Előadó: Zauss
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2006
Játékidő: 64:56
Értékelés: 4/5
A Zauss egy újabb projekt a svájci gyémánt, a kiváló szaxofonos, Markus Stauss műhelyéből. Ezúttal a feltörekvő olasz gitárvirtuózzal, Francesco Zagóval fogott össze. Zago korábban a The Night Watch-csal dolgozott együtt, mostanában főként a Yugen tagja, de már a Picchio dal Pozzo mellett is színpadra állt. Erre a közös munkára egy meditatívabb, többnyire improvizált darabokból álló sorozatot választottak, amely a Neulich Neben der Grenze (A határ közelében) címet viseli.
Az ilyen zene célja szerintem inkább az, hogy ambient hangulatot teremtsen, nem pedig az, hogy valódi kompozíciót mutasson be. Gyakran hallani hosszú gitárbrummogást, amelyhez finom szaxofon csatlakozik. A gitárhangot néha enyhe effektek változtatják meg. Zago időnként loopokat is épít a gitárból, a hatás pedig hasonló Fripp billentyűs és gitáros soundscape-eihez. Az album nagy része így szól, de akadnak kivételek is. Zago néha több torzítást használ, keményebben játszik. Ez garantálja, hogy a zene ne váljon túl monotonná, bár sokaknak zavaró lehet, főleg ha belevesznek a Zauss meditatív zenei világába. További kivételek a Stauss szerezte részekben akadnak. Ott érezhetően nagyobb a jazz hatása az improvizált részekhez képest, de ez megint csak kellemes változatosság, és nem töri meg a zene folyamát.
Ahogy a Yugennél, Zago most is megmutatja, mit tud a gitáron. Visszafogott stílusban játszik, amelyet ismét csak Robert Frippéhez lehetne hasonlítani. Szintén loopokat használ, amelyek gyakran billentyűsnek hangzanak. Többnyire nagyon lágyan játszik, de képes feljebb kapcsolni és keményebben is nyomni. Ha már Zago is ilyen jó benyomást kelt, mit mondhatnánk Staussról? Megint bebizonyítja, hogy gyakorlatilag bármilyen stílusban otthonosan mozog, ami csak eszébe jut. Lehet visszafogott, kísérletező, jazzes… Szerintem éppen az ő hozzájárulása teszi az albumot sokkal többé, mint puszta meditatív soundscape-projektet. A szólói ismét hibátlanok és mindig a helyükön vannak, a dallamai pedig tökéletesek.
Ez is egy újabb meghallgatásra érdemes lemez. Lefekvés előtt nyugodtan bekapcsolhatjátok. Ezt nem rossz értelemben mondom, nem annyira unalmas, hogy elaltasson. A zene egyszerűen annyira megnyugtató és oldó, hogy szelíd álomba ringat, miközben a muzsika a nyugodt pillanatok alatt még mindig beszivároghat a tudatalattidba. A Zauss albuma legalább olyan jó, mint bármelyik Fripp-féle soundscape-lemez, szerintem pedig még jobb is. A zene színesebb, stílusát tekintve változatosabb, anélkül hogy emiatt akár egy fokkal is kevésbé lenne fókuszált. Stauss ismét bebizonyította, hogy az összes projektje különbözik a többitől. Ez a lemez azoknak fog bejönni, akik szeretik Fripp soundscape-jeit, a kísérleti jazzt, a meditatív elektronikus zenét, és úgy általában a kísérleti muzsikát.
——————————————————————————————–
A Zauss egy újabb projekt a svájci dinamó, a kiváló szaxofonos, Markus Stauss agyából. Ezúttal a feltörekvő olasz gitármester, Francesco Zago társult hozzá, aki korábban a The Night Watch tagja volt, az utóbbi időben pedig a Yugennel és (élőben) a Picchio dal Pozzóval működött együtt. Közös munkájukhoz egy meditatívabb, többnyire improvizált darabokból álló sorozatot választottak, a címe Neulich Neben der Grenze (Close to the Frontier).
A zene célja szerintem inkább egyfajta hangulat megteremtése, mint valódi kompozíció bemutatása. Gyakran hallani hosszú gitárbrummogást, amelyet könnyed szaxofon támogat. A gitárt néha feldolgozzák. Zago időnként a gitárdallamaiból loopokat is készít, a hatás pedig nagyon hasonlít Fripp billentyűs (és gitáros) soundscape-eihez. Az album nagy része így készült, de azért vannak eltérések. Zago néha egy kicsit több torzítással, keményebb stílusban játszik. Ez gondoskodik arról, hogy a zene ne váljon egyhangúvá, bár sokaknak zavaró lehet, ha túlságosan elmerülnek a Zauss meditatív világában. Egy másik kivétel a Stauss szerezte részek, amelyek egyértelműen jazzesebbek az improvizált szakaszoknál, de ez megint csak kellemes változatosság, és semmit sem zavar meg.
Akárcsak a Yugennél, Zago most is hozza a formáját a gitáron. Visszafogott stílusban játszik, amely nem áll messze Robert Frippétől. Sok loopot is használ, amelyek gyakran billentyűsnek hangzanak. Többnyire elég lágyan játszik, de képes ráadni egy lapáttal és keményen is megszólalni. Ha Zago ennyire lenyűgöző, mit mondhatnánk Staussról? Újra bizonyítja, hogy gyakorlatilag bármilyen elképzelhető stílusban képes játszani. Játéka lehet visszafogott, kísérletező, jazzes. Szerintem éppen az ő hozzájárulása teszi ezt az albumot sokkal többé, mint puszta meditatív soundscape-lemezt. A szólói megint hibátlanok és pontosan a helyükön vannak, a dallamai pedig kifogástalanok.
Ez is egy újabb érdemes munka, amely akár az álmaitok betétdala is lehetne. Nem rossz értelemben mondom, csak azt, hogy a zene annyira megnyugtató és megnyugvást hozó, hogy szelíd szendergésbe visz, ahol a muzsika ebben a ellazult időszakban még mindig beszivároghat az elmédbe. A Zauss-album minden tekintetben olyan jó, mint bármi, amit Fripptől hallottam a soundscape-jeivel kapcsolatban. Nekem ez valószínűleg még jobb is. Több benne a változatosság, stílusban a térkép minden pontját bejárja (de a fókuszt nem veszíti el). Stauss ismét bebizonyította, hogy az összes projektje másképp szól, mint a többi. Ez a projekt bejön majd Fripp soundscape-jeinek rajongóinak, a kísérleti jazz híveinek, a meditatív elektronikus zene szerelmeseinek és úgy általában a kísérleti zene kedvelőinek.
Felállás
Francesco Zago – elektromos gitár, loopok
Markus Stauss – szoprán szaxofon
Produkció
Zauss
Számlista
1. Senza eleganza 12.47
2. Nuages 6.50
3. Short breath 6.49
4. Sülz 7.02
5. Rondo senza un centro 9.55
6. Heartbeat 9.02
7. Immer grüner 3.16
8. Spastic blues 6.21
9. Tremori 2.54
