Előadó: My Morning Jacket
Kiadó: Rough Trade Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
A My Morning Jacket amerikai formáció, amely a kilencvenes évek végén alakult. Stúdióban és színpadon is szép számú kilométert futottak már, az Evil Urges pedig az ötödik albumuk. Az utóbbi időben sokat beszélnek és írnak a zenekarról, ezért kíváncsi voltam, vajon tényleg megérdemli-e ezt az érdeklődést. A hallottak alapján azt mondhatom, kellemesen csalódtam – pontosabban kellemesen meglepődtem.
A My Morning Jacket főleg dallamos alternatív rockot játszik, ami gyakran a country és a pop határát is súrolja. A pop különösen Jim James falsettjében szembetűnő, ami egyszerűen túl édes. Amikor James a normál hangfekvésében énekel, ezek a gondok eltűnnek, és a zene sokkal meggyőzőbb. Ha az ember elvonatkoztat az énektől, a My Morning Jacket valójában nagyon ügyes banda. Jól keveri a rendkívül sokféle hatást: az indie rockot, a folkot, a countryt, a funkot és még ki tudja, mit. A dalok jól felépítettek, bár zeneileg nem a legambiciózusabbak. Nagyjából az „egyszerű a jobb” elvét követik. Oké, nem Led Zeppelin vagy Dream Theater, de a saját műfajukban jó szinten vannak. Az egyszerű zene olykor hatásosabb a túlzottan technikásnál, és a zenekar pont erre a lapra tesz fel mindent. A zene nagyon dallamos, gyorsan fülbe mászik, a srácok viszont az időnkénti meglepetésekről is gondoskodnak. Egy-egy motívum például meglepően sötét, mások meg elég pezsgők és kamaszosan naivak. A szövegekre semmi panasz, elsőrangúak. Nem túlzottan metaforikusak, de pont azokat a képeket tudják felidézni, amelyeket a zene is megteremt. Így a zene és a szöveg kiegészíti egymást, és ebben a tekintetben is nagyon meggyőző a My Morning Jacket.
Az album elég nagy részben Jim James gitárosra és énekesre épül, aki gyakorlatilag az egészet egymaga hozta létre. A gitárszólamai többnyire eléggé alapvetőek, de érzéssel megszólaltatottak, és illenek ehhez a zenéhez. Az éneke a normál hangfekvésben kellemes, kicsit zavar a falsett túlzott használata, amellyel Prince-hez (illetve The Symbolhoz) próbál közelíteni, de nem sikerül neki igazán. Szerencsére Jim Jamest kizárólag jó hangszeresek veszik körül. Van egy további gitáros is, aki rátesz James szólamaira, és javítja az összképet. A billentyűk is jól hallhatók, főleg a megfelelő hangulatot teremtik meg. A ritmusszekció szilárd és a zenéhez illő. Az albumon vonósok is felbukkannak, amelyek néhány dalt gazdagítanak, és fennkölt hatást adnak nekik.
Az Evil Urges elsősorban a dallamos „soft” rock rajongóinak való. Az sem baj, ha nem idegen tőletek a country, mert az album tele van ilyen hatásokkal. Egyetlen műfajba nehéz besorolni a lemezt, és ezért is dicséret illeti a srácokat. A My Morning Jacket egyre népszerűbb, az Evil Urges pedig tovább emelte őket. Csak remélni tudjuk, hogy az ilyen zenét gyakrabban hallhatjuk majd a kereskedelmibb médiában is, mert az azt jelentené, hogy javul a zene színvonala.
Felállás
Jim James – ének, gitár
Bo Koster – billentyűk
Carl Broemel – gitár
„Two-Tone” Tommy – basszusgitár
Patrick Hallahan – dob
Produkció
Jim James, Joe Chiccarelli
Számlista
1. Evil Urges 5:14
2. Touch Me I’m Going to Scream Pt. 1 3:51
3. Highly Suspicious 3:07
4. I’m Amazed 4:35
5. Thank You Too! 4:29
6. Sec Walkin 3:37
7. Two Halves 2:36
8. Librarian 4:18
9. Look at You 3:30
10. Aluminum Park 3:58
11. Remnants 3:04
12. Smokin’ from Shootin 5:07
13. Touch Me I’m Going to Scream Pt. 2 8:14
14. Good Intentions 0:04
