Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Weather Report
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1977
Játékidő: 37:39
Értékelés: 5/5
A „Heavy Weather”-rel a jazz fusion legendái, a Weather Report elérték alkotói csúcspontjaik egyikét, és pályafutásuk legnagyobb kereskedelmi diadalát is learatták. Bár a „Black Market” (1976) című mestermű után amolyan természetesnek tűnt, hogy még tovább fokozzák és építik az egymás közti alkotói kémiát, az album kivételes eladási sikere a zenekar tagjainak és követőiknek is igazi meglepetés volt. Ki gondolta volna néhány évvel korábban, hogy a hosszú improvizációk és az újszerű hangszeres technikák mesterei egy rádióslágerrel, a pattogós instrumentális „Birdland”-del egyszer csak felkerülnek a világ slágerlistáinak élére?
Ez még hihetetlenebbül hangzik, ha belegondolunk, hogy mindez akkor történt, amikor a jazz fusion népszerűsége már hanyatlóban volt, a zenei és társadalmi trendeket pedig nagyrészt a disco és a punk diktálta. Egykori zenésztársaik és barátaik addigra már elveszítették régi alkotói lendületüket, inkább más projektekbe vagy új zenei irányokba menekültek. Miles Davis, akinek addigra elege lett a fusionből, többéves pihenőre vonult, és a 80-as évek elejéig nem is látták a színpadon. Corea Return To Forever-je betöltötte a küldetését, és több önálló projektre hullott szét. Hasonló volt a sorsa McLaughlin zenekarának, a Mahavishnu Orchestrának is: miután John a Shakti-val akusztikus és etno vizekre evezett, a zenekart már egy éve szépen elföldelték. Ha leszámítjuk az erős brit jazz fusion színteret az olyan zenekarokkal, mint a Brand X, a Colosseum II, a Soft Machine és a Nucleus, meg a németeket, a Passportot, a Weather Report volt az egyetlen a jazz fusion úttörői közül, amely nem adta fel, sőt még a népszerűségét is növelte.
A „Heavy Weather”-en azonnal feltűnik a hirtelen váltás a hosszabb, erősen kísérletező formáktól és a számtalan bonyolult improvizációtól a kissé rövidebb, kevésbé komplex hangszeres formák felé, egyre kifinomultabb hangszerelésekkel és ritmusokkal. Főleg a ritmikus részekben, ahol sokszor a funk vizeire is elevezenek, érződik a kockázatos, de rendkívül szerencsés keverése a különféle dallamos, rádióbarát motívumoknak a komoly játékkal és az irigylésre méltóan magas szerzői erényekkel.
A nyolc instrumentális darab többsége a verhetetlen páros, vagyis a két zenekarvezető, Joe Zawinul billentyűs és Wayne Shorter szaxofonos irányításával készült. Ők ketten mindig is a legjobb alkotásaik oroszlánrészének megálmodói voltak. A „Heavy Weather”-en azonban egyszerre egy erős, egyenrangú szerzőtárs került melléjük. Őt a fantasztikus basszusgitáros, Jaco Pastorius testesítette meg, aki sok zenerajongó szerint, nem csak a jazz világában, minden idők legjobb basszusgitárosa. A „Heavy Weather” volt az első album, amelyen Jaco az elejétől a végéig rendes tagként működött közre, hiszen a „Black Market”-en a hangszeres és szerzői szerepe jóval kisebb volt.
Fretless basszusgitáron nyújtott monumentális tudása a mai napig külön fejezet. Kézenfekvő választ ad arra, miért nem kísértette meg a Weather Reportot soha az a gondolat, hogy valami véletlen folytán elektromos gitárost hívjanak a soraikba. Jaco a basszusán szinte játszva futtatta a skálákat, kisujjból rázta ki a kettős improvizációkat, és közben végig szokatlan mértékű dallamosságot tartott fenn. Különösen ki kell emelni, hogy kiválóan értette és követte a haladó zenei trendek és technikák fejlődését, és mindezt beleszőtte egyedi, újító basszusjátékába.
Az album központi hangzását viszont Zawinul rétegzett elektronikus kísérletei és játékos ritmusai adják a saját korukban fejlettnek számító szintetizátorokon és elektromos zongorán, valamint Shorter energikus szaxofonbetétei, amelyek mindig is a hagyományos jazz legtöbb elemét hozták be. A legendás triómellett nem szabad megfeledkezni a kiváló dobos, Alex Acuña ritmikus hozzájárulásáról sem, aki még a „Black Market” korszakából maradt a felállásban, és az új ütőhangszeres, a portoricói Manolo Badrena sem hagyható ki. Ők ketten energikusan vitték a kompozíciókba a színes ritmikai díszítéseket. Ezek sok mindenben a latin-amerikai zene hagyományos etno elemeiből merítettek, amelyet Zawinul, a nagy világutazó, mindig is imádott.
A „Heavy Weather”-en, jobban, mint bármelyik másik albumukon, szinte drámai módon érzékelhető, hogyan vittek be a jazz fusion egyedi formájába számos új összetevőt, főleg a populáris zene és a rock területéről. Az egyes kompozíciók jellege ritmikailag kevésbé lett összetett, így azok a hallgatók is hozzáférnek, akik nem tartoznak a jazz fusion elkötelezett hívei közé. A jellegzetes, rendkívül komplex improvizációik leegyszerűsödtek, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy az albumon ne uralkodna kivételes kohézió és intelligencia a drámai hangszerelések, szellemes ritmikai díszítések és mindenekelőtt a csúcsminőségű hangulat építésében. A funk és a világzene ritmikai elemeihez, amelyek már a „Black Market”-en is fontos szerepet játszottak, a populáris zenére jellemző néhány finomság is társult. Ezzel már megvan a fele a válasznak arra, honnan jött az album hirtelen és óriási sikere.
A Weather Report az album nyitóhangjaival a „madarak földjére” hív minket, ahol rendkívül játékos hangulat uralkodik, amely már a táncos karneválra emlékeztet. Persze Zawinul nagy slágeréről, a „Birdland”-ről van szó, amely a teljes pályafutásuk legismertebb műve, és az instrumentális zene történetében nagyon ritka teljesítmény, hogy egy instrumentális szám feljusson a slágerlisták élére. Ez az örökzöld jazz standard Jaco felejthetetlen, mesterségesen létrehozott harmóniájával indul, amelyet a basszusgitár húrjain keltett különleges rezgésekkel szólaltat meg. Ezt egy huncut, szinte táncos ritmus követi, ahogy fokozatosan becsatlakoznak a többi hangszerek. Miközben Zawinul a billentyűkön megteremti a központi hangszerelést, Shorter a szaxofonon szellemes futamokat sző bele. A ritmikai kombinatorika és a dallamosság tovább fokozódik a mozgalmas ütőhangszereknek, Jaco háttérben szóló vokális harmóniáinak és a tapsnak köszönhetően. A közbeeső hangszeres és vokális improvizációk szórakoztatóan és mozgalmasan kötik össze a basszus és a billentyűk többrétegű futamait. A kompozíció gyökerei egyébként még a Jaco érkezése előtti időkbe nyúlnak vissza, amikor a központi hangszerelés kizárólag billentyűkre épült. A neve a New York-i híres jazzklubról, a Birdlandről ered. A klub Charlie Parker legendás jazz-szaxofonosról kapta a nevét, és Zawinul szavai szerint ez a szám is neki van ajánlva.
A ritmikailag nyugodt, szinte meditatív „A Remark You Made”-del a hangulat hirtelen egészen más vizekre fordul, és olyan állapotot ér el, amely rendkívüli nosztalgiát ébreszt. Ez az egyik ritka pillanat az albumon, ahol nagyobb hangsúly van a többrétegű, szinte zenekari hangszerelések építésén, mint a ritmikai szellemeskedéseken. Ezért elsősorban a maestro Zawinul felel, aki a kompozíció központi építésze. Ez már az elektromos zongora törékeny nyitó futamaiból is látszik, amelyek Shorter tenorszaxofon-betétein keresztül rendkívüli finomságot és romantikát visznek a hangulatba. Joe mindig is nagy romantikus volt. A melankolikus színezetű szimfonikus hangszerelések építéséhez való érzékeny hozzáállásának nem volt párja a jazz fusion területén. Közben végig szépen hallatszik Pastorius flageolett-hangjainak dallamos zizegése a basszuson és a kisebb improvizációs betétek.
A „Teen Town” a „Heavy Weather” összes kompozíciója közül a legtöbbet árulja el Jaco hangszeres és szerzői zsenijéről. Ez a műve szokatlan akkordok és basszusimprovizációk sorából épül fel, miközben a háttérben Shorter szaxofonfutamai sétálnak. Zawinul a billentyűkön építi a fő dallamot, Badrena pedig a kongákon a háttérben segít Pastoriusnak szokatlan dimenziójú ritmikai csemegét létrehozni. Épp ezek a hipnotikus és újító ritmusok érdemelték ki neki az újabb örökzöld jazz standard címet.
Shorter „Harlequin”-je rendkívül ízletes keveréke a rétegzett hangszereléseknek és a mozgalmas improvizációknak. Itt főleg Wayne, a bácsi ragyog szellemes szaxofonszólóival. De semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni Zawinul élénk zongora- és szintetizátordíszítéseit sem, Pastorius basszusnyakon való mászkálásáról nem is beszélve. A lendületes ritmikai intervallumok ellenére, főleg a záró rész dobátmeneteit tekintve, rendkívül békés hangulat uralkodik.
Az album egyetlen gyengébb pillanata az enigmatikus „Rumba Mama”, amely különleges természete miatt nem illeszkedik a legjobban a többi darab közé. Egy rövidebb élő betétről van szó, amelyet a két ütőhangszeres, azaz Acuña és Badrena szólóban ad elő. Nem a karibi zene energikus ritmusaiban nyújtott kiváló előadásuk zavar, hanem Badrena teljesen felesleges kiabálása és a közönség ovációja. Szerencsére csak egy rövid szakaszról van szó, amely semmiképp sem rontja el az album hangulatát.
Shorter „Palladium”-jával egy pillanat alatt komolyra fordulnak a dolgok, ez a zenekar történetének egyik ritmikailag legmozgalmasabb alkotása, bőven tele különleges improvizációkkal és szólóbetétekkel. Shorter szaftos szaxofonfutamait kivételes ritmikai kombinatorika kíséri. Itt Pastoriusnak egyedi basszustechnikáival, hatalmas dobátmenetekkel és az ütőhangszerek szivárványos játékával sikerül sajátos karibi hangulatot teremtenie. A naplementés egzotikus tengerpart képéhez Zawinul zongora- és szintetizátorművei is hozzátesznek, amelyek a ritmikailag kulcsfontosságú pillanatokban jelennek meg.
A kiváló „The Juggler”-ben Joe még egyszer megmutatja sokoldalúságát és hírnevét, hogy a modern zene történetének egyik legravaszabb billentyűs varázslója. A szintetizátorokon megszólaló, keleties színezetű nyitó hangszerelés után lassan fokozza az éteri hangulatot. Az egyes ritmikai minták olyan hangulatot teremtenek, mintha valaki végig zsonglőrködne a hangszerekkel. Pastorius basszusimprovizációi ismét tiszta fantáziák, Shorter szaxofonja pedig a kompozíción belül a romantika oroszlánrészét hozza.
A záró „Havona” elsősorban csemege a basszusgitár nagymesterének minden hívének. Jaco ezúttal nem csupán egy újabb különleges basszusjátékot mutatott be, hanem sikerült megírnia az album egyik legjobb darabját. Ritmikailag rendkívül intenzív kompozícióról van szó, drámai átmenetek és szellemes improvizációk egész sorával. A billentyűk drámai, szinte epikus nyitó futamai után élesre fent basszusvonalak csapnak be, amelyekhez dinamikus dobátmenetek társulnak. Itt mindegyik hangszerjátékos hihetetlen improvizációkat és szólóbetéteket mutat be, mégis ismét ki kell emelni Jaco basszusos bűvészkedését. Az akkordok pengetésének sebessége, az intenzív skálamászások és a kettős improvizációkba való átmenetek egyszerűen elállítják a lélegzetet. Jobb albumzáró el sem képzelhető.
A „Heavy Weather” továbbra is a jazz fusion történetének egyik legjobb és legfontosabb albuma. Az a nagy fordulópont a jazz történetében, amikor a legendás zenekarnak az akkori populáris zene néhány hatásának beszövésével sikerült a jazz fusiont a fejlődésének következő evolúciós szintjére emelnie. Abban az időben, amikor a többi fusion-úttörő tehetetlenül feltette a kezét, neki sikerült szélesebb körben felújítania az érdeklődést ez iránt a műfaj iránt. Ezen az albumon a Weather Report szerzőként érte el a csúcsot, és a jazz (fusion) zene történetének egyik legragyogóbb ékkövét alkotta meg, egyben a „Black Market” mesterműnek egyenrangú utódját. A legendás triónak, Zawinulnak, Shorternek és Pastoriusnak a lehetetlen sikerült: a jazz (értsd: komoly) zenészek azon kevesei közé kerültek, akik tömeges népszerűségben a korabeli rock- és popsztárokkal is felvehették a versenyt. Ezzel lett lerakva a klasszikus felállásuk váza is, amely kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a Weather Report a jazz fusion összes úttörője közül a legtovább életben maradjon.
Felállás
Joe Zawinul — 2 ARP 2600, Rhodes elektromos zongora, Yamaha nagyzongora, Oberheim polifonikus szintetizátor, ének, melodika, gitár, tabla
Wayne Shorter — szoprán- és tenorszaxofon
Jaco Pastorius — elektromos basszusgitár, mandocselló, ének, acéldob
Alex Acuña — dob, kongák, tom-tomok, taps
Manolo Badrena — tamburin, kongák, ének, cintányér, ütőhangszerek
Produkció
Joe Zawinul, Jaco Pastorius és Weather Report
Számlista
1. Birdland
2. A Remark You Made
3. Teen Town
4. Harlequin
5. Rumba Mamá
6. PalladÃum
7. The Juggler
8. Havona
