Szerző: Rok Klemše
Előadó: Interceptor
Megjelenés: 2008
Játékidő: 69:00
Értékelés: 5/5
A mára már legendásnak számító szlovén Interceptor a messzi 1991-ben alakult. Abban az évben lépett Szlovénia az önállóság első évébe, Žalecben pedig Gregor Čulk ifj. és Marjan Pader, a zenekar mára egyetlen megmaradt eredeti tagja megalapította a Human Remains nevű csapatot, amely hamarosan Interceptorra keresztelte át magát. A név természetesen a kultikus Mad Maxből van kölcsönözve. 1993-ban, a kezdeti tagproblémák után megjelent az első album, a The Beginning, amelyet a sajtó és a rajongók tárt karokkal fogadtak. 1995-ben követte a második lemez, a Fade, amelyre felkerült a legendás Pomaranča Goba zla című számának feldolgozása is. Sokan legalább az Uničimo tabuje című, nagy visszhangot kiváltó dalról és klipről emlékeznek az Interceptorra, amelyben Čule hörgésének egykor a karaoke első hölgye, Deja Mušič adott méltó ellenpontot; a szám a zenekar feloszlása előtti utolsó lemezre, az 1998-ban megjelent Morira került fel. A következő évben jött a Fuck Off Commercial turné, amely a banda történetének utolsó emlékműve lett, hiszen lezárta a nyolcéves, nagy hullámokat vető pályafutást, amelyért elsősorban a médiaprovokáció mestere, „Čuli Stage Crusher” felelt. Tavaly, abban az évben, amikor a különféle reunionok láthatóan hatalmas divatnak örvendtek, az Interceptor is a visszatérés mellett döntött. Pader és Čulk megújította és megfiatalította a csapatot, amely nekilátott a szlovén színpadok újbóli meghódításának. Alig egy év alatt szép számú koncertet zsúfoltak össze a Fuck Off Commercial 2 turné keretében, amelyen egy friss dalt, a Homo Stupidust is bemutatták. Ez az új lemezen is helyet kap majd… de hagyjuk a jövőt. Az Interceptor most egy best-of lemezzel, a Ten Years After című kiadvánnyal mutatja be tízéves pályafutásának keresztmetszetét.
Az album nagyjából három korszakra oszlik, amelyek időrendben mindhárom megjelent lemezt felölelik. Az első öt szám visszarepít minket 1993-ba, a The Beginning lemezre, a romboló Blame pedig kézen fog, és egy jó órányi thrash/groove körhintázásra visz az Interceptor nevű vidámparkban. Társadalomkritikus hangvétellel folytatja a ma élőben ritkán hallható Scum of Society, a ma is koncertkedvenc Zadnja žrtev kapcsán pedig Pader legendás régi zenekara, az Epidemic Zone is eszünkbe juthat: ez a csapat az egykori Jugoszlávia egyik nagyobb metalbandájának számított, és a Polska malca és a Salem közös, kultikus split kazettájához, a Provinca vrača udarec című kiadványhoz is hozzájárult dalaival. Bár ez az album egyetlen szlovén nyelvű száma, több mint bizonyíték arra, hogy jó szlovén szöveget is lehet írni; a Zadnja žrtev egyben emlékeztető térségünk egyik fontosabb zenekarára is, dinamikus felépítésével és hátborzongató, a Halál szemszögéből megírt szövegével, és ez a dal ma is remekül működik. Az Interceptor első lemezének egyik legjobb dala, a midtempós háborúellenes mestermű, a Mors Victrix természetesen itt is ott van a best-ofon, és arra figyelmeztet, hogy háborúban és halálban valójában nincsenek győztesek. Az első korszakot az Alive Isn’t Worth to Be zárja, amely a zenekar elfeledettebb dalai közé tartozik. A The Beginning öt száma így sikeresen mutatja be a csapat kezdeti hangzását, amely a hatásokat láthatóan a Sepulturától merítette; ez leginkább Čule énekén hallatszik, amely sokszor Max Cavalerát idézi, a brazilokra pedig a felpörgetett thrash részek is emlékeztetnek. A 95-ös évbe a lemez címadó dala, a Fade röpít át minket, amelyhez videoklip is készült, és az országos tévében is pörgették. A Fade hat száma azt bizonyítja, hogy az album sokkal jobb produkciót kapott, mint az első, zeneileg pedig az Interceptor is megérett, és olyan elemet is beleviszik a zenébe, amelyet a The Beginning még nem ismert, például a Revive akusztikus intróját; a basszusfutamok fülbemászók és kimondottan groovy-sak, a dobolás kidolgozottabb (szép példa erre a Mental Recovery változatos, dinamikus dobjátéka), Čule hörgése pedig valamivel fejlettebb. Az Interceptor a Fade-en is kemény, gonosz és sötét maradt, az Insane-ben Čule a cím ismételgetésével valóban úgy hangzik, mint egy bolondok házának párnázott szobájába zárt beteg. A Paparazzóval aztán Čule és társai elvezetnek minket a zenekar (egyelőre) utolsó lemezére, a Morára. A Mora kiváló bizonyíték arra, hogy könnyedén meg lehet írni egy egész albumnyi szlovén szöveget, amely még mindig aktuális, és egyáltalán nem hangzik rosszul. A Paparazzo szövege ma is aktuális, és kikel mindenféle nyomtatott sajtótermék ellen, ami csak sárga szagot áraszt. A dal rögtön bizonyítja, hogy a Mora az Interceptor alkotói csúcsa. A zene ugyan technikailag nem kiemelkedő színvonalú, de átgondolt és kidolgozott, a produkció pedig tiszta és telt. Az Interceptor a Morán rengeteg addig nem hallott dolgot kipróbált, például a Paparazzo című dalban szaxofont, a Blato című számban meglehetősen pszichedelikus szólót; a dalok tele vannak háttérvokállal, Čule éneke pedig sokkal tisztább, dallamosabb és közérthetőbb. A Puške namesto kruha újabb kiváló háborúellenes szám a Mors Victrix stílusában. Az Uničimo tabuje révén sokan ismerték meg az Interceptort, hiszen a klipet elég gyakran vetítették az országos tévében; Deja Mušič kiváló vendégvokálja szépen kiegészíti Čule hörgését, a számot pedig Mark Lemer (ma Lunn-a-park) vendégszólója teszi még teljesebbé. Deja és Čulk valószínűleg a „szépség és a szörnyeteg” vokális koncepció első (vagy legalábbis legismertebb) hazai példája. Ezt a remek válogatást a legutóbbi lemez címadó dala és a Pedofil zárja, amelynek címe már magában is sokatmondóan árulkodik a témájáról.
Amióta csak létezik, megoszlanak a vélemények az Interceptorról, de akár szereted őket, akár nem, nem lehet tagadni, hogy a hazai metal egyik fontosabb zenekaráról van szó. Már az is tiszteletre méltó, hogy a kilencvenes években, amikor a metal világszerte nagy pofont kapott a grunge népszerűsége miatt, az Interceptor egy olyan kis helyen, mint Szlovénia, büszkén játszotta ezt a zenei irányzatot, és végül szélesebb közönséghez is közelebb vitte. A jövő az Interceptor számára mindenképp fényes, ezt bizonyítja a kiváló új szám, a Homo Stupidus is, amelyet élőben ugyancsak jól fogadtak, és ha az új lemez ebbe az irányba megy tovább, nem kell attól tartani, hogy ne lenne legalább jó. A Ten Years After mindenképpen olyan válogatás, amelynek ott a helye minden öntudatos szlovén metalos polcán; talán csak egy konkrétabb kiadást kívánnék hozzá, legalább jewel case-ben, hozzá egy liner notes-os füzettel, de hát a fenébe is, recessziós időket élünk. Talán ez is olyan téma, amelyet az Interceptor még érinteni fog…
Felállás
Gregor „Master of Disaster” Čulk – ének (1-17)
Marc Pader – gitár (1-17)
Toni Uranjek – gitár, háttérvokál (1-5)
Mirko Kauzar – basszusgitár (1-5)
Primož Štorman – dob (1-17)
Aleksander Rauter – basszusgitár, ének (12-17)
Produkció
Interceptor
Számlista
1. Blame
2. Scum of Society
3. Zadnja žrtev
4. Mors Victrix
5. Alive Isn’t Worth To Be
6. Fade
7. Revive
8. Mental Recovery
9. Insane
10. I Don’t Have Faith
11. Legion of Death
12. Paparazzo
13. Blato
14. Puške namesto kruha
15. Uničimo tabuje
16. Mora
17. Pedofil
