Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Edsel Records
Megjelenés: 1969
Értékelés: 3/5
A Genesis első lemezének még nem sok köze volt ahhoz a progresszív rockhoz, amely később a zenekar védjegyévé vált: a banda ugyanis a korabeli „menő” Bee Gees hatása alatt álló pop dalokat játszott rajta, no meg pszichedelikus-szimfonikus rockot a korai The Moody Blues stílusában. Végül az utóbbiak hatása kerekedett felül, és az együttes ezután teljesen megváltoztatta a stílusát. Ennek ellenére még ma is sok Genesis-rajongó nehezen békél meg azzal, hogy a 70-es évek egyik legnovatívabb progresszív bandája egy meglehetősen egyszerű, de szolid szimfonikus-pszichedelikus pop együttesként indult.
A zenekar – leginkább az akkori producer, Jonathan King unszolására, akinek akkoriban kétségkívül nagy befolyása volt a fiatal csapat működésére – azon igyekezett, hogy felvegye az első rádiós slágerét. Éppen ezért érdemes tudni néhány más tényezőről is, amelyek hatottak a zenéjük fejlődésére az együttes korai időszakában (1967–1969), és arról is, miért maradt már akkor is viszonylag észrevétlen az első lemezük. A fiúk középiskolai osztálytársak voltak, és két gimis zenekar összeolvadásából jöttek létre: a The Garden Wall (Gabriel, Banks) és az Anon (Rutherford, Phillips) egyesüléséből. Korántsem elhanyagolható, hogy a tagok akkor 17–19 évesek voltak, ezért a lemez mind technikai, mind művészi szempontból messze elmarad a későbbi alkotásoktól. A lemezből akkoriban mindössze nyomorúságos 600 darab fogyott, és a zenekarnak egyáltalán nem sikerült ismertté válnia.
Mindezek ellenére már ebben a fázisban is felfedezhetünk jó néhány értékes elemet, amelyek később hozzájárultak ahhoz, hogy a progresszív rock óriásává váljanak. Érdekes az is, hogy a „From Genesis to Revelation” tulajdonképpen koncepcióalbum, ami manapság a progresszív zenekarok lemezeinek egyik gyakori és jellemző vonása. A „From Genesis to Revelation” a szövegeken és a dalcímeken keresztül a világ teremtésének történetét meséli el, vagyis a bibliai genezist – innen a zenekar neve is.
A dalok egyszerűsége ellenére már akkor megmutatták, mire képesek, néhány igazi „gyöngyszemmel”, mint a „Fireside Song”, az „In the Beginning”, az „In the Wilderness” és a „The Conqueror”.
Peter Gabriel már akkor remekül énekelt, és jellegzetes hangszíne volt, ő írta az összes szöveget is, ráadásul kiválóan fuvolázott. A klasszikusan képzett billentyűs, Tony Banks ragyogó zenekari betéteivel a fiatal banda második legfontosabb tényezője volt. Zenekari hangszerelései ízlésesek, és szépen illeszkednek a legtöbb dal amúgy egyszerű szerkezetéhez (főleg ahogy a legújabb hangszert, a mellotront használta). Mike Rutherford is intelligens és dallamos basszusgitár-játékot mutatott a korhoz képest. A másik fontos akkori tag, a gitáros Anthony Phillips klasszicista gitárjátékával nagy adag romantikát és pasztorális hangulatot csempészett a zenébe, ez a kettő pedig később is a zenekar egyik védjegye maradt. Ami a dobos Johns Silvert illeti (aki a lemez megjelenése előtt váltotta az eredeti dobost, Chris Stewartot), ő ugyan nem volt a „bajtársai” szintjén, de szolid ritmusalapot azért letett az asztalra.
A „Silent Sun” például tipikus „upbeat” folk-pop dal, nagyon a Bee Gees stílusában. Úgy általában a dalok többségén alig érezni, hogy a banda már a következő évben fényévnyit fog előrelépni. A kissé pszichedelikus „In the Beginning” az egyik a kevés dal közül, amely legalább sejteni engedi, hogy a Genesisre sokkal nagyobb dolgok várnak. A „Fireside Song” pedig minden bizonnyal a lemez egyik legjobb pillanata. Az „Am I very wrong?” kellően nyilvánvalóan emlékeztet a késői, pszichedelikus Beatlesre (akárcsak a „bónusz” dalok többsége, amelyek valamikor 1967-ben és 1968-ban születtek).
A fiúk egyébként már akkor is azzal tűntek ki, hogy elzárkóztak a feldolgozásoktól (ezen a lemezen sem, és a későbbieken sem találsz ilyet). Ez sokat elmond a zenekar filozófiájáról, amelynek szellemi atyja tulajdonképpen már az elejétől a karizmatikus Peter Gabriel volt, jellegzetes hangszínével.
Ő és Tony Banks volt kétségkívül az egész projekt, a nagy ötlet fő hordozója, amelyet az évek során csak tovább építgettek. Az egyik kiemelkedő dal a „The Conqueror” is, ahol Anthony Phillips gitárja is jobban érvényesül (szép szóló a dal végén), és úgy általában ragyogó a banda játéka. A legtöbb dalban sok pszichedelikus elem érezhető, bár a többségük egyszerű pop szerkezetekre épül. A „One Day” fúvósai ma elképzelhetetlen kiegészítésnek tűnnek a Genesis zenéjében, de akkor a banda még az igazi irányt kereste. Létezik még egy „legenda” is, miszerint Gabrielt és Bankst a menedzsment arra kényszerítette, hogy távolítsák el a fenséges kompozíciókat, amelyek aztán csak a második és harmadik lemezükön bukkantak fel! Úgy általában sok a nosztalgia és a melankólia – ez később is jócskán megmaradt a zenéjükben. A teljes lemez egyébként nagyon jól hallgatható, bár nincs benne semmiféle transzcendencia és szellemi mélység (abból bőven jutott a következő lemezekre), és érezni rajta, hogy a korszaka terméke. Ha más nem, kellemes aláfestés lehet egy esti olvasáshoz.
A legújabb remaster, amely két CD-n jelent meg az Edsel gondozásában (az eredeti lemez és a bónuszdalok, köztük néhány korábban kiadatlan verzió), minden rajongó figyelmére érdemes. Pozitívumként elsősorban azt írhatom a javára, hogy (először egyáltalán) az eredeti borító van rajta, amely a bakelitlemezen is volt, és az eredeti 13 dal helyes sorrendben szerepel. Vagyis minden szempontból ez áll a legközelebb az eredeti kiadáshoz. Bónuszdal pedig egészen 13 van, ezek a második CD-n kaptak helyet. A lemez kiadásaival a múltban általában mindig gondok voltak, mert a zenekar jóváhagyása nélkül számos különféle „kalózkiadó” jelentette meg. Éppen ezért azt mondhatnám, hogy egyelőre ez a lemez végleges kiadása ezen a hanghordozón, és ezért mindenkinek ajánlom, aki rajongja a zenekart.
Miután a fiúk megszabadultak az ambiciózus és manipulatív producertől, jelentős stílusváltás következett (gyakorlatilag 180 fokos fordulat), és kezdetét vehette a Genesis aranykora.
Felállás
Peter Gabriel – ének, fuvola
Anthony Phillips – gitár, vokál
Mike Rutherford – basszusgitár, vokál
Tony Banks – billentyűs hangszerek, vokál
Jonathan Silver – dob
Produkció
Jonathan King
Dallista
CD1:
1. Where The Sour Turns To Sweet
2. In The Beginning
3. Fireside Song
4. Serpent
5. Am I Very Wrong?
6. In The Wilderness
7. Conqueror
8. In Hiding
9. One Day
10. Window
11. In Limbo
12. Silent Sun
13. A Place To Call My Own
CD2:
1. Patricia
2. Try A Little Sadness
3. She Is Beautiful
4. Image Blown Out
5. Silent Sun
6. That’s Me
7. A Winter’s Tale
8. One-Eyed Hound
9. Where The Sour Turns To Sweet * Demo
10. In The Beggining * Demo
11. In The Wilderness * Rough Mix
12. One Day * Rough Mix
13. Image Blown Out
