Szerző: Jernej Vene
Előadó: Driver
Kiadó: Metal Heaven
Megjelenés: 2008
Ennek a zenekarnak a története olyan fordulatot tartalmaz, amilyet még soha nem hallottál: egyszer volt egy csapat srác, akik szerették a kemény zenét, aztán szétváltak – és húsz év múlva újra egymásra találtak… Az igazsághoz általában az is hozzátartozik, hogy a felállás mára megváltozott, de ez a hallgatókat sokszor egyáltalán nem zavarja. A Driver a nyolcvanas évek végén meglehetősen tisztelt helyi amerikai zenekar volt, amely akkoriban kiadott egy demókazettát öt számmal. Valójában albumot is terveztek, de a szándékaik elúsztak a levegőben…
A Driver név a melodikus metal rajongóit mindenképp elgondolkodtatja: az 1986-ban felvett, sztárcsapattal készült Project: Driver a műfaj egyik fényes gyöngyszeme volt. A Driver alapjában véve hasonló kaliberű, mint a huszonkét évvel ezelőtti csapat nagy része. Az énekes, Rob Rock igazi férfi, vokális teljesítményével képes elbűvölni a magasságokban is, ahol erőlködés nélkül énekel (manapság a stúdióban persze bármit ki lehet csinosítani, de én abban bízom, amit hallok), és a normál hangterjedelemben is rendkívül erőteljesen szólal meg. Ez a stílusnak persze kifejezetten jól áll. A társaságot kiegészíti Ed Roth billentyűs (dolgozott Glenn Hughesszal, Chris Impelitterivel, Ronnie Montrose-zal, …), Aaron Samson basszusgitáros (George Lynch), Reynold „Butch” Carlson dobos (Tribe After Tribe, Kollarbone) és Roy Z gitáros. Utóbbi egyebek mellett Bruce Dickinson, Rob Halford és Sebastian Bach munkatársaként ismert. A csapat sokat ígér, a lemez technikailag kifogástalan. A dalok a brutálisan gyorstól a nyugodt power pop virágokig ingadoznak, amelyek a kényesebb füleket cirógatják. A nyitány a kozmikus instrumentális Titans Of Speed, amely átmegy a bombasztikus I’m A Warriorba. Ennél nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy Yngwie Malmsteen is megírhatta és előadhatta volna a Rising Force vagy az Odyssey albumra. A feszes rockalap és a technikailag kiváló gitárvonalak elállítják a lélegzetet, az űrbéli billentyűk pedig megteszik a végső misztikus hatást. A hangzás meglepően hasonlít az említett svéd mesteréhez. A szövegekre is az érvényes, amit az előző mondat végén írtam. Néhány számban talán tényleg túl sok a hang egy helyen, Roy Z egyszerűen nem „spórol”. Ebből a szempontból a lemez a gitárosoknak fog tetszeni, bár nem mondhatom, hogy a zenekar ne lenne homogén. Ellenkezőleg, lélegeznek egymással, de nagyobb önkritikára lett volna szükség, főleg a dalválogatásnál, már az előkészítő szakaszban, mert néhány helyen teljesen feleslegesen esnek vissza a számtalanszor hallott közhelyekbe.
Igaz, ma hatalmas a zenei kínálat, és a legjobbat kell nyújtani, amit csak tudsz, hogy felhívd magadra a figyelmet. Minden zenei stílus ötletileg már eleve annyira telített, hogy az új daloknak nem könnyű áttörni. A műfajnak, amelyben a Driver dolgozik, ráadásul az is balszerencséje, hogy nincs az érdeklődés középpontjában, hiszen a zenei üzlet peremére tartozik. Épp ezért e elkötelezett kollektíva tagjai őszinte gratulációt érdemelnek kitartásukért.
Felállás
Rob Rock – ének
Roy Z – gitár
Edward Roth – billentyűs hangszerek
Aaron Samson – basszusgitár
Reynold “Butch†Carlson – dobok
Számlista
1.Titans of speed
2.I am a warrior
3.Fly away
4.Hearts on fire
5.Sons of thunder
6.Never give up
7.Change of heart
8.Dark world
9.Winds of march
10.Only love can save me now
11.Tears that I cry
12.I believe in love
