Előadó: Roth, Uli Jon
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2008
Uli Jon Roth önjelölt professzora a klasszikus zeneszerzés akupunktúrájának, fülsüketítő rockzajjal megfűszerezve – a legtöbben a német hard rock rémisztgetők, a Scorpions egykori gitárosaként ismerik. Az 53 éves Uli szó szerint „csodabogár”, multiinstrumentalista, aki saját kezűleg gondoskodik az ötletek és hangszerelések egészséges megkovácsolásáról, és gyakorlatilag az egyetlen említésre méltó képviselője az úgynevezett neoklasszikus gitárjátéknak, amely évtizedek óta álmokkal táplálja a hathúros gyúrás számos fiatal reménységét.
Uli Jon Roth folyton valami újat keres. Ezúttal egy futurisztikus zenei kísérletnél kötöttek ki a gondolatai, melynek címe Under A Dark Sky. Apokaliptikus hangulatú történetről van szó, amely csendben a klasszikus zene iránti amatőr lelkesedés körvonalait rajzolja meg. Az ambiciózusan megtervezett projekt a briliáns gitáros mutatványai mellett teljes vokális hátteret is felvonultat: egy öttagú, úgynevezett „mennyei kórust”, valamint annak nagyjából fél tucat lélekkel vaskosabb vonós névrokonát. Uli Jon Roth a klasszikus zene és a rock savanyú levesébe ugyan irigylésre méltó könnyedséggel mártogatja bele az ujját, ez azonban korántsem garancia a minőségre, de legalább arra sem, hogy a fülnek kellemes zenei utazásban lesz részünk. Épp ellenkezőleg! Az Under A Dark Sky minden, csak nem magas művészi értékű operett, a felkészületlen hallgatónak viszont valami furcsa véletlen folytán valószínűleg gyorsan golyót ereszt a fejébe.
Az extravagáns Ulinak az egójával láthatóan nincsenek komolyabb gondjai, legalábbis abból ítélve, mekkora makacssággal bombáz minket folyamatosan a vokális és hangszeres területek elméletében és gyakorlatában mutatott kvázi-szakértelmével. Ez az Under a Dark Sky-ra is igaz, amely nem éri be kevéssel: végig dilettáns módon kísérletezik egytételes szerzemények egymás mellé rakosgatásával, amelyeknek se fejük, se farkuk, a legigénytelenebb fülnek pedig teljesen üresnek és mesterkéltnek hatnak, ami újfent megerősíti a rock és a klasszikus zene összeegyeztethetetlenségéről szóló közhelyeket. Uli átláthatatlan hálót szőtt a giccses hangszeres káoszból, amely a hangulatot gyorsabban váltogatja, mint egy hiperaktív karácsonyfa. Ehhez jön még az Yngwie Malmsteen- és Royal Hunt-harcos, Mark Boals egykori frontember ingadozó vokális teljesítménye. Lendület ugyan nem hiányzik belőle, de sajnos a mozgástere arra szűkült, hogy lelkiismeretesen kövesse a patetikus dallammintákat és formákat, amelyek mind a maguk útján lekerekedve, önmagukban is önelégültnek tűnnek. Ráadásul a Boals és a kórus közötti vokális együttműködés, amelyet eredetileg valószínűleg az album egyik csúcspontjának szántak, túlságosan szervetlennek, élettelennek hat. Boalst ráadásul újra és újra arra kényszerítik, hogy az öttagú kórussal együtt hajszoljon fel olyan hangfekvésekbe, amelyek jócskán meghaladják az énekes képességeit, így az Under A Dark Sky ahelyett, hogy nyerne az ő lendületéből, végérvényesen veszít.
Ha mindehhez hozzávesszük a végtelenségig nyúló koncepcionális lélekölő unalmat, az Under A Dark Sky meglehetősen gyötrelmes élménynek bizonyul, ha nem egyenesen emészthetetlen zenei dínomdánomnak. Az album kartonborítóban jutott el hozzám, ami – az audiofil szempontból vett általános használhatatlanságot leszámítva – kár. A leendő vásárlóknak ugyanis inkább igazi vécépapír beszerzését javaslom.
Felállás
Uli Jon Roth: ének, gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
Mark Boals: ének
Liz Vandall: ének
Peter Ewald: tenor
Kerstin Domros: alt
Michael Flexig: bariton
Michael Ehre: dob
Produkció
Uli Jon Roth
Számlista
1. S.O.S.
2. Tempus Fugit
3. Land Of Dawn
i) Techno Man
ii) Land Of Dawn
iii) Lion Wings
4. The Magic Word
5. Inquisition
6. Letter Of The Law
7. Stay In The Light
8. Benediction
9. Light & Shadows
10. Tanz In Die Dämmerung
i) Destination Twilight
ii) Morgenrot
iii) Searchlights From Hell
iv) Seelenschmerz
v) Inside The Titanic
vi) Fama Errat
vii) Requiem For The Nations
viii) Morituri
ix) Rex Tremendae
x) Star Peace
xi) Tanz In Die Dämmerung
xii) Silence
