Előadó: Cryonic Temple
Kiadó: Metal Heaven
Megjelenés: 2008
Játékidő: 51:38
Értékelés: 4.6/5
A Cryonic Temple, a következő svéd banda, amely idén a 12. évét tapossa, az „Immortal” című lemezzel már a negyedik stúdióalbumát adja ki. A srácok az „In Thy Power” megjelenése óta eltelt három és fél évben alapos személyi cseréken mentek át: három új tag állt munkába. A korábbi felállásból így csak az eredeti két gitáros, Leif Collin és Esa Ahonen maradt. Nem csoda, hogy ennyi megpróbáltatás után kezdtek hinni a saját halhatatlanságukban, és az „Immortal” címet adták a lemeznek.
Ezek a rotációk viszont láthatóan békét, frissességet és – ami a legfontosabb – új alkotói lendületet hoztak a bandába. Ami nem öl meg, az megerősít. És mivel a fiúk hittek magukban és kitartottak, ez bőven kifizetődött. Az „Immortal” ugyanis a kemény munka és a kitartás gyümölcse. Tizenegy változatos dallal dicsekedhet, amelyeket a bombasztikus dallamosság szemtelen fülbemászósága jellemez, ahogyan azt az ő power metal víziójuk érti.
A Cryonic Temple nem holmi vidám törpék gyülekezete, akik legyőzött gonosztevők, útonállók és a becsületes világot sanyargató egyéb csapások fölött aratott győzelmekről énekelnének. Dehogy. A srácok jóval drasztikusabb hangulatot teremtenek, gonoszkodnak, kacérkodnak az okkultizmussal, és akad néhány tipikusan személyes vallomásos hangvételű sor is. Közös bennük, hogy a Cryonic Temple végzetszerűen hangol, és az album egészén át a végítélet óráinak feketeségébe burkolt atmoszférát építi. Ez a legvonzóbb az egészben. Olyan szférákat érintenek, amelyek elől a valóságban kitérünk, és amelyekről nem szívesen gondolkodunk, de ha valaki más teszi, az sokkal kíváncsibbá tesz minket, és a Cryonic Temple zenéjének sodrásában közvetve épp ebbe a gondolkodásba kényszerít bele.
A Cryonic Temple zenészként érdekes kombinációt hoz össze: az 1980-as évek amerikai speed metal logikájára támaszkodik, főleg a kiválasztott ritmusok pokoli tempódiktálásában, helyenként pedig a teltházas, romboló, baljós riffelésben. Ezekre a riffekre terchármonizálást fektetnek, sőt a riffek fölött „pre-pick-elt” dallamot is megeresztenek, ami európai akcentust ad nekik (ilyen például a Standing Tall vagy a Train of Destruction), valami Running Wild- vagy Gamma Ray-félét, de csak futó morzsákban. A dalok zöme a lángoló gitárvillogás csúcsteljesítményére van kihegyezve. Ám ha eljutsz az As I Sleep című számig, fenomenális akusztikus fél-balladával találkozol, amelyben szembetűnően hatásosan lopakodnak be a háttérbe a billentyűk is, és a refrénben tovább emelik a hangulatot. Ennek a nyugodt dalnak a középpontjában pedig az új énekes, Magnus Thurin kiváló, parancsoló, változatos, erőteljes, minden hangfekvésben kidolgozott és maximálisan kihasznált hangja áll. Ő az egyik alapeleme annak a minőségi ugrásnak, amelyet a Cryonic Temple az „Immortal” lemezzel kétségkívül megtett. Az ének fontos elem, mert a versszakokban választott dallamvilágával a végzetes hangulat jelentős részét hozza, a klasszikus amerikai iskola érintésével, amihez a nagyon élő produkció is hozzájárul: tökéletes munkahőmérsékletre pörgette fel a banda stúdióbeli bemelegedettségét.
A záró Departure akusztikus, hangszeres költemény, és az As I Sleep egyfajta meghosszabbítása. Kár, hogy a Cryonic Temple nem hagyta „összeragasztva” a kettőt egy átvezetéssel, mert dallamvilágban és hangulatban elképesztően kompatibilisek egymással.
A produkció megőrizte azt a szükséges élőséget és nyerseséget, amely végigszikrázik az albumon, és a nyitó címadó dalnál rögtön hatásosan ki is tűnik. Ez az alapriff enyhe „thrashy” akcentusát hordozza, amihez a banda a lemez további részében is visszatér (a Time „Angel Dust”-hangulattal, aztán a Fight To Survive vagy a Beg Me). A dalokat szédítő fordulatok díszítik, szellemes átvezető részekkel összefércelve, amelyek különféle hangulatokat fűznek egymás után, és ezzel gondoskodnak a lemez magas dinamikai áramlásáról (Freedom Calling). Nagyon jól hallgatható, átitatja a tragikus hangulat, ettől hihetetlenül valóságosnak hat, a gazdag arzenálnyi szellemes gitárszólónak pedig különösen fogsz örülni. A lemez legpompásabb, leginkább a hangulatváltások csapdájába ejtő dala a Where Sadness Never Ends, amely a motívumok dallamossága alapján tipikusan európai (gitárpengetés), az old school amerikai speed metal komor, melankolikus bevonatával, amellyel a Cryonic Temple hatásosan megőrzi agresszív báját, metálos elszántságát és megalkuvást nem ismerő voltát. A fiúk ezt a következő számban, a Fear of the Rage-ben is nagyon megközelítik.
A Cryonic Temple nem csupán „még egy” power metal banda. Bámulatos ügyességgel ötvözi az amerikai old school speed és az archaikus thrash metal elemeit, amelyekhez jókora adag európai heavy metal dallamosságot kever. Az album egy pillanatra sem enged a patetikus kitörések vagy a naiv, triviális sablonosság veszélyének. Persze mindezt már hallottuk valaha, de most újra igazi lett, úgy, ahogy ezt az igazságot csak a heavy metal zene mágiája képes életre kelteni. A pusztulás és az agónia szakadékának mélyén új világ születik! Az „immortal” a fantasztikus újrahasznosítás mintapéldája, amely kiemelkedő minőségű heavy metal albumot hozott a felszínre, és amellyel a Cryonic Temple végre megérett, és eltalálta az igazi alkotói-vallomásos tempót. Remélhetőleg a jövőben is sok ilyen folytatást kapunk még.
Felállás
Magnus Thurin – Vocals
Leif Collin – Guitars
Esa Ahonen – Guitars
Hans Karlin – Drums
Bjorn Svensson – Bass
Produkció
Cryonic Temple
Számlista
1.Immortal
2.Standing Tall
3.Where Sadness Never Rests
4.Beg Me
5.Freedom Calling
6.Fear of the Rage
7.Time
8.Fight to Survive
9.Train of Destruction
10.As I Sleep
11.Departure
