Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2002
Játékidő: 65:29
Értékelés: 5/5
A „Nightfall In Middle-Earth” (1998) után, amely koncepcionális mestermű volt, és új mércét állított fel egy olyan bandának, amelyről amúgy is úgy tartották, hogy gyakorlatilag nem képes hibázni, és amely a legtöbb német melodikus metalcsapattól mindig is a folyamatos zenei fejlődés iránti vágyával különbözött, a zenekar egy, mondhatni, sok szempontból még összetettebb albummal tért vissza. Igaz, ezúttal központi fantasy-koncepció nélkül, ami viszont azokat, akiknek a zene számít az első helyen, a legkevésbé sem zavarhatja.
Az első lemezük, a „Battalions Of Fear” (1987) óta a csapat lemezről lemezre fejlődött, csiszolta és finomította a stílusát. A klasszikus, old school metaltól a szimfonikus és epikus power metal felé fordultak, fantasy lírai motívumokkal megfűszerezve, főleg J.R.R. Tolkien irodalmából merítve, ami az előző lemezen mutatkozott meg a legerősebben. Megjelenésekor joggal éppen ilyen megközelítést vártam az „A Night At The Opera” esetében is. Csakhogy sok mindenben tévedtem. Az első hallgatásnál nem voltam túl lelkes, és már azt hittem, hogy a hamburgiak ezúttal tényleg elrontották. Aztán többszöri hallgatás után rájöttem, hogy én voltam az, aki melléfogott. Ez a lemez ugyanis teljesen másképp felépített dalokat tartalmaz, és az egész koncepciója szinte teljesen eltér az elődjétől, ami igazán bátor lépés egy olyan zenekar részéről, amely nem az egyszerű receptet akarta követni, és nem az előző sikerlemez másolatát akarta elkészíteni. Egy kicsit több odafigyelést kíván, mert számtalan hallgatás után is fedezel fel benne valami újat, amit korábban nem. És pontosan ez az, amit manapság keresni kell ebben a zenében, illetve a melodikus (az ő esetükben most már nyugodt szívvel mondhatom: progresszív) metalban! A második-harmadik hallgatás után, amikor már megszoktam a refréneket, a lemez teljesen magával ragadott. Ezúttal nincsenek közbeékelt beszédbetétek, ami üdvözlendő változás.
Az első dal, a „Precious Jerusalem” rendkívül melankolikus, ugyanakkor ütős is, ahogy egy nyitányhoz illik, számos backvokál díszíti – ez a zenekar egyik ismertetőjegye, amely sosem titkolta a Queen iránti rajongását (heh, nézzétek csak meg a lemez címét, honnan cseng ismerősen?).
Utána a „Battlefield” következik, amely még leginkább az előző lemez hangulatát idézi. Tőle tényleg úgy érzed, hogy a csata kellős közepén vagy, mert gyors szám, ráadásul tele van epikus backvokálokkal. A harmadik szám, az „Under The Ice” az egyik a kettő közül, amelynek témája a trójai háború. A lassú intrót állandó tempóváltások követik, és egy rendkívül szép refrént is tartalmaz.
A „Sadly Sings Destiny” bluesos kezdésével alaposan meglep, majd kiváló, melankolikus, középtempójú ritmus következik, amely kissé az „Imaginations From The Other Side” (1995) lemez „And The Story Ends” című számát idézi.
A „The Maiden And The Minstrel Knight” remek félballada, barokkos betétekkel. Nagyon melankolikus dal a viszonzatlan szerelemről. Amikor már azt hisszük, hogy vége a számnak, még meglep egy ütős kifutással.
A „Wait For An Answer” a lemez egyik legösszetettebb szerzeménye, mert progresszív elemeket is tartalmaz, és rengeteg zenekari jellegű vokált.
A „The Soulforged” a kezdésével kicsit az előző lemez ragyogó „Mirror, Mirror” számára emlékeztet, és persze ez is kiváló dal. Kiemelkedő a dallamvilága, a gyors ritmusváltások és a jellegzetes riffek.
Az „Age Of False Innocence” bevezetője nekem valami Virgin Steele-intrót juttatott eszembe. A dal Galileo Galileiről és az inkvizícióval vívott harcáról szól, ennek megfelelően egyházi kórus is megszólal benne. A szám rendkívül drámai, a zárása pedig lassú és kissé pszichedelikus.
A kilencedik szám a „Punishment Divine”, amely pozitív értelemben kissé szokatlan a Blind Guardiantól. Itt elsősorban Hansi Kürsch kiváló éneke érvényesül.
Az „And Then There Was Silence” a tizedik szám címe, kislemezként is megjelent, és szerintem ez a lemez legjobb dala, egyben a banda történetének egyik legjobbja. Több mint 14 percben az epikus metal mesterei ismét a trójai háborúba repítenek minket. A dal tele van a zenekar legjobb elemeivel, az epikus refrénektől a többszólamú vokális harmóniákig. Ehhez még sok zenekari elem is társul, ami igazán fantasztikusan sül el. Ezzel az eposszal a banda végleg a progresszív vizekre evezett, és maga mögött hagyta power metal múltjának utolsó maradványait.
A végén bónuszként még ott a „Mies Del Dolor”, illetve „Harvest Of Sorrow” (így hívják az „And Then There Was Silence” kislemez angol változatán), egy romantikus ballada, amelyet spanyolul énekelnek. Egyébként a spanyol verzió egyáltalán nem rossz, és újabb megközelítést jelent a zenekar zenéjében.
Az „A Night At The Opera” az a lemez, amellyel a Blind Guardian bebizonyította, hogy nem fél a változásoktól és a kísérletezéstől, és ez maradéktalanul megtérült nekik, hiszen az érettségbeli különbség az előző és az új lemez között akkora, mint például a „Tales From The Twilight World” (1991) és a „Somewhere Far Beyond” (1992) között, ami csak még egy bizonyíték arra, hogy a hosszú várakozás a megjelenésére többszörösen megérte. Persze a zenekar néhány régi rajongójának az „A Night At The Opera” nem fog teljesen ínyére lenni, mert újabb változásokat jelent, a változásoktól pedig sokan félnek, mert nem értik őket.
Felállás
Hansi Kürsch – ének
André Olbrich – gitár
Marcus Siepen – gitár
Thomas „Thomen” Stauch – dob
Produkció
Charlie Bauerfeind
Számlista
1. Precious Jerusalem
2. Battlefield
3. Under The Ice
4. Sadly Sings Destiny
5. The Maiden and The Minstrel Knight
6. Wait For An Answer
7. The Soulforged
8. Age Of False Innocence
9. Punishment Divine
10. And Then There Was Silence
11. Mies Del Dolor
