Előadó: Destination's Calling
Kiadó: Silverwolf Productions
Megjelenés: 2008
Értékelés: 2.5/5
A 1999-ben alakult Destination’s Calling egy olyan kvartett, amely modern, koncepciózus stílust ápol, amelyért leginkább a ma Skandináviából érkező feltörekvő fiatal zenekarok felelősek. Az északról terjedő hullám tehát Németországot is elérte, és vele a Destination’s Callingot. Nem power metal, nem szimfonikus, nem gótikus, nem is epikus hollywoodi fíling vagy valami hasonló. Olyan stílusról van szó, amit melodikus metalnak nevezhetünk, és amely valahogy kis adagokban építi be a képébe egyfelől a hard rock, másfelől a progresszív metal hagyományát.
Már maga a nyitány, a Fallen From Grace riffje is erősen emlékeztet a brit hard rockerek, a Ten „The Twilight Chronicles” (2006) című lemezének kezdésére. Közepes tempó, kidolgozott riff és himnikus refrén, többszólamú vokális harmóniákra építve, melankolikus dallamba öltöztetve. Ismered a svéd melodic metal kölyköket, az Incrát? Nagyon közel áll hozzájuk. Tetszeni fog mindenkinek, aki az olyan zenekarok pompáját keresi, mint a Firewind vagy a Vanishing Point. A következő négy percben az album egy általános kitérőt tesz a power metal vizeire, ami a Sinthetic című dalban, főleg a duplalábdob száguldása miatt, még a kihalt Stratovarius-félék rajongóinak is bejöhet, de persze más (értsd: német) produkcióval. Az album a továbbiakban már nem tartogat több ilyen sebességbeli kitörést.
Az „Invisible Walls” kiváló pillanatban kapta el a produkciót. Sötét, élő hangzás ez, a fémes élénkséget főleg a hatalmas, terjedelmes dobok adják, amelyek gyakran menekülnek a duplalábdob dübörgésébe. A zenekar maga producerkedett az albumon. Tekintve, hogy a Destination’s Calling már csaknem tíz éve létezik, és a tagok ezalatt rengeteg tapasztalatot szereztek, ez a sikeres hangzás nem is annyira meglepő. Az elsőre meglehetősen szintetikus dobritmusokat dallamos, háromszólamú gitárharmóniák zilálják fel, amiket a zenekar rájuk rétegez. A lemez gerincét a címadó dal adja, amely a bevezetővel (Prolog) együtt valamivel kevesebb mint 10 perc hosszú. Itt a zenekar már konkrétabban kiteljesedik.
A Destination’s Calling végig magas dallamosságról és tömör, kompakt dalszerkezetekről gondoskodik, amelyek bármely fül számára gyorsan megkedvelhetők, már ha a füled nem ellenséges a torzítás okozta zajjal szemben. Kissé zavaró a német akcentus, amellyel az énekes az angol sorokat „veszi elő”. A dalok egyenértékűek, és maga az „Invisible Walls” az elejétől a végéig hasonló ütemben van összerakva. A Destination’s Calling az „Invisible Walls”-szal mindenesetre nem fedezett fel új naprendszert, és a zenei térképre semmi újat nem hoz. Érdekes lehet a nagy dallamok, a szomorú, mégis himnikus témák kedvelőinek, olyan énekkel, amely kidolgozott és tekintélyt parancsoló, és nem ismer semmiféle „pussy” nyafogást.
A zenekar okosan vezeti tovább a német heavy metal hagyomány minőségi örökségét, és kétséget kizáróan megmutatja, hogy a jövőben fel tudja építeni saját zenei arculatát. Ebben nincs semmi kétség. Érdemes kipróbálni az európai power metal rajongóinak, és az újkori prog metal zenekarok híveinek is, amelyek a dallamoknak adnak abszolút elsőbbséget a technikai tudás ffitogtatásával szemben. Ha viszont eredetiséget és hitelességet keresel, tudd, hogy az „Invisible Walls” egyáltalán nem fog kielégíteni. A Destination’s Calling tehetséges, a minőség megtestesítője, és érdemes lesz a jövőben is odafigyelni rájuk, követni a zenekar fejlődését.
Felállás
Christian Gräter – ének, gitár
Markus Göller – gitár, vokál
Steffen Singler – basszusgitár
Christian Frank – dobok
Produkció
Destination`s Calling & Jan Vacik
Dallista
1. Intro
2. Fallen from Grace
3. Sinthetic
4. Trapped in Silence
5. Bleeding Again
6. Prolog
7. Invisible Walls
8. Disconnected
9. Sentenced
10. Turning Away
11. Destination´s Calling
Az album játékideje: 45.47
