Előadó: HammerFall
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2008
Játékidő: 67:08
Értékelés: 4/5
Úgy tűnik, a válogatás- és „best of” albumok kiadása, amivel a zenekarok a bakelit és a CD fénykorában a stúdiós szünetekben is jól kerestek, még ma is megéri, pedig a lemezipar megszokott formájában lassan búcsúzik. A Hammerfall az elmúlt két évben nem kevesebb, mint két ilyen lemezt jelentetett meg. 2007-ben kijött a legnagyobb slágereket tartalmazó Steel meets steel – Ten Years of glory, tavaly pedig egy feldolgozásgyűjtemény az eddigi összes albumról, Masterpieces címmel. A zenekar persze nemcsak pénzügyi okokból lépett így, hanem az utóbbi időben rájuk telepedő személyi gondok miatt is. A Treshold album után előbb Magnus Rosen basszusgitáros távozott, aki úgy érezte, a Hammerfallnál nem tudja kibontakoztatni minden zenei képességét, aztán meglepő módon Stefan Elmgren gitáros is búcsút intett, mert kereskedelmi pilótaként egy svéd légitársaságnál helyezkedett el.
A Masterpieces tehát afféle töltelék második fejezet, amivel a Hammerfall hatékonyan gondoskodott róla, hogy a neve ott legyen a médiában az új stúdióalbum megjelenéséig, amelyet idén február 20-ára ígérnek. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy meglehetősen kellemes, szilárd kiadványról van szó, amely megállja a helyét önmagában is. Ahogy korábban a Metallica és nemrég a Def Leppard, úgy a Hammerfall is méltó módon tisztelgett a példaképei előtt ezzel a gyűjteménnyel, amelyen a nagy nevek mellett néhány kevésbé ismert, az 80-as évekből származó név is helyet kapott. Itt van az amerikai Warlord (Child of the damned), a német Stormwitch (Ravenlord), a holland Picture (Eternal dark) és a dán Pretty Maids (Back to back). Aztán jön a Hammerfall az I want out klasszikussal, amelyben a gitáron a Helloween egykori tagja, Kai Hansen csatlakozik hozzájuk, majd a Man on the silver mountain a Rainbow bemutatkozó lemezéről, valamint a Head over heels, amelyet 1983-ban az Accept vett fel. Köztudott, hogy a teuton rejtélyek nagy hatással voltak a Hammerfallra, és abban, hogy a Renegade albumra felkerült ez a feldolgozás is, közrejátszott Michael Wagener producer, aki Wolf Hoffmann jó barátja és szomszédja. Ők ketten így nehézség nélkül rábeszélték Udo Dirkschneidert, hogy még egyszer mikrofont fogjon, és a Head over Heelsben Joachim Cans mellett énekeljen. A meglehetősen ötletes We’re gonna make it (Twisted sister) után a lesújtó Breaking the law (Judas priest) következik, amelynek éneke olyan siralmas, hogy Halford hamarosan akár perrel is jelentkezhet, majd egy valamivel ígéretesebb Angel of mercy, amelyet évekkel ezelőtt a Chastain vett fel. A hangulatot ismét Malmsteen Rising force-a emeli, amelyben Dronjak és Elmgren megmutatja a teljes gitáros mesterségét, aztán a Kiss-klasszikus Detroit rock city, majd a Crazy nights, amelyet nem Paul Stanley és bandája jegyez, hanem a japán Loudness a kultikus Akira Takasaki vezetésével. Ez azon kevés sláger egyike, amely keletről áttört Amerikába, a Thunder in the east (1985) pedig az első japán metalalbum, amely egy amerikai kiadó égisze alatt született. Az érdekesebb választások közé tartozik a När vindarna viskar mitt namn, a lemez egyetlen nem angol szövegű dala. Roger Pontare ezzel képviselte Svédországot a 2000-es Eurovíziós Dalfesztiválon, és hazai közönség előtt csak a hetedik helyet szerezte meg, a Hammerfall pedig öt évvel később a saját képére formálta, és prófétai módon megjósolta a Lordi diadalát. Egy évvel később ugyanis Európa már az északi metal baljós ütemei alatt remegett. Az albumot a jól ismert Youth gone wild zárja, érezhetően gyengébb kórusénekkel, mint amilyet a Skid row vett fel a saját változatán, ezt pedig a Hammerfall nem engedhette volna meg magának, valamint John Norum hangulatos instrumentális szerzeménye, az Aphasia, amelynek eredetije az Europe második lemezén, a Wings of tomorrow-n található.
A Masterpieces tehát nem pusztán megfontolt piaci húzás, hanem alázatos köszönet is az európai metal egyik jelenleg legmenőbb portékájától mindazoknak a zenekaroknak, amelyek hatottak a hangzására és szemléletére. A gyűjtemény azt bizonyítja, hogy a közelmúlt gondolkodásmódja és a hozzá kapcsolódó zene még mindig él, és hogy a metal az általános ihlethiány és stagnálás közepette legalább bizonyos szempontból kénytelen visszafordulni a korszak felé, amikor övé volt a világ. Ezt az örökséget ezért nem kell szégyellni, sőt érdemes a sok jó dolog miatt, amit az a korszak a zenébe hozott, megfelelően kamatoztatni és új keretek közé illeszteni. Ezt a képletet valószínűleg a legjobban a Hammerfall legutóbbi stúdióalbumának Rebel inside című dalából vett sorok foglalják össze: „We have our hearts set in the past and eyes towards the future”.
Felállás
Joachim Cans – ének
Oscar Dronjak – gitár
Stefan Elmgren – gitár
Fredrik Larsson – basszusgitár
Anders Johansson – dob
Számlista
1.Child of the damned
2.Ravenlord
3.Eternal dark
4.Back to back
5.I want out
6.Man on the silver mountain
7.Head over heels
8.Run with the devil
9.We’re gonna make it
10.Breaking the law
11.Angel of mercy
12.Rising force
13.Detroit rock city
14.Crazy nights
15.Nar vindarna viskar mitt namn
16.Flight of the warrior
17.Youth gone wild
18.Aphasia
