Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Savatage
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1987
Játékidő: 40:07
Értékelés: 4/5
A „Hall Of The Mountain King” minden bizonnyal a legfontosabb album az amerikai melodikus heavy metalosok, a Savatage történetében. A közepesnél gyengébb „Fight For The Rock” (1986) megjelenése után a Savatage igazán kellemetlen helyzetbe került. Akkori kiadójuk már azzal fenyegetőzött, hogy kirakja őket, miközben a dallamos rockkal való rövid kacérkodás után néhány rajongójuk is elkezdett elfordulni tőlük. A testvérpár, Jon és Criss Oliva ekkoriban teljesen elveszett volt, és nem látták a kiutat a helyzetből. Épp akkor, amikor már azon gondolkodtak, hogy feloszlatják a zenekart, teljesen véletlenül belefutottak valakibe, aki nemcsak a karrierjüket mentette meg, hanem segített nekik teljesen új zenei dimenziókat felfedezni, és jobb zenésszé és dalszerzővé válni.
A megmentő neve Paul O’Neill volt. A spirituális hajlamú O’Neill, aki addigra már gazdag tapasztalatokat szerzett a rockzene néhány nagy nevével való együttműködése révén, nemcsak a zenekar fő producere lett, hanem fontos tényező az egyre jobb zenei anyag megírásában is. Ötleteivel és jó zenei képzettségével – főleg a klasszikus zene terén – jelentősen befolyásolta az Oliva fivérek dalszerzői stílusának progresszív fejlődését. O’Neill sikeresen ösztönözte őket arra, hogy az album készítése során érdemben kitágítsák zenei látókörüket. Jon végre zongoristaként is új küldetést kezdett felfedezni magában, a szimfonikus hangszerelések pedig hirtelen egyre fontosabb szerepet kaptak a zenéjükben.
A „Hall Of The Mountain King” lemezen a Savatage egy homályos, lázadó szellemű heavy metal zenekarból a szimfonikus árnyalatú progresszív metal saját változatának mesterévé kezdett vedleni, mélyebb, életszagú mondanivalóval. A legérdekesebb, hogy a zongora és a szimfonikus hangszerelések fokozott beépítése ellenére a hangzásuk néhány számban egyúttal keményebb lett, mint valaha. Ehhez sokat hozzátett O’Neill mesteri produkciója is, amely segített a zenekarnak feltámadni a hamvaiból.
Hogy a Savatage ezzel az albummal nemcsak nagy stílusban tért vissza a kompromisszumok nélküli, hazai heavy metal vizekre, hanem érettségben is túlszárnyalt minden korábbi lemezt, azt már a nyitó kataklizma, a „24 Hours Ago” bizonyítja. Ez a heavy metal klasszikus megadja az igazi Sava-kémia minden lényeges összetevőjét: Criss fűrészelő gitárriffjeit, Jon mániákus visítását, Wacholz romboló dobjátékát és Middleton markáns basszusfutamait.
Külön említést érdemel a „Beyond The Doors Of The Dark” is, hiszen benne van a zenekar jellegzetes drámaisága a mérgező riffelés és Jon egyedi, szokatlanul magas énekdallamainak összefonódásában. Külön fejezet a fantazmagorikus „Strange Wings” is markáns gitárriffjével és Jon fantasztikus énekteljesítményével. Miközben Jon bravúros, magas fekvésű éneklésével ámulatba ejt Criss kelepelő riffjei fölött, közben Wacholz gyilkos dobbetétei cikáznak. A végeredmény rendkívül misztikus-epikus hangulat, amely a pálya további részében is egyre inkább elkíséri majd őket.
A „Prelude To Madness” című, az album központi darabját bevezető számmal a Savatage először kezdett szélesebb körben kalandozni a klasszicista és progresszív rockos irányok felé, amelyek a következő lemezeiken csak még erősebbek lesznek. Alapvetően remek feldolgozásról van szó: Grieg Peer Gynt-szvitjének híres „A hegyi király csarnokában” című tételének központi hangszerelését itt Criss klasszicizáló gitárbetétei és Jon zongorajátéka helyettesíti a zenekar hangzása helyett. Közvetlen átmenet követi a „Hall Of The Mountain King” című számba, az album központi darabjába és egy újabb Sava-klasszikusba, ahol Jon uralkodik monumentális énekteljesítményeivel. Ezek az őrület és a fanatizmus igazi keverékét sugározzák, olyat, amilyet csak ő képes teremteni. Criss eközben újabb teljesen egyedi riffeket tesz le az asztalra, amelyekkel örökre beírta magát minden idők legtiszteletre méltóbb metalgitárosai közé. A „Hall Of The Mountain King” joggal tartozik a zenekar legismertebb és legkedveltebb művei közé, és ez hozta Jonnak a híres „Mountain King” becenevet.
Az album nem mentes néhány kissé gyengébb daltól, mint például a „Legions” és a „White Witch”, amelyekben azt a közvetlenebb heavy metal stílust mutatják, amely az első három lemezüket jellemezte. Ezek persze csak a korábban említett Sava-klasszikusokhoz képest gyengék.
A „Hall Of The Mountain King” lemezen a Savatage végre elkezdte kiaknázni a benne rejlő potenciált, és fokozatosan kialakította összetéveszthetetlen, szimfonikus és operettes beütésű hangzását, amely a 90-es években megszülte számukra legjobb lemezeiket. Egy érdekes, de homályos, stílusában még kereső heavy metal zenekarból, amelyet a zeneipar különféle számítók körben pörgettek-forgattak, mint valami kiszipolyozandó alanyt, e lemez megjelenése után szívvel, saját vízióval és a metalvilág csúcsára törő étvággyal rendelkező zenekar lett. Azon a turnén, ahol először csatlakozott hozzájuk ritmusgitárosként a 20 éves Chris Caffery (aki később a zenekar fontos tagja lesz), a Dióval és a Megadethtel közösen léptek fel. Ronnie James Dio akkoriban jósolta meg Jonnak, hogy ha így folytatja az éneklést, egyszerűen el fogja veszíteni a hangját. Baljós jóslata néhány évvel később (átmenetileg) be is teljesedett.
Felállás
Jon Oliva – ének, zongora
Criss Oliva – gitár
Johnny Lee Middleton – basszusgitár, vokál
Steve Wacholz – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Robert Kinkel – billentyűs hangszerek
Produkció
Paul O’Neill
Számlista
1. 24 Hours Ago (4:54)
2. Beyond The Doors Of The Dark (5:08)
3. Legions (4:50)
4. Strange Wings (3:45)
5. Prelude To Madness (Instrumental) (3:13)
6. Hall Of The Mountain King (5:32)
7. The Price You Pay (3:51)
8. White Witch (3:21)
9. Last Dawn (Instrumental) (1:07)
10. Devastation (3:48)
