Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Electric Light Orchestra
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1983
Játékidő: 46:52
Értékelés: 2.5/5
A „Secret Messages” annak bizonyítéka volt, hogy az Electric Light Orchestra a szolid, de nem túl látványos koncepcióalbum, a „Time” (1981) megjelenése után tényleg kezdte elveszíteni az iránytűt. Pedig egykor olyan lemezekkel nyűgözött le, amelyek rendkívül egyedi, művészi és perfekcionista alkotások voltak, főleg a hangulatos, zenekari fűszerezésű hangszerelések terén, amelyekből a legtöbb dalukban bőven akadt. Egyre inkább egy átlagos melodikus rock, illetve pop-rock zenekarrá váltak, amely a rajongóinak már semmi újat nem tudott nyújtani. Az aranykor véget ért.
A nagyfőnök, Jeff Lynne, aki az énekes, gitáros és billentyűs szerep mellett mindig lelkiismeretesen a producer feladatát is ellátta, ambiciózus terveket szőtt a „Secret Messages”-szel: eredetileg dupla albumként akarta felvenni és kiadni. Ha ez sikerül neki, az akkoriban (a ’80-as évek elején) az egyik igen ritka ilyen példány lett volna. A kiadó azonban gyenge kifogással rányomta a nyomást: az akkori energiaválság miatt nincs pénz az ilyen „drága” projektekre. Így kénytelen volt egyetlen lemezként kiadni a „Secret Messages”-t. Az a hat szám, amelynek a meg nem valósult dupla kiadványon kellett volna helyet kapnia, később az „Afterglow” (1990) című válogatásdobozon jelent meg.
Lynne eredeti elképzelései szerint az album valószínűleg sokkal jobb lett volna, de végül teljesen átlagos termék született belőle, amely vegyes eredménnyel lavírozik a hagyományos ELO-s hangzásbeli finomságok és a kor szintetikusan megfűszerezett zenei trendjei között. A „Time”-hoz képest a szintetizátorok a produkcióban már nem olyan dominánsak, a new wave elemei ritkábbak, a zenekar rockos oldala pedig a legtöbb számban, főleg a gitár nagyobb szerepének köszönhetően, újra valamivel előrébb tör. Ez azonban gyenge útravaló, ha közben érezhető az ihlethiány az egyes hangszerelések megalkotásánál, különösen a zenekari mintáknál, amelyekről a legjobban híresek voltak. Ezek többnyire teljesen szokványosan és műanyagosan szólnak. Lynne és Tandy szintetizátorral szimulált zenekari futamai amúgy sem voltak összemérhetők az igazi vonósszekcióval, amely egykor a legjobb pillanataikat ékesítette.
A zseniális, de uralkodó természetű Lynne, aki mindenáron fel akarta pörgetni a hanyatló kereskedelmi sikert, és a többi tag, akik inkább a zenekar hangzásbeli gyökereihez való visszatérést pártolták, között a viszony már amúgy sem volt a legjobb, a kiadó diktatórikus lépése pedig tovább hűtötte az alkotói folyamatot. Hogy Jeffnek kezdtek elfogyni az ötletei, azt már maga az album címe is mutatja, amely a rejtett üzenetekre (szubliminális üzenetekre) utal. Nem először húztak ugyanis maró gúnyt (főleg amerikai) keresztény fundamentalistákból (lásd a „Face The Music” című album kritikáját, 1975), akiknek Ronald Reagan felemelkedése után akkoriban megint megnőtt a szarva, és új keresztes hadjáratot indítottak a rockzenei „sátánista” üzenetek ellen. A legtöbb számon ezért szándékosan hallhatók a szalag visszafelé lejátszásával rögzített üzenetek, amelyek persze teljesen ártatlanok, többnyire tréfás jellegűek. Lynne-nek ez a játék a rejtett üzenetekkel mindig is szórakoztató időtöltés volt, a zenekar többi tagjáról viszont egy cseppet sem kétlem, hogy lassan már rendesen unatkozni kezdtek.
Az ELO a „Secret Messages” legtöbb számában egy teljesen átlagos melodikus rock zenekarként szól. Bár az albumon nincs egyetlen teljesen rossz szám sem, a talán záró „Rock ‘n’ Roll Is King”-et leszámítva nyoma sincs benne valamiféle örökzöld ELO-klasszikusnak. A lemezt nyitó címadó dal ígéretes, de a hangeffektekkel játszó intró után teljesen átlagos, melodikus rockos power balladába fullad. Lynne karizmatikus, „beatlesesen” csengő hangja még mindig biztosítja a jellegzetes ELO-hangzást, a központi gitárriff sem rossz, de sajnos végig teljesen szokványos a szintetizátorok hangzása és unalmas a ritmusvonal, amely mellett nagyon gyorsan ásítozni kezd az ember.
A „Loser Gone Wild”-on, egy újabb, ezúttal valamivel jobb melodikus rockos power balladán Lynne és Tandy nagy kedvvel játszik az akkor népszerű szintetizátorok hangzásával, amelyek az egész számot uralják. Ezek itt viszont jó alapot adnak a finom vokális harmóniáknak és Lynne rövid slide-gitáros betéteinek. Lynne romantikus énekével az album jó néhány dalát megmenti a leszavazástól. A szolid „Bluebird” viszonylag jellegzetes ELO-s pop-rocker romantikus vokális harmóniákkal és meggyőző, billentyűs zenekari hangszereléssel.
A „Take Me On And On” egy újabb romantikus ballada, amelynek a szolid szintetizátorfüggönyök erős ambient pecsétet adnak, jó gitárszólót is tartalmaz, és még jobb Lynne éneke. A helyzet a „Time Afer Time”-mal romlik, ami teljesen szokványos pop-rocker, a refrénben beszintetizált női kísérővokállal és háttérben zenekari mintákkal, amelyek az eredeti LP-kiadáson egyáltalán nem szerepeltek. Lynne tudta, miért. A fürge r’n’b pop-rocker „Four Little Diamonds”, az album egyik kislemeze, egész szórakoztató szám, bár több benne a Status Quo-hoz hasonlóság, mint az ELO-hoz, olcsó, lírai szerelmi vallomással egy hűtlen nőről, aki végül lelépett az ajándékba kapott gyűrűvel, amelybe négy kis gyémántot gravíroztak.
Az egyik legjobb dal, amely gond nélkül kiállja az idő próbáját, kétségkívül a nagyon romantikus „Stranger”, szép bizonyíték arra, hogy még mindig képesek voltak kiváló pop-rockot alkotni. A „Danger Ahead” újabb szolid melodikus rocker jó refrénnel. A romantikus gyászének, a „Letter From Spain” elsősorban az egyedi ELO-s többszólamúság bemutatója, a „Train Of Gold” pedig egy újabb szolid slide-gitárszólóval elég félresikerült kísérlet a klasszikus hangzáshoz való visszatérésre. Hogy a „Secret Messages” mennyire átlagos és meggyőzőtlen lemez, azt talán a legjobban az mutatja, hogy az egyik legjobb száma a záró „Rock ‘n’ Roll Is King”, amely kislemezen is megjelent, és egy tiszta rock’n’roll rohamdal a „Roll Over Beethoven” stílusában. Bár sosem rajongtam ezért a táncos oldalukért, el kell ismerni, hogy ismét egy szolid pop-klasszikust alkottak, amely az album egyetlen száma, ami még mindig eljut a rádióállomásokra. Vendégként itt van a visszatérő egykori tag, Mik Kaminski is híres kék hegedűjével. Miután Lynne a ’70-es évek végén kirúgta a zenekarból, most vendégzenészként kötött kompromisszumot, és a stúdióban utoljára együtt dolgozott vele.
A „Secret Messages” a számos kritika ellenére, amelyek rendszerint érik, nem rossz album, de elég sok minden hiányzik belőle ahhoz, hogy a hallgató az elejétől a végéig úgy élvezhesse, mint a zenekar legtöbb lemezét. Fő problémája, hogy aránylag kevés rajta az „igazi” ELO-dal, amely a rock és a klasszikus zene kifinomult, melodikus fúziójával azonnal levenné a hallgatót a lábáról, ezért csak a zenekar hűséges rajongóinak gyűjteményébe való. Lynne többször hangsúlyozta, hogy az utolsó három ELO-album a ’80-as évekből, vagyis a „Time”, a „Secret Messages” és a „Balance Of Power” (1986) pusztán a kiadóval kötött szerződéses kötelezettség miatt készült, és a zenekar nem teljes szívvel vett részt a létrehozásukban. Ezt azonban csak gyenge mentegetőzésnek lehet venni, amiért ezek az albumok művészi színvonalban nem érték el a ’70-es évekbeli lemezeiket, és kereskedelmi sikerük sem volt akkora. A zenekar kollektívaként is kezdte elveszíteni a talajt a lába alól. Először (átmenetileg) Bev Bevan dobos hagyta el őket, és csatlakozott a Black Sabbathhoz, majd követte Kelly Groucutt basszusgitáros. Utóbbi később még be is perelte Lynne-t és az ELO menedzsmentjét ki nem fizetett jogdíjak miatt. Lynne még egy lemezre sikerrel talpra állította a megbénult rockóriást, aztán inkább hosszú időre elaltatta (az ELO Part II egy teljesen másik, de mégis érdekes történet volt).
Felállás
Jeff Lynne – ének, vokál, gitár, szintetizátor, basszusgitár, zongora, ütőhangszerek, Oberheim DMX
Bev Bevan – dob, ütőhangszerek
Richard Tandy – szintetizátor, nagyzongora, elektromos zongora, orgona, Oberheim DMX
Kelly Groucutt – basszusgitár, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Mik Kaminski – hegedű (Rock ‘n’ Roll Is King)
Dave Morgan – további vokál
Produkció
Jeff Lynne
Számlista
1. Secret Messages (4:43)
2. Loser Gone Wild (5:25)
3. Bluebird (4:06)
4. Take Me On and On (5:02)
5. Time After Time (4:00)*
6. Four Little Diamonds (4:05)
7. Stranger (4:27)
8. Danger Ahead (3:53)
9. Letter from Spain (2:51)
10. Train of Gold (4:21)
11. Rock ‘n’ Roll Is King (3:45)
