Előadó: AC/DC
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1976
Játékidő: 40.52
Értékelés: 4/5
A Dirty Deeds Done Dirt Cheap az AC/DC harmadik albuma, és addig minden bizonnyal az ausztrál hard rock-kovácsok legsokoldalúbb munkája, vagyis amolyan feltételesen a legkockázatosabb lépés is, amire Angus bandája a 70-es években vállalkozott! Az album két változatban jelent meg: az eredeti ausztrál verzióban, valamint egy olyan kiadásban, amelyet a rock & rollra már kissé lehűlő európai közönségnek szántak, és amely unokatestvérétől a borítóban és a számlistában egyaránt eltér. Az AC/DC-re egyáltalán nem jellemző, a zenei piac igényeire adott ilyen érzékeny reakció az első jele a zenekar beérésének, amely az alkoholgőzök bűvöletének látszólag önpusztító hódolata ellenére is dacosan áll a lábán!
A Dirty Deeds minden tekintetben tipikus AC/DC-megemlékezés a koszos rock & rollról, egy fontos újdonsággal. A kiszámíthatatlan tempó, amely élesen elvágott szakaszokban húzódik végig az album teljes hosszán, üdvözlendő fejlődést hoz a jellegzetes AC/DC-dörgésben, amelyet a két elődnek, a High Voltage-nak és a TNT-nek nem sikerült megragadnia. Angus és társai persze hűek maradnak a nehézrock egyszerű képletéhez, amely a hagyományt tisztelve a blues és a boogie jól felismerhető elemeire épül, ugyanakkor nyitottak néhány ritka szentimentális kitörésre is. Ebben a legnagyobb érdem Bon Scott kifogyhatatlan fantáziáját, és ennek nyomán az úriember pikáns nyelvét illeti, amely mesterien gyakorlott a kéjes magvak hintésében, amelyek gyorsan megnyerik a hallgató szimpátiáját.
Bon Scott meggyőzően őrzi a pikáns sorokkal zsonglőrködő mester státuszát. Mindig élénk szövegvilága édes-savanyú, humoros tesztoszteronkeverék, természetesen a pereméig tele egy könnycseppnyi tiszta perverzióval (a szakma szívesen nevezi ezt törzskönyves perverziónak). Bon Scott jellegzetes hangja egy kielégíthetetlen orrszarvú párzási kiáltására emlékeztet, amelyet nem zavarnak olyan apróságok, mint a hallás hiánya. Scott elpusztíthatatlan, intenzív, éles lehelete pedig lelkiismeretfurdalás nélkül hagy csípős nyomokat az összes jelenlévő nyakán. Bonnak az egójával nyilvánvalóan semmi baja, ahogy azt a Big Balls pimasz szövege szépen jelzi. A magas oktánszámú rock & roll származékok zavartalan belélegzéséről a Problem Child, a Rocker és természetesen a nyálkás nyitány, a Dirty Deeds Done Dirt Cheap gondoskodik, amely tulajdonképpen az első igazi telitalálat volt a zenekar kereskedelmi ismertsége szempontjából, és amelyet ma már rég az egyik acélos rockerzöldfelhő-örökzöldként tartanak számon, a kételynek pedig a fertőző, melankolikus hangulatú Scott-blues, a Ride On sem hagy teret! Az erotikus kellékek választéka, amelyekkel megszínesítheted a hétköznapokat, itt valóban gazdag: a Squealerrel például hamar a falusi ifjúság gyorsasági megtermékenyítésének bajnokává nőheted ki magad, mérgesen csíp a megható, ugyanakkor végtelenül perverz Love at First Feel is!
Az AC/DC mindig is az igaz rock & roll hírnökének számított, amely soha nem kereste a kompromisszumokat. A Dirty Deeds Done Dirt Cheappel a srácok kétségkívül kinőttek a háromakkordos pengetők korlátoltságáról szóló közhelyekből. Kevés olyan elvszerű, őszinte és egyben meggyőző dokumentum létezik, amely az alapvető rockerattribútumok következetes teljesítése mellett a legszemélyesebb szinten is életszerű tud lenni. A zenekar Scott-korszaka, amelyet az átlagos AC/DC-rajongó Brian Johnsonnal szemben kétségkívül előnyben részesít, a Dirty Deeds Done Dirt Cheappel így egy olyan ékkővel gazdagodott, amelynek fénye időtlen.
Felállás
Bon Scott: ének
Angus Young: gitár
Malcolm Young: ritmusgitár
Mark Evans: basszusgitár
Phil Rudd: dob
Produkció
Harry Vanda, George Young
Számlista
1.Dirty Deeds Done Dirt Cheap
2.Love at First Feel
3.Big Balls
4.Rocker
5.Problem Child
6.There’s Gonna Be Some Rockin’
7.Ain’t No Fun (Waiting Round to Be a Millionaire)
8.Ride On
9.Squealer
