Előadó: French TV
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2005
Játékidő: 51:42
Pontszám: 4.6/5
A French TV amerikai zenekar, amely főleg RIO/avantgárd stílusban játszik, de ha őszinte vagyok, nehéz pusztán ebbe a kategóriába gyömöszölni őket, annyi hatás hallatszik ki a zenéjükből. Az egyetlen eredeti tag, aki a 80-as évek elején induló felállásból megmaradt, Mike Sary basszusgitáros, aki mindig talál olyan tehetséges zenészeket, akikkel együtt tud dolgozni. A This Is What We Do a nyolcadik stúdióalbumuk, és szerintem eddig a legjobb.
Mivel a French TV az Egyesült Államok egyik legeredetibb és legszorgalmasabb zenekara, annál nehezebb megmagyarázni, miért maradtak ennyire ismeretlenek, az USA-ban és máshol is. Mike Sary végül fel is hagyott a kiadókeresgéléssel, akik megjelentetnék az albumaikat, és inkább alapított egyet saját maga.
Az album egy olyan dallal indul, amelynek – a French TV-hez illően – absztrakt a címe, és a zene tökéletesen passzol hozzá. Rengeteg a tempóváltás, és ugyanennyi a hangulati hullámzás is: a meditatív részektől a dühös és mókás megoldásokig minden belefér. Ez a szerzemény a zenekar összes erényét felvonultatja. Egyetlen számba képesek annyi érzelmet és stílust belezsúfolni, hogy az ember csak ámul. A folytatás is hasonló. A Ska Face ska ritmussal indul, de hamarosan tipikus French TV-s őrületbe csap át. Utána jön a My Little Cicada, ahol hátborzongató mellotronrészeket hallunk, amelyek a King Crimsont idézik, a fúvósoknál pedig a Henry Cow hatása is érezhető. Az átmenetek megint gördülékenyek, később a számban csodálatos hegedűjáték is felbukkan (Chris Smith), és kiemelkedő Hammond-orgona- és gitárrészek is helyet kapnak. A Look at the Bears egy-egy pillanatban a Happy the Mant juttatja eszembe, máskor az Emerson, Lake and Palmert vagy a Henry Cow-t. Újabb remek energiájú szerzemény, és nem csodálom, hogy a koncerteken is nagyon szeretik játszani. Az album végére tartogattak még egy csemegét, szokatlan címmel. Remek fúziós menettel indul, aztán a hangulat többször is változik, de mindig visszatérnek az eredeti lelkesedés szintjére.
A French TV annyi különböző forrásból merít, hogy néha úgy tűnik, mintha műfajok és hatások halmazáról lenne szó, de ez a halmaz teljesen természetesnek hat, és a zene zökkenőmentesen folyik. Általában a zenekaroknak gondot okoz, hogy ennyi műfajt kezeljenek és váltogassanak közöttük, a French TV-nél viszont mindez rendkívül könnyednek tűnik. Hallhatsz tiszta jazz-rockot, máskor skát, aztán az Emerson, Lake and Palmer-féle szimfonikus rockot, időnként mexikói és keleties hatások bukkannak fel, megint máskor pedig rendkívül kísérletezően szólalnak meg. A zenéjükben sok más zenész hatását hallom – Zappa, Hatfield and the North, Henry Cow, Samla Mammas Manna, Happy the Man, Van der Graaf Generator… –, de szerintem a fő céljuk, hogy saját karakterű zenét hozzanak létre.
A játékra és a hangzásra az albumon semmi panasz nem lehet. A zenekarvezető, Mike Sary őrült jó basszusgitáros. Gyakran elveszhet a billentyűk és fúvósok tengerében, de amikor hallani, mindig pontos és érdekes. Warren Dale a billentyűk és fúvósok hegyével talán a legfeltűnőbb zenész az albumon. Tud igazi atmoszférát teremteni, de szintetizátoron és Hammond-orgonán akár szélsebesen is játszik. Chris Smith ugyanilyen meggyőző frippes stílusával – visszafogott, mégis mindig kontroll alatt. Néhány fontos hegedűbetétet is hozzátesz. A kirakós utolsó darabja Jeff Gard dobos, aki a maga területén szolid és odaillő. A lemezen néhány vendég is szerepel, a legfeltűnőbb köztük Paolo Botta (Yugen), aki a French TV-vel lép fel, amikor Európában játszanak.
Szerintem lehetetlen, hogy a French TV rossz albumot készítsen. Egyszerűen tökéletes érzékük van ahhoz, hogyan kombinálják a jó dallamokat a kísérletezős részekkel. Nehéz lenne egyetlen albumot kiválasztanom, amelyik a legközelebb áll a szívemhez, de ha valaki rákényszerítene, valószínűleg a This Is What We Dót választanám. Nem tudom pontosan, miért, egyszerűen úgy érzem, itt minden a helyére került. A French TV az évek során csak egyre jobb, én pedig lelkesen várom a következő albumot.
———————————————————————————————
A French TV amerikai zenekar, amely főleg RIO/avantgárd stílusban játszik, de őszintén szólva nehéz pusztán ezzel a kifejezéssel besorolni őket, mert a zenéjüket annyi különféle hatás formálja. Az egyetlen eredeti tag, aki a 80-as évek elején induló formációból megmaradt, Mike Sary basszusgitáros, aki mindig talál olyan hozzáértő zenészeket, akikkel együtt játszhat. A This Is What We Do a 8. stúdióalbumuk, és ami engem illet, eddig a legjobb.
Mivel a French TV az amerikai zenekarok egyik legeredetibb és legtermékenyebbje, nehéz megmagyarázni, miért nem ismerik el őket jobban, sem Amerikában, sem máshol. Mike Sary még azt is feladta, hogy kiadót keressen nekik, és inkább a saját kiadóján jelentette meg az albumaikat.
Az album egy olyan dallal kezdődik, amelynek – a French TV-től megszokott módon – absztrakt a címe, és a zene tökéletesen illik ehhez az absztrakt elnevezéshez. Sok a tempóváltás és a különböző hangulat, a meditatívtól a dühösön át a bolondosig. Ez a darab mindent megmutat abból, ami a French TV-ben nagyszerű. Egyetlen szerzeménybe képesek ennyi érzelmet és stílust belepréselni. A következő darab is ilyen. A Ska Face ska ritmussal indul, de hamarosan tipikus French TV-s őrületté alakul. Az album a My Little Cicadával folytatódik, ahol kísérteties, Crimson-szerű mellotronszakaszokat és Henry Cow-s fúvósmunkát hallunk. Az átmenetek ezek között a részek között megint könnyedek, a szerzemény későbbi részében pedig szép hegedűjátékot hallunk Chris Smithtől, valamint elképesztő Hammond- és gitárrészeket is. A Look at the Bears egyes részeiben a Happy the Mant juttatja eszembe, máshol az ELP-t vagy a Henry Cow-t. Ez is remek energiájú szerzemény, és nem csoda, hogy a koncertek egyik kedvence. Az album végére tartogattak még egy csemegét, szokatlan címmel. Remek fúziós gyakorlatként indul, aztán több nyugodtabb hangulaton megy át, de mindig visszatér az eredeti lelkesedés szintjére.
A French TV annyi zenei kútból merít, hogy a zenéjük néha különböző műfajok és hatások kollázsának tűnik. Ez a kollázs azonban teljesen természetesnek hat, és a zene megakadás nélkül folyik. A zenekaroknak általában nehéz ennyi műfajt uralni és váltogatni közöttük, a French TV-nél viszont ez könnyűnek látszik. Néha tiszta jazz-rockot hallhatsz, néha skát, néha ELP-stílusú szimfonikus rockot, alkalmanként keleties és mexikói zenei hatásokat is, máskor pedig nagyon kísérletezően szólalnak meg. A zenéjükben sok más zenész hatását hallom – Zappa, Hatfield and the North, Henry Cow, Samla Mammas Manna, Happy the Man, Van der Graaf Generator… –, de szerintem elsősorban arra törekszenek, hogy saját karakterű zenét alkossanak.
A játék és a hangzás az albumon felülmúlhatatlan. A zenekarvezető, Mike Sary, egy szörnyeteg basszusgitáros. Néha elveszhet a billentyűk, a fúvósok és a sípok tengerében, de amikor hallod, mindig pontos és izgalmas. Warren Dale talán a legfeltűnőbb zenész itt, billentyűinek és fúvósainak sorával. Tud atmoszférát teremteni, és szintetizátoron meg Hammond-orgonán villámgyorsan is játszik. Chris Smith nagyszerű gitáros, aki Robert Fripp hagyományát követi: visszafogott, mégis teljesen kontrollált játékot nyújt. Néhány rendkívül fontos hegedűrésszel is hozzájárul. A kirakós utolsó darabja Jeff Gard dobos, aki nagyon szolid abban, amit csinál. Néhány vendégzenész is szerepel az albumon, leginkább Paolo Botta (Yugen), aki akkor is a French TV-vel játszik, amikor Európában turnéznak.
Szerintem lehetetlen, hogy a French TV rossz albumot vegyen fel. Egyszerűen olyan nagyszerű érzékük van a jó dallamok és a kísérletező részek egyensúlyához. Nehéz csak egy kedvenc French TV-albumot kiválasztani, de ha rákényszerítenének, azt kellene mondanom, hogy a This Is What We Do a személyes kedvencem. Nem igazán tudom, miért, egyszerűen úgy tűnik, hogy ehhez minden hozzávalót eltaláltak. A French TV egyre csak jobb lesz, úgyhogy lelkesen várom a következő kiadványukat.
Felállás
Mike Sary – basszusgitár, ének
Warren Dale – billentyűs hangszerek, fúvósok, kalapácsok
Chris Smith – gitárok, hegedű, egzotikus pengetős hangszerek
Jeff Gard – dobok
Vendégek:
Steven Dale – trombita (1 & 2)
Pam Thompson – harsona (2)
Paolo Botta – billentyűs hangszerek (3)
Produkció
Mike Sary, Warren Dale
Számlista
1. Colorless Green Ideas Sleep Furiously (10:19)
2. Ska Face (8:24)
3. My Little Cicada (11:48)
4. Look at the Bears (8:10)
5. Theme from ESPN X-treme (13:01)
