magukat, hiszen ska elemeket és latin ritmusokat, dallamvilágot is csempésznek bele (pl. The Pirate Song). A zenekar rock n’ rollja mentes a szólóktól és mindenféle bonyolítástól. Két dal spanyolul szól. A No Hey Padronban művészien keresztezik a ska elemeit az r n’ r vágtával, a spanyol nyelv pedig kiválóan simul a dalba, és átveszi az irányítást – ahogy a Donde Voyban is, amely az album vége felé kapott helyet, és ahol a lányok ugyanezt a receptet alkalmazzák, csak másképp összerakott motívumokkal. A dolog elképesztően hatásos, főleg a latin dallamvilág köntöse, amelyet a mérgező gitárriff visel. Az album pop punkos hangsúlyát ismét megerősíti a záró Unreal. Ha az ember azt keresné, melyik dal működne a legjobban a rádióban, az az első három mellett mindenképp a Runaway, amelyet könnyedén ki lehetne adni „single”-ként, tekintve a dallamosság és a rock n’ roll tömörség elért szintjét. Az album legkevésbé sikerült darabja az egyetlen lassabb dal, a Ticking Bombs, éppen a megnyugvás miatt, amely a közhelyesség felé sodorja. A Go Betty Go akkor a legerősebb, illetve akkor működik a legjobban, amikor a legdühösebb!
A Go Betty Go kivételes potenciállal bír. A zene színpadra és bulira született, az energia pedig, amelyet sugároz, pillanatok alatt kikapcsol. A Go Betty Go a megszelídítetlen fiatalság szabad rohamát sugározza, amelyet a még ki nem próbált dolgok megízlelése iránti vágy hajt. Elsőlemezként a „Nothing Is More” a világért sem naiv, a lányok pontosan tudják, mit akarnak nyújtani, és az album elképesztően meggyőző. Kiemelném a remek „garázs” hangzást is. A Go Betty Go ilyen lelkesedéssel akár egy Kitty-féle népszerűségig is eljuthat. De hol van ma a Kitty, emlékszik még rájuk valaki? Utódokat tehát keresünk. Hát, majd meglátjuk, mit hoz az idő.
Zasedba
Nicolette Vilar – vokal
Betty Cisneros – kitara, spremljevalni vokal
Michelle Rangel – bas kitara
Aixa Vilar – bobni, spremljevalni vokal
Produkcija
Ted Hutt
Seznam skladb
1. Saturday
2. I’m From L.A.
3. Get Out
4. The Pirate Song
5. You Want It All
6. No Hay Perdon
7. Runaway
8. Crumbling Down
9. Ticking Bombs
10. Laugh Again
11. Donde Voy
12. Unreal
