Izvajalec: Rush
Založba: Atlantic Records
Izid: 1991
Ocena: 4/5
A „Roll The Bones” megőrzi a „Presto” (1989) produkciós alapjait. Ennek érdekében a Rush továbbra is Rupert Hine-nal dolgozott együtt a stúdióban. A dalszerzői megközelítés ismét egy kicsit megváltozott, ami a Rush esetében semmi újdonság. Nincs két egyforma album a diszkográfiájukban. Közöttük mégis egyértelműen megvannak a logikus összefüggések, az utódlás és a továbbfejlesztés szálai a zenekar zenei kifejezésmódjának evolúciója során. Azt viszont mondhatjuk, hogy a „Presto” és a „Roll The Bones”, mint a diszkográfiában egymást követő albumok, a leginkább hasonlító testvérpárt alkotják.
A „Roll The Bones” és a „Presto” hangzásban és stílusban közel áll egymáshoz. A különbség az, hogy az új lemezen Lifeson gitárja még inkább a középpontba került, és ismét nagyobb szerepet kap a Rush kifejezésmódjában, a zenekar pedig így tovább formálta a szerzeményírás szerves, gitárközpontú stílusát. Az album megőrzi a kereskedelmi érintést, főleg a gitármotívumok visszafogott pozíciója miatt, amelyek természetesen tiszta hangzáson maradnak.
A Dreamline közvetlen bizonyítéka a zenekar hangzása további újradefiniálásának: a rockosan előtérbe állított gitárriffel az album hangosságát tekintve még a határait is átlépi. A masszív gitárriffre épülő, himnuszszerű refréndallam, amelyet a háttérben atmoszférikus billentyűk erősítenek meg, harmóniában is fokozva a hatást és szítva a fenomenális refrén epikus drámaiságát, mintha az album nyitányának született volna (az album megnyitására).
Egy pillanat alatt itt vannak velünk a jól felismerhető, világosan kirajzolódó elemek, amelyek meghatározzák a zenekar művészetét. A érzéki, rendkívül dallamos ének, a kifinomult dobütések, a végig szellemes és kísérletező basszusvonal, valamint a gitármotívumok különlegesen egyedi felépítése, amelyek mindvégig megőrzik a spontaneitás és kiszámíthatatlanság azt a bizonyos szikráját, közötti kontrasztok egy új, fenomenális albumot hoznak a rock horizontjára, amely teljesen hiteles, és a Rush egyedülálló rendezésében szigorúan felismerhető a maga valójában.
A dalok még világosabban körvonalazott alapmotívumokat hordoznak, még nagyobb kompaktságot, a hangképben kiemelt gitár még jobban áll nekik, mint a „Presto”-n, és az új album művészete, amely még mindig nem titkolja a pop rock felé tett kitérőket, még könnyebben befogadhatónak hat. Néhány dal közülük ilyen a számlista elejére állított ütős trió a Dreamline-nal, a kiváló félballadával, a Bravadóval, ahol az art rock kifejezés minimalizmusa a maximumig koronázódik, valamint az emberi civilizáció tévedéseit ragyogóan megidéző sorokkal: „We will pay the price, But we will not count the cost!”, és a triót záró, kereskedelmi irányultságú címadó dallal, amelyben a Rush kiváló kontrasztot épít fel a refrén kiemelkedő dallamossága és az előrefrén feszült hangulata között, amelyben a gitár és a billentyűk összhangban párbeszédelnek. Hasonló atmoszférikusságra a folytatásban, mint a címadó dal refrénjében (illetve a hangulatok hasonlóan kontrasztos váltására a címadó dal előrefrénje – refrénje viszonylatában) a The Big Wheel és a Neurotica című dalokban is bukkanunk. A Heresy, amely a kilencvenes évek elején a Balkánt elborító háborús kálváriából merít ihletet, visszahozza a „Roll The Bones”-on a Bravado félballada-hangulatát, az album pedig ezzel a dallal megtartja a magas szintű szerzői színvonalat, és sokféle hangulatában újabb dinamikus ugrást kínál. A sikerült instrumentális Where’s My Thing-gel a Rush ismét felhívja a figyelmet arra a mesterségre, ahogyan a „velük született” kísérletező szellemességet és a nagyon jól hallgatható motívumok gördülékeny kidolgozottságát egyesítik. A dalok középső részei a dinamika fokozását és a drámaiság elmélyítését szolgálják, és soha nem veszik át a primátust az egyes dalok alapmotívumainak kompakt kidolgozottsága felett.
A „Roll The Bones”-szal a Rush ismét olyan dalcsokrot kínált, amely motívumait és hangulatát tekintve rendkívül sokszínű, mégis megőrzi a szigorúan rushos felismerhetőséget és a magas művészi bájt, amelyet a tapasztalat, a világos vízió és a zeneszerzői géniusz alapján a Rush ismét diadalmasan kamatoztat.
A Rushnak a „Roll The Bones”-szal sikerült olyan albumot kínálnia, amely rendkívül könnyen hallgatható, gyorsan a bőr alá kúszik, így kevésbé igényes hallgatók számára is aktuális. Ilyen volt már a „Presto” is, a „Hold Your Fire” könnyen megközelíthetőségéről pedig szót sem vesztegetünk. A „Roll The Bones”-szal a Rush megtartotta a „Presto” tartását, a dalok pedig az alapmotívumok kidolgozottságában és a vezető dallamok egyesítésében még sikerültebbek lettek, és kifejezőerő tekintetében erősebben hatnak a „Presto” anyagához képest. Emellett a kereskedelmi megoldásokkal kacérkodó pop rock hatás a „Roll The Bones”-on is megmaradt.
Zasedba
Geddy Lee – vokal, bas kitara, synthesizerji
Alex Lifeson – kitara, spremljevalni vokal
Neil Peart – bobni, činele
GOSTUJOČI GLASBENIK
Rupert Hine – klaviature, spremljevalni vokal
Produkcija
Rush & Rupert Hine
Seznam skladb
1. Dreamline
2. Bravado
3. Roll The Bones
4. Face Up
5. Where’s My Thing
6. Big Wheel
7. Heresy
8. Ghost Of A Chance
9. Neurotica
10. You Bet Your Life
Trajanje albuma: 48.04
