Előadó: Thunder
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 54:14
Értékelés: 4/5
Mit is várna az ember egy legendás londoni kvintettől, amely az 1990-es években nem aratott éppen csekély sikert? A „Bang!” a „Robert Johnson’s Tombstone” (2006) folytatása, azzal a különbséggel, hogy ismét több a züllött rockhozzáállás, és több az adrenalin a riffekben. Az új album motívumai is ismét egyenesen arról tanúskodnak, hogy Luke Morley, a zenekar gitárosa kertjében teremtek.
Danny Bowes továbbra is rendkívül impozáns énekes. Az új albummal is. Nincs itt egy félrecsúszás sem. Meleg, bársonyos hangja utánozhatatlan pecsétet nyom a Thunder zenéjére! Vannak, akik képtelenek megöregedni, vagy inkább „jól tudnak öregedni”, abban az értelemben, hogy a hangjuk csak érik az évekkel.
Az On the Radio a címe ellenére nem az AOR nyolcvanas évekbeli fényes napjait siratja, hanem az album merész és közvetlen dörrenése, az „AC/DC”-s rock n’ roll reflex minimalizmusával, amitől a lemez egy pillanat alatt felpattan! A srácok szokásuk szerint ebbe a közvetlenségbe egyfelől bluesos karaktert kevernek, másfelől meg válogatott zenei trükkökkel dallamosságot adnak hozzá. Ez a karakterbeli kettősség a lemez kompakt, 12 rockos gyújtózsinórján át újra és újra harmonikusan kiegészíti egymást. Még az egyes számokon belül is sikerül egyenlő adagot belevinniük mindkettőből (Stormwater, Candy Man, Honey). A Love Sucks talán az új album legszebb példája arra, hogy tetőtől talpig egyetlen testben egyesül minden jellegzetes Thunder-védjegy. Természetesen egy púpozott adag brit szarkazmussal a szövegben. Persze a számok során azzal is szembesülünk, hogy ez a kettősség hol a blues, hol a hard rock hangulat felé billen. Így a Carol Ann egy „elveszett” „Robert Johnson’s Tombstone”-számra emlékeztet, a blues iránti szerelmét pedig nem rejti véka alá a sikeresen „déliesen plusz bendzsósra” hangolt Turn Left To California. A fiúk tapasztalt macskák, akik kifinomultan, észrevétlenül le tudnak venni a gázról, és sóvárgó, félig balladás hangulatot teremteni az akusztikus Retribution című számban (amit a Watching Over You kevésbé sikerülten megismétel), amely borongósan esős napokon való hallgatásra született. Persze jobb, ha nincs nálad „borotvapenge”. A zenekar tehát az új albumon is tapasztaltan gondoskodik a hangulat dinamikus, képszerű hullámzásáról. A hangzásában klasszikus, dallamos felépítésű One Bullet rekviemes vibrálással az album harmadik „siratóéneke”, ahol Bowes énekének kifinomultsága az akusztikus gitár érzéki ölelésében megint teljes gőzzel tüzel. A nyitó On the Radio „Fuck You!” kiáltása miatt valószínűleg került az album borítójára a „Parental Advisory” matrica! Ne nevettess! Mikor fognak ilyesmit alkalmazni mondjuk a fegyverboltokban? Hagyjátok békén a rock n’ roll erotikát, ti álmoralista, kvázi istenfélő talpnyalók!
A Thunder az új albummal is győzedelmesen lovagol az arany középúton, amely egyszerre összefogja az 1970-es évek klasszikus blues rockjának – a Free-féle vonalnak – a rajongóit és a klasszikus heavy rock – az UFO-féle irány – híveit. Ehhez hozzájön a megfelelő adag dallamosság és a tipikus brit melankolikus hangulat. Mindez a zenekart felismerhetően megkülönbözteti a nagyjából egykorú brit dallamos hard rock bandák hordájától, amelyek örök időkre az ellenzékben ücsörgésre vannak ítélve, a régen túlélt AOR-vonzerő jegyében. Ezzel nem azt mondom, hogy a Thunder bármivel vonzóbb lenne, csak egy kicsit jobban kiemelkedik, mert a Brit-szigeteken kevesebb az övékhez hasonló zenekar. A Miracle Man vagy a Have Mercy az amerikai glam rock hangulat kedvelőit is képes behálózni.
A produkció megőrzi a szükséges élő „feelinget”, a számok pedig (ahogy említettem) tipikusan „thunderesre” vannak megírva, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az igazi karakterüket csak a színpadon kapják meg. A Thunder ugyanis kiváló koncertzenekar, akit semmiképp se hagyj ki, ha a turnéjuk véletlenül a lakhelyed közelébe érne! A szerzemények és az album hangzása is egészséges kémiát sugároz, amely a zenekarban uralkodik. És nem csak ez. A stúdióalbumok rendszeres kiadása is, amelyek sorra mind átélt és meggyőző darabok, annak ellenére, hogy a Thunder alkotói szempontból igazából nem mond velük sok újat, azt bizonyítja, hogy a csapat kiválóan működik együtt. Vagyis a várakozásoknak megfelelően. Nagyon jó, kiváló minőségű és tipikus Thunder-hard rock, jól körvonalazott riffekkel, kompakt rockos hajtással, középpontba állított, ragyogó Bowes-énekkel, valamint a pimaszság és az erotika jellegzetes érintésével. Várható volt, mégis képszerű, és az első pillanattól a bőr alá mászik, amivel a Thunder zenéje megőrzi minden értelmét.
Felállás
Danny Bowes – ének
Luke Morley – gitár, kísérőének
Ben Matthews – gitár, billentyűs hangszerek
Chris Childs – basszusgitár
Harry James – dob, ütőhangszerek & Percussion
Produkció
Luke Morley
Számlista
1. On The Radio
2. Stormwater
3. Carol Ann
4. Retribution
5. Candy Man
6. Have Mercy
7. Watching Over You
8. Miracle Man
9. Turn Left At California
10. Love Sucks
11. One Bullet
12. Honey
