Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Sinntetic Liquid
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2012
Játékidő: 54:56
Értékelés: 4.8/5
Ne ítélkezzünk elsőre, és vegyük figyelembe a több mint harminc évnyi előzményt: a Matjaž és Jože Pegam testvérpár jóval több, mint a brežicei Demolition Group két tagja, jóval több, mint a Gastrbajtrs egykori zászlóvivői – annak a zászlónak a hordozói, amellyel a szlovén alternatív, újhullámos zenei kísérletezés fontos helyet kapott a szlovén hangzásalkotás történetének évkönyveiben. Pegamék ugyanakkor sokkal többek, mint pusztán ugyanannak az anyának és apának a fiai: a kreatív ötleteikben, gondolataikban és a zenéhez való hozzáállásukban a közös alkotás kezdete óta különböző megközelítések rejtőznek ugyanahhoz az eredményhez, a kreatív ritmikai algebra végeredményéhez. Jože a hosszú hajú, hallgatag, szűkszavú óriás, aki minden érzelmét, frusztrációját, szívfájdalmát és lázadó kiáltását a fúvókán át fújja bele sárgaréz barátja és útitársa, a szaxofon testébe. Matjaž az elektronika, az oszcillátorok, a billentyűk és a programnyelv mestere, és a kreatív páros hozzáférhetőbb, beszédesebb tagjaként ő viszi a marketing, a bemutatkozás és a következő lépések kitalálásának üzleti oldalát – az anyazenekarban éppúgy, mint az otthoni felvevőstúdió bensőséges közegében. A ugyanazon univerzum ölelésében élő különbözőségek e bipolárisan színes palettájának eredménye tökéletesen tükröződik a SinnScapes lemezen, amely egészen sajátos módon töri meg a csendet, a városi utcai mítoszokból pedig elérhető tény és igazság lesz.
A Sinntetic Liquid valóban csak egy a Demolition Group projektjei közül, amelyek a Deep True Love színpadi aláfestésében vagy a Neovangelij magas oktánszámú töltetében is megjelentek. Ezúttal viszont az elektronika és a szaxofon fűszeres édességének közjátéka önálló művészi elbeszélés lett, amely a saját formájában szólít meg minket. Ez a forma jazzesen édes, funkosan dubos hangulatú, a chillout ritmusok pedig a kétdimenziós klubos szépelgés helyett tíz lépcsőfoknyi tökéletes zenei tantrával szolgálnak. Matjaž hangszerelései pszichedelikus szövetként csúsznak végig, a szilárd, de tolakodásmentes ritmusok textúráiba pedig Jože a saját módján illeszti bele a szaxofon szerepét, amely sehol sem szól úgy, mint az ő kezében.
A nyitó Funkscape a artikulált támadás tökéletes példája a fül, az elme és a test ellen, és bár ezúttal nem a teljes DG-felállás szól, az ember önkéntelenül is Goran hangját és a sorsnak alávetett sötét angyalok édes szenvedéséről szóló szavakat várja. A Dizzy Groung elektronikusabb: a léptek visszhangjának csoszogó hangjából, a tű gramofonlemezen való csúszásából és a sztatikus ropogásból lassú groove képe születik, amely úgy szól, mintha a Sátán ujjai alól kikerült lapdance-sláger volna. Sötéten és pszichotikusan koszos, mégis szép; közben megjelennek a lidércnyomás sejtelmei, a Wonderland ajtajának kinyitása után pedig a táncléptek felgyorsulnak, és dubos táncos kikapcsolódássá militarizálódnak. Nem vagyok táncos, de a SinnScapes hallgatása közben az én testem is öntudatlanul ringatózni kezdett az ingerlő ritmusra és zenére. A hallgatás misztikusabb pillanatai közé tartozik a Circuland, ami olyan, mint egy mantra: a torokcsakra megnyitása helyett a billentyűhangok mellett, tökéletesen felszolgált tea mellett a szívcsakra nyílik meg és olvad fel, a gondolatok pedig azt kiáltják: „Om”. Nagy pillanatokból sincs hiány, és a jobbak közé tartozik a lemez nagy finálé is, a Psychotic. Jazz, szaxofon, ujjcsettintés és az örökkévalóság pillanatainak visszaszámlálása olyan könnyedséggel, amilyet csak a downtempo mesterei tudnak. A Sinntetic Liquid stílussal és pedantériával fogja össze az elejét és a végét.
A lemezről sokat mondtam, mégis gyakorlatilag semmit, mert a tökéletes mentális lebegés szépségét a fehér zaj kíséretében, a szívzene szaftos színrobbanásai közepette lehetetlen leírni anélkül, hogy megsértenénk a gravitáció törvényeit és a tökéletes szépség arányait, vagy hogy a szavakba öntéskor ne veszne el valami kimondhatatlan, de fontos. A Sinnscapes a tökéletes édes bűn tájai, amelyből gyakrabban kellene részesülnünk. A finom ízlésűeket a hallottak kétségtelenül elragadják, a szkeptikusoknak pedig már elsőre elfogynak az ellenérveik. A Sinntetic Liquid állva tapsolást és végtelen ráadásokat érdemel, ez a zenei inkarnáció pedig – sem a DG, sem bármi más, még soha nem hallott projekt – soha nem fogja és nem is tudja beszennyezni az eredeti láng emlékét, és azokét az időkét, amikor a világot a Gastrbajters nevű fiatal lelkesedők járták. Az új időkben így csak robbanékony származékok sokaságából részesülünk, amelyek sokféleségükben ugyanazt az ősi, érintetlen lelket hordozzák. Hála a zenei Olümposz isteneinek!
Felállás
Matjaž Pegam – zene, hangszerelés, programozás
Jože Pegam – szaxofon
Produkció
Matjaž Pegam
Számlista
1. Funkscape
2. Dizzy Groung
3. Wonderland
4. Laze
5. Flatline
6. Mad Song
7. Circuland
8. Vibratune
9. Siesta
10. Psychotic
