Izvajalec: Motörhead
Založba: Bronze Records
Izid: 1979
Trajanje: 36.48
Ocena: 4/5
Az ember néha tényleg nem tudja, mit gondoljon. Csak egy példa: a minap a tévéképernyőről egy ismeretterjesztő film az emberi evolúciót akarta rám tukmálni, amely az évezredeken át tartó laza sétát követően önelégülten a piramis csúcsára festett minket, mint valami domináns lényt, aki képes az absztrakt gondolkodásra és az önmegfigyelésre. Milyen szép! Aztán az ember egyszer csak eszébe jut a Motörhead, és az összes evolúciós elmélet köddé válik, a darwinizmus pedig nagyjából annyira lesz meggyőző, mint Draža Mihajlović személyi higiéniai kézikönyve. Amikor a bőrparaziták jelenléte valósággá válik, hamarosan kinyílik előttünk a sziklás fantáziavilág, ahol a partner csontjainak összetörése különleges stílusprobléma, a gyorsasági vizelési versenyek és a vesztesek kasztrálása pedig a legmagasabb szintű filozófiai elmélkedés része. Ah, nosztalgia!
A Motörhead tehát a harmonikus neandervölgyi dáridó szinonimája, a Bomber pedig az egyik legnagyobb diadaluk. Az album különleges produkciós jelenség: halomra dobált, minden ésszerű határon túl megélezett fogásokkal van tele, amelyek mintha csak a teljes káosz képének megteremtésére készültek volna, és bravúrosan jellemzik a tipikus Motörhead-hangzást (természetesen a klasszikus Motörhead-felállásról van szó). Ez a legocsmányosabb rock & roll teljesen megmunkálatlan, nyers demonstrációja, amit csak el tudsz képzelni, és etikai, erkölcsi megkérdőjelezhetősége ellenére tökéletesen betölti a célját. Lemmy ismét ragyog a fűszeres szövegekkel, amelyek úgy tűnik, még soha nem vágtak mélyebbre és erősebben. A mesteri szójátékok a torzított basszusjáték védelmében megalkuvás nélkül köpködnek mindenfelé, természetesen jóval azon túl, amit a kényes punkos tiltakozás elér, és amellyel túl gyakran összekapcsolják. A Bomber először leplezi le Lemmy költői ambícióit, amelyek nemesen szivárognak át mindennapjaink minden szféráján.
Összességében a Motörhead a Bomberrel nem tér le az Overkillen kijelölt útról. Micsoda meglepetés! A srácok a céljukhoz legfeljebb még néhány decibelt tesznek hozzá! Lemmy és Clarke megzabolázatlan csődörök maradnak, sőt időnként elsőrangú marhapásztoroknak tűnnek egy szemernyi érzékenység nélkül, akiknek helyenként összeszokott zenéje valami csoda folytán mégis szilárdan befogva marad „Philty Animal” Taylor harapós ritmikus alvázába. Röviden: a trió tökéletes! Ezért nem csoda, hogy a fülön a kimerülésig dobáló fülsiketítő zörgés ellenére nehéz ellenállni az olyan ékköveknek, mint a Stone Dead Forever, a Dead Men Tell No Tales, a Lawman vagy a Sharpshooter. A Poison Lemmy csípős lírai manővereinek köszönhetően marad meg, amelyekben a „I guess I poisoned my life, it’s better than marrying a wife”, sorok uralkodnak, vagyis a házassági évfordulók kedvence (ha mást nem is, most legalább pezsgőre nem kell költened). Ha pedig Dimitrij Rupel személyének és életművének rajongója vagy, akkor a szíved kulcsát az All The Aces hordozza.
A Motörhead-estek mindig különlegesek, főleg amikor „Fast” Eddie Clarke, a vagány legény fogja meg a mikrofont, természetesen az összes jelenlévő bánatára és rémületére! A bizarr blues, a Step Down még a mindenre felkészült gyomrok számára is nehezen emészthető, az átlagos Motörhead-nyaggatókéról nem is beszélve. Újabb bizonyíték arra, hogy a Motörhead-légiszázad vezetése nem csupán az ősi ösztön dolga, hanem a stílusé is, ahogy azt a Talking Head mérgező cinizmusa szépen megmutatja, és alaposan kiszellőzteti az agyadat. A legjobbat pedig a Motörhead a végére tartogatja, amikor a trió a Bomberrel 90 fokkal lefelé fordítja az orrát, és megalkuvás nélkül belezuhan a fenomenális adrenalinzuhanásba, ahol Philty átéli az epilepszia kedves nénikéje látogatásainak sorozatában az utolsót, miközben a másik két fickó bátran kormányoz a pusztulás felé vezető úton! Teljes holokauszt, amely alig valamivel több mint fél óra alatt móresre tanít!
Zasedba
Lemmy Kilmister: vokal, bas
„Fast” Eddie Clarke: kitara, vokal
„Philty Animal” Taylor: bobni
Produkcija
Jimmy Miller
Seznam skladb
1. Dead Men Tell No Tales
2. Lawman
3. Sweet Revenge
4. Sharpshooter
5. Poison
6. Stone Dead Forever
7. All The Aces
8. Step Down
9. Talking Head
10. Bomber
