Előadó: Crystal Eyes
Kiadó: Metal Heaven
Megjelenés: 2008
Játékidő: 42:36
Értékelés: 2.5/5
Klasszikus európai power metal, amely több mint 10 éve kezdett burjánozni. Mindazoknak, akik szeretitek a HammerFalltól a Dream Evilen át egészen a Firewindig húzódó hagyomány teljes palettáját, a Crystal Eyes hallgatása közben is megtaláljátok majd a meleg fészketeket. Az az időszak, amikor a piac kifejezetten telítve volt a Crystal Eyes-féle bandákkal, véget ért, és az ilyen viharok, élükön a Stratovariusszal, a Rhapsody of Fire-rel és a HammerFalllal, éppen most csitultak el rendesen. A power metal lassan visszahúzódik a föld alá. Ezért érdekes időről időre kézbe venni egy-egy promó CD-t, amely megint ebben a zenei stílusban született.
A Svédországból érkező Crystal Eyes 1992 óta létezik, ezért nem volna fair klónként kezelni őket. Ennyi év alatt a saját útjukat járták, kevés nyilvánosságot kaptak, mégis kitartottak a hitük mellett. Ennek gyümölcse az ötödik, egymást követő stúdióalbumuk, a „Chained”. A Lost Horizon egykori énekese, Daniel Heiman a „Confessions of the Maker” (2005) után elhagyta a zenekart, a helyére a robbanékony Nico Adamsen ugrott be, aki az együttes új stúdiólemezén mutatkozik be.
A Crystal Eyes elkötelezett híve a power metal fogalmába tartozó hagyomány ápolásának. A svédek veleszületett adottsága a magasan szárnyaló dallamok, az epikus bombasztikusság megteremtése és a fülbemászó, stadionba illő refrének. A dalok szerzeményi szempontból technikailag nagyon jól kidolgozottak és kiérettek. A produkció makulátlan, kiváló riffelés, dinamikusan odakovácsolt ritmusszekció és középre helyezett, tekintélyt parancsoló, erőteljes, magas, tiszta ének jellemzi. A zenekar dinamikussá teszi a dalokat dallamos átvezető díszítésekkel és kidolgozott, többrészes gitárszólókkal, amelyek megőrzik a vezérmotívumokra épülő számok kompakt vörös fonalát.
De az óvatosság ezúttal abszolút hasznunkra válik. A Crystal Eyes ugyanis az ötletek kölcsönzésében nem teljesen ártatlan. Egy olyan dal, mint például a Waves Of War, félreérthetetlenül a power metal sablonok sínein robog, amelyeken a német Running Wild haladt a maga egyedi hagyományában, persze a jobb éveiben. Aki nem ismeri a Running Wildot, annak ez a dal ebben a tájékozatlanságban akár az album kedvence is lehet. A gond tehát a részleges műfaji kifulladás. Az albumon még a Heaven And Hell-korszakos Black Sabbath kozmetikai nyomai is felbukkannak, a Dying In the Rain ezt kapta el. Nem úgy visít-e az átvezetés a „Look out…” sorokkal – „hopla konop’la” – mint Ronnie James Dio a Sabbath-klasszikus Children of the Sea-ben? A The Devil Inside pedig a vezető riffelésben és az énekdallamokban nem rejti véka alá, hogy kacérkodik az Accept örökségével. Az ilyen illatok ellenére a zenekarnak sikerül úgy megforgatnia a power metal riffeket, hogy azok kiszámíthatóságát olyan összbenyomássá oldja, amely az album érdekes vállalkozásait díszíti, ilyen a nyitó Ride the Rainbow és a The Fire of Hades, a Crystal Eyes pedig általában véve az album második felében nyeri vissza a becsületét a Lonely Ball of Fate, a Shadow Rider, a Fighting és a záró, akusztikus balladai Guardian dalokkal, amelyek jellegzetesen kelta hangzású dallamvilágot idéznek.
Mindazoknak, akiknek bejönnek a harci himnuszok, akik a telt dallamot keresitek, és nem zavar titeket az Iron Maiden, a Manowar, a Judas Priest és az Accept hagyományának újrahasznosítása, megsúgom: a Crystal Eyes a power metal-szórólapok kiváló alkotója, amelyek az első hallásra működnek, és nem hagynak cserben titeket. Ez tehát egy album a leghitelesebb power metal-rajongóknak!
Felállás
Nico Adamsen – ének
Mikael Dahl – gitár
Paul Petterssonn – gitár
Claes Wikander – basszusgitár
Stefan Svantesson – dobok
Produkció
Fredrik Nordstroem
Számlista
01. Ride The Rainbow (04:51)
02. The Fire Of Hades (05:56)
03. The Devil Inside (03:35)
04. Waves Of War (05:08)
05. Dying In The Rain (04:35)
06. Fighting (04:25)
07. Shadow Rider (05:50)
08. Lonely Ball Of Fate (04:31)
09. Guardian (03:45)
