Előadó: Vatra
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 39:12
Értékelés: 4.5/5
Jön a „Sputnik”! A zágrábi kvintett ötödik stúdióalbuma, összesen kilenc év alatt. Nem rossz, főleg annak fényében, hogy az elsőt még „tinédzserként”, 17 évesen adták ki. És mit hoz nekünk?
A Vatra energikus fellépéseiről ismert és elismert, most viszont a produkciónak sikerült eddig a legjobban átvinnie azt az energiát, amelyet a zenekar a színpadokon sugároz, a stúdiófelvételekre is. Ez különösen igaz az énekhangok megszólaltatására, amelyek kiemelten élőnek, valódinak, garázshangzásúnak tűnnek, mintha az ének egy telefonfülkéből szólna. Az alapfeltétel mindenesetre maga a hozzáállás. Az énekes-gitáros Ivan Dečak beleélésből határozottan nem szenved hiányt, a kérdés csak az, van-e meg a tudás ahhoz, hogy a srác lázas éneklésének karizmája stúdióban is rögzíthető legyen. Nos, ez remekül sikerült. A többi hangszer közti kontrasztok is egyértelműek, a hangkép rendkívül jól kihasznált. A ritmusok szilárdak, gördülők, egyszerűek, megtámogatva a billentyűs motívumok alatt futó ritmusokkal, amelyek végeredményben egy nagyon-nagyon enyhe, hipnotikus, elmerengető hatást is adnak a hallgatónak – még ha csak árnyalatnyi is, azért érezni. Egy csipetnyi hatásos sós fűszer az albumon!
A Sputnikkal tett utazás a Zadnja című számmal indul, amely a lemezen a később érkező, lavinaszerű Bioritam mellett kiemelkedik adrenalinos kapkodásával. Ahogy az illik, a Vatra a „Sputnik” albumon is azonnal lángra kap, és ez a tűz az utolsó másodpercig semmitől sem alszik ki.
A kvintett megtartja bevált rockos formuláját, ugyanakkor az új albumon ennek a lényegnek művészi továbbfejlesztését is kifaragja. Ivan tekintélyt parancsoló, erős éneke a középpontban áll. Érzelmekkel teli, amelyek hallgatás közben hitelesnek hatnak – vagy más szóval életre kelnek! A bevált formula az alternatív, kemény rockos hozzáállást ötvözi a gitárriffekre épülő, masszív hangfallal, amelyet dinamikus ritmusvonal támogat, és ez a samplerezéssel akár popos, táncolható irányba is elmozdulhat. Az első három számban a Vatra szó szerint minden határon túl lángra lobban. Ha a Zadnja a legvagányabb, legközvetlenebb, sőt legarrogánsabb, akkor a Svijetla i sirene – az album egyik legizzóbb és dallamilag legkidolgozottabb refrénjével (olyan refrénnel, amely dallami szempontból kiemelkedik az albumról), valamint remek történettel, amelyben az élet utolsó másodpercében lepereg az egész életed filmje – igazi beharangozója annak, hogy az album legérdekesebb számai következnek, mint például a Glava kojom ne razmišljam. Csábítóan dallamos refrén, amelyet a „dance beat” tömörsége támaszt alá, és amely a maga diadalmas, jó négy perc híján jellegét akkor éri el, amikor az album fenomenális első „kislemezéhez”, a John Travoltához érünk. Itt minden a helyén van, amikor egy igazi rockslágerhez kell az alap. Fülbemászó, könnyen befogadható dallam, a zenekar által sugárzott rockhangulat vad energiája, jó adag hülyéskedés a versszakokban, és mindenek felett a szükséges, tömör ritmika, amitől az embernek muszáj ugrálnia. Az ember talán a „táncolós punk rock” kombinációját is kihalászhatná belőle. Ennek a „punkos táncosságnak” a keresése (terminológiailag kissé esetlen, nem éppen szerencsés megnevezés) egyébként az album nagy részének a lényege! Az albumról a második kislemez közvetlenül utána következik. Ez az Eskim, amely lecsendesíti az albumot, de a sötét hangulattal ugyanúgy lenyűgöz, ahol a zenekar teli hangzással sorakoztatja egymás mellé a melankolikus hangulatot. Ez a vibráció megismétlődik a 00:50 című számban is, ahol a Vatra egyszersmind misztikusan titokzatos is tud lenni, és ahol bizonyítják, hogy még ha le is veszik a lábukat a gázpedálról, azt találékonyan egy gazdag, tömör hangzású háttér megteremtésével ellensúlyozzák, amely rendkívül hatásosan kíséri és öleli körül Ivan átélt énekét.
Az album további részében is a Vatra a rockarrogancia, a dallamos, tömör kidolgozottság és a szilárd ritmikai fogás győztes kombinációját keresi. A Vatra úgy szól, mint a mai alternatív rockzenekarok nagyon modern változata, akik szívesen visznek popritmusokat a hangzásukba, mint például a The Killers, a Muse, a Klaxons, de a Franz Ferdinand is. A gitárfrázisok többnyire teljesen egyszerűek, ártatlanul megkomponáltak, áthatja őket a minimalizmus, ám a billentyűkkel diadalmasan összehangoltak, mint például a 2 akrobata című számban, ahol a hangulat a masszív, drámaian kiemelt hangfüggöny dühösen kiábrándult refrénjében fordul győzedelmesen át.
Ez nem az az album, amitől csak vagány, koszos rockzúzást és száguldó, arrogáns rock n` roll gurulást várhatunk. A Vatra vele a hangzás építésében művészi értelemben is rendkívüli érettségről tesz tanúbizonyságot. Olyan album ez, amely sok egyszerű zenei minimalizmus-trükköt ötvöz, és ahol a kompozíciók ötletei világosan diktálják szándékukat és tapasztalatukat a hallgatónak. Ennek kellene lennie minden rockalbum alapvető célja is. Ezt azonban ma csak kevesek tudják hatékonyan elkapni. Ezért a „Sputnik” igazi rockalbum, amely gazdagon megjutalmaz benneteket a teljes kínálatával.
A Vatra az új, „Sputnik” című albummal a legérettebb arcát mutatja, rendkívüli tömörséggel, a számok kidolgozottságával és mindenekelőtt fenomenális produkcióval, amellyel ez az album nemcsak a Horvát Köztársaság határain belül, hanem a világgal is felveheti a versenyt. Itt elsősorban Nagy-Britanniára célzok, mint a rock megteremtőjére. Köntörfalazás nélkül! A Vatra vele megérett, és kifejezésmódjában a saját zenei megnyilvánulásának új fejlődési és energiaszintjére emelkedett.
Felállás
Ivan Dečak – ének, gitár
Robert Kelemen – gitár
Irena Celio-Cega – billentyűk, vokál
Boris Gudlin – basszusgitár
Mario Robert Kasumović – dob
Produkció
Jura Ferina & Pavle Miholjević
Számlista
1. Zadnja
2. Svijetla i sirene
3. John Travolta
4. Eskim
5. Glava kojom ne razmišljam
6. 00:50
7. Bioritam
8. Odbrojavanje
9. 2 akrobata
10. Bingo
11. Sputnik
