Előadó: Non Credo
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 1988
Értékelés: 4.5/5
A Non Credo a pályafutását a Reluctant Hosts című albummal kezdte 1988-ban. Ezzel a lemezzel indul Joe Berardi és Kira Vollman hosszú és gyümölcsöző együttműködése. A bemutatkozó után mindössze két album követte, de ha ilyen a minőség, a mennyiség nem számít annyira. A Reluctant Hosts-ot sokáig nem lehetett megvenni, de szerencsére 2000-ben újra kiadták, és még mindig akad pár példány, amelyet be lehet szerezni. Ha van rá lehetőséged, szerintem vedd meg ezt az albumot, mert igazi ékkő, amely a kísérleti zene rajongóinak többségét kielégíti.
Az album első fele nyolc énekes dalt és egy megkomponált instrumentális szerzeményt tartalmaz, a második fele pedig főleg instrumentális improvizációkból áll. Az összes vokális szám kiváló, a Kira Vollman-féle szokásosan háklis és szórakoztató szövegekkel. Stílusában a dalok a kabarétól a popig terjednek (legalábbis a Non Credo mércéjével), és persze rengeteg a kísérletező rész is, amelyről a Non Credo a Happy Wretched Family-vel vált híressé. Az „Ask the Bearded Lady” című instrumentálisban (találó cím) cirkuszi zene hatásai is felfedezhetők.
Az album második felén hagyományos ének nélküli dalok vannak, de Kira így is kavarást csinál a vokális bolondozásaival. Ebben a részben gyakorlatilag az összes zenei műfajt hallhatjuk a Non Credótól – jazzt, klasszikus zenét, avantgárdot, ambient zenét… Mintha azzal akarnának kérkedni, mire képesek. Nézzetek ránk, nézzétek, mit tudunk! A Non Credo esetében azonban ebben semmi hibát nem látok, mert minden szakasz természetes átmenetként hat az előzőből, és semmi sem tűnik erőltetettnek.
Kira Vollman szövegei ismét kivételesek. Saját fekete humorú világot teremt. Olyan témákkal játszik, amelyek rendkívül tragikusak, ő mégis komikussá teszi őket. Ebből a szempontból leginkább a „Looking in the Window” és a „Thank You Mommy” emelkedik ki. Nem jut eszembe senki más, aki ilyen tragikus és morbid témákat ennyire humorosan, mégis intelligensen tudna megjeleníteni.
Néha nehéz elhinni, hogy a Non Credo csak két tagból áll. Igaz, vannak itt vendégek, de a munka zömét Joe és Kira végzi. Engem leginkább Joe ütőshangszeres játéka győzött meg, lenyűgöztek a billentyűs szólamok is, és persze Kira éneke. Talán ez a legeklektikusabb produktumuk stílus tekintetében, hiszen zökkenők nélkül váltanak olyan műfajok között, mint a klasszikus zene, a jazz, az avantgárd, a kabaré, a pop…
Az album egyetlen része, ahol a Non Credo tapasztalatlannak tűnik, a dalok sorrendje. Az összes szöveges dal az album elejére került, a második felén pedig inkább ambient és kísérleti szakaszok találhatók. Ezt a gondot a következő két albumon kiküszöbölték, de itt is van jó oka ennek az elrendezésnek. A második fél összes száma tulajdonképpen bónuszdal, amely eredetileg csak néhány film aláfestéseként létezett.
Ennek az egy hiányosságnak (ami nem is igazán hiányosság) ellenére a Non Credo debütálása kiváló. A tapasztalatlanság nem érződik, a zene jól felépített és intelligens (mint mindig). A szövegek ismét kiemelkednek, ahogyan az eszelős (és komoly) zene is. Joe és Kira a Reluctant Hosts-szal csodálatos albumot készítettek, amelyet lehetetlen egyetlen műfajba begyömöszölni. Az album megmutatja azoknak a zenészeknek a lendületét, akik mohón kutatják a zenei lehetőségeket, és megmutatja a tapasztalt zeneszerzők képességeit is. A Non Credót egyszerűen hallanod kell!
——————————————————————————————–
Non Credo started off their recording career in 1988 with Reluctant Hosts, an album that would mark a long and artistically successful relationship between Joe Berardi and Kira Vollman. There have only been two other albums after this debut, but if you have quality like this, quantity isn’t that important. Reluctant Hosts was long out of print, but it was luckily rereleased in 2000 and there are still a few copies floating around here and there. If you have a chance, pick this album up as it’s a true gem for fans of experimental music.
The first part of the album contains 8 vocal tracks and one composed instrumental, while the second part is filled with mostly improvisations (I think). All the vocal tracks are great, with traditionally twisted and fun lyrics by Kira Vollman. The styles vary from almost cabaret songs, to what sounds like almost pop (for Non Credo) and experimental parts that Non Credo would later become renowned for on their Happy Wretched Family album. There’s also a circus-like atmosphere on the instrumental „Ask the Bearded Lady” (a fitting title).
The second part of the album is comprised of songs without any conventional vocals, but Kira does create some havoc with her vocal experiments. In this part of the record, we can hear Non Credo basically doing any genre you please – from jazz, classical, avant-garde, ambient. It’s almost as if they were trying to show off their credentials. Look at us! This is what we can do! But I see nothing wrong with this, at least not with Non Credo, because every segments sounds like a natural progression of the previous one and nothing seems forced.
Kira Vollman’s lyrics are again spectacular. She creates her own world of dark humour, where she takes sometimes extremely tragic events and puts a humorous twist on them. The standout tracks in this department are (for me) „Looking in the Window” and „Thank You Mommy”. I can’t think of anyone else who is able to create something so funny, yet thoughtful from a theme that is basically very sombre.
It is sometimes hard to believe that Non Credo is only a duo. True, there are some guest musicians here, but most of the work is done by Joe and Kira. I am particularly impressed by Joe’s work on percussion, the keyboard parts (from both) and naturally Kira’s vocals. Perhaps, this is their most eclectic work to date in terms of style, as they seem to effortlessly switch between so many different genres, like classical, jazz, avant-garde, cabaret, pop,…
The only part of the album that Non Credo’s inexperience is evident is in choosing the song sequence. They put all the tracks with the lyrics in the first part of Reluctant Hosts, while the second part contains some ambient and experimental passages. On their two following releases they would remedy this and combine the tracks more wisely, but there’s an explanation for why the sequence is like it is here as well. All the songs from the second part are basically bonus tracks that were recorded as soundtracks to a few movies.
Apart from the one shortcoming I mentioned (for which there’s still a good reason), Non Credo’s debut is nothing short of excellent. There are no signs of immaturity, the music is well crafted and cleaver as always. The lyrics again stand out, as does the wacky (and serious) music. Joe and Kira made an incredible album with Reluctant Hosts, one that transcends genre classification. This album shows the enthusiasm of musicians eager to explore new musical worlds and the craftsmanship of experienced composers. Non Credo has to be heard to be believed!
Felállás
Joseph Berardi – dob, ütőhangszerek, billentyűk, harmonika, cselló
Kira Vollman – ének, basszusgitár, klarinét, billentyűk
Vendégek: Jesse Jacobson – gitár, basszusgitár a Thank You Mommy-n, Jerome Faulkner – szintetizátorok a Thank You Mommy-n, Bill Rhea – hegedű a Beguiled-on
Produkció
Non Credo
Számlista
1. Why?
2. Tell Me What You Dream
3. Looking In The Windows
4. Ask The Bearded Lady
5. Beguiled
6. Stiff We Walk
7. Hair Of Dog
8. Descent Point
9. Thank You Mommy
10. Dint Of Thrift
11. Tied To The Mast
12. Filare
13. Gumption
14. Death Of A Swan
15. Cleavage And Pearls
16. A Bed For Birds
17. Forks & Spoons
18. Oval Dip
19. Traces Of Ether
20. Scent Of Night Sweats
21. Flatfoot
22. Gumshoe
23. Liquid Measures
24. Stigmata H2O
