Szerző: Urban Bolta
Előadó: Runaways, The
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 1976
Játékidő: 34:02
Értékelés: 3.5/5
A rocktörténelem a The Runaways-t tartja az első női rock’n’roll zenekarnak, amely rövid pályafutása ellenére sikerrel hívta fel az amerikai és a világközönség figyelmét arra, hogy a gyengébbik nem is megállja a helyét a keményebb zenei vizeken. Míg a hetvenes évek rockjában a női alakok legfeljebb a Joan Baez-féle könnyedebb folk/rock figurákként voltak jelen, a The Runaways biztosan az a lánybanda volt, amely a magamutogató férfiegók uralta rockvilágot adrenalinfütött rock’n’roll-rúgással egyenesen az ágyékba találta.
A The Runaways történetének egyik legfontosabb építőköve Kim Fowley volt, aki akkoriban elismert zenei producerként, dalszerzőként és zenészként működött. Fowley hozta össze egymással Sandy West dobosnőt és Joan Jett gitárosnőt, a zenekar két központi alakját. A két lány Fowley keresztapai keze alatt a megalakulást követő hónapokban megtalálta a többi tagot, és elkezdődhetett a sztori. A különböző irányokból összeverbuválódott tinilányok zeneileg teljesen tapasztalatlanok voltak, és itt jött képbe Fowley szerepe. A nyers rock’n’rollt játszó bájos lányokban érdekes zenei rést látott, ezért a szeme fényeként nevelgette őket, segített felépíteni a teljes imázsukat, és bemutatta őket a zeneipar befolyásos embereinek. A saját dalok írásának kezdetén szövegeket készített nekik, a legelső szakaszban pedig a számok megalkotásában is közreműködött, így nem csoda, hogy a zenekar „The Runaways” című bemutatkozó lemezén a dalok jó felének társszerzőjeként szerepel.
A lányok az elsó album megjelenésekor alig 16–17 évesek voltak, a szövegek ezért tele vannak tini-lázadó témákkal: szexszel, huliganizmussal, bűnözéssel és szabályszegéssel, amelyekkel a zenésznők tovább rombolták az amerikai társadalom középosztálybeli tinilányairól élő sztereotípiákat. A vad szövegeket alap-rock’n’roll hangzásba ágyazták, amelyet a hallgathatóság végső határáig csavartak fel. A pattogós punkrock ritmusszekciót a Joan Jett / Lita Ford gitárduó hangzása fűszerezi, az így kapott, rendkívül elemi rock csúcspontjai pedig az ütős, helyenként dallamos refrénekben érnek el.
A lemezt az energikus Cherry Bomb nyitja, a híres sláger, a refrénben jellegzetes dadogással és erős szexuális felhanggal. Az édes üzenetű, egyszerű punkrock-induló a megjelenést követő hónapokban ugródeszka volt a lányoknak a világméretű népszerűsítéshez, Japánban pedig egyenesen nagy slágerré vált. A közvetlen erotika motívuma a You Drive Me Wild című dalban is megjelenik, amelyhez Joan Jett a Mississippi-delta blues vizeiben keresett ihletet. A középső részben a lemez veszít a füleket támadó hangzás intenzitásából, érdekes viszont a Velvet Underground-szám, a Rock & Roll pattogós változata, amely bizonyítja, hogy a The Runaways-re ható zenészek köre igen széles volt. Az énekesnő, Cherie Currie ügyesen bánt a vokális szerepével, főleg annak fényében, hogy későn csatlakozott a zenekarhoz, kissé szelídebb ritmusokra számított, és eleinte nem találta a helyét a pattogós punk’n’rollban. A dallamos beállítottságú énekesnő ügyesen belebújt a játszott szerepekbe: az American Nights című számban bulizós lánnyá vált, a Lovers című dalban pedig pajkos incselkedővé. A rövid játékidejű, vágtázó dalok és az igen egyszerű kompozíciók sorát a pszichedelikus-punk gyökerű, hétperces Dead End Justice zárja, amelyben némi játéktér jut még Lita Ford gitárosnőnek is, a későbbi sikeres szólóelőadónak.
A „The Runaways” bemutatkozó lemeze zeneileg szolid kirándulást kínál a punkrock ritmusok közt, a rockvilág nagyjai közé azonban nem annyira a zenei tartalma emeli, hanem az, hogy első pillantásra ártatlan tinilányok bizonyították be vele: a kemény, adrenalinos ritmusok világa nem kizárólag férfiküldetés. A mentor és producer Kim Fowley jól kamatoztatta ismeretségeit, és a Mercury nagy kiadónál talált helyet a zenésznőknek, amelynek segítségével az album a hazai amerikai földön megjelenésekor a 200 legjobban fogyó lemez közé is bekerült. Ez a zenei világban teljesen zöldfülű zenésznőkből álló kvintettnek minden kétséget kizáróan szép siker volt.
Felállás
Cherie Currie – ének
Joan Jett – ritmusgitár, vokál
Lita Ford – gitár, vokál
Jackie Fox – basszusgitár, vokál
Sandy West – dob, vokál
Produkció
Kim Fowley
Dallista
1. Cherry Bomb (2:18)
2. You Drive Me Wild (3:22)
3. Is It Day or Night? (2:45)
4. Thunder (2:31)
5. Rock & Roll (3:17)
6. Lovers (2:09)
7. American Nights (3:15)
8. Blackmail (2:41)
9. Secrets (2:43)
10. Dead End Justice (7:01)
