Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1990
Hossz: 14:35
Értékelés: 5/5
A brit prog rock óriás Marillion eddigi power balladái között az „Easter” különleges helyet foglal el: hangulati-érzelmi szempontból a leggazdagabb darab a kultikus ötödik stúdióalbumról, a „Seasons End”-ről (1989), és az i-re feltett pont, amellyel az akkor még újonc énekes, Steve Hogarth végleg meggyőzte a kétkedőket, és meghódította azon sok rajongó szívét, akik nem tudták megemészteni elődje, Fish távozását.
Ez a gyönyörű, idealista ballada az észak-ír függetlenségi harcot érinti, miközben a „zöld sziget” természeti és népi szépségeit is dicséri (szokatlan, de rendkívül dicséretes húzás a legendás angol együttestől). Kétségkívül az életművük egyik legjobb darabja, így nem meglepő, hogy az említett stúdióalbum harmadik kislemezének választották. Teljes pompájában főleg Steve Rothery gitárvirtuóz ragyog rajta finom érzékű akusztikus, majd slide-gitárjátékával és az arpeggiók briliáns használatával, valamint Hogarth, aki végtelen pátosszal énekli el.
A felülmúlhatatlan hangulatot tovább emelik Kelly rétegzett billentyűs szőnyegei, a kísérővokálok és Rothery fenomenális slide-szólója, amely karrierje egyik legfinomabbika. Ezt követi a remek lezárás H drámai-fenséges hangjával, csodás riffekkel és mély billentyűrétegekkel, amelyek együtt hipnotikus dallamot és álomszerű hangulatot teremtenek: a hallgatót egy pillanat alatt a felhők fölé repítik, és új lendületet adnak azokban a percekben is, amikor úgy tűnik, semmi sem megy úgy, ahogy kellene. A promóciós videó is, amelyben a zenekar tagjai az észak-ír népi és természeti látnivalók kellős közepén tűnnek fel, a legesztétikusabbak közé tartozik a történetükben.
A kislemez CD-változatán helyet kapott a „The Uninvited Guest” klasszikus koncertverziója és a kiváló „The Release” is, talán a legkedveltebb Marillion-bónuszszám egyáltalán, hiszen napjainkban is előfordul, hogy élőben játsszák. A „The Release” klasszikus popos-rockos energiakatalizátor, amelynek ritmikai eleme sokban hasonlít a Pink Floyd néhány Gilmour-korszakbeli szerzeményére („Take It Back”), de a korai U2-ra is. Mondhatni ablak a következő albumuk, a „Holidays In Eden” (1991) stílusirányára. Néhány 12 hüvelykes bakelitváltozaton a „The Release” helyett a „Clutching at Straws” (1987) két klasszikusának, a „Warm Wet Circles”-nek és a „That Time of the Night”-nak a koncertfelvétele szerepelt, természetesen már H úrral az éneken.
Az „Easter”, a rockzene történetének egyik legszebb balladája végleg megszilárdította Steve Hogarth helyét egyedülálló énekesi tekintélyként, amikor a Marillion többi tagja igazán felismerte, milyen fontos erősítés volt a csapat további művészi fejlődése szempontjából az érkezése. A megvigasztalhatatlan Fish-hívekből, akik nem tudták elképzelni a Marillion jövőjét nélküle, ezek után is maradt még jócskán, de a következő években, amikor a banda végleg búcsút intett a neo prog rocknak, egyre inkább elvesztették lendületüket és meggyőző érveiket.
Felállás
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűs hangszerek
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dob
Produkció
Nick Davis és a Marillion
Számlista
1. Easter
2. The Release
3. The Uninvited Guest (live)
