Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2011. 11. 18.
Producer: Piet Sielck
Az album hossza: 49.11 perc
Stílus: Heavy Metal / Power Metal
A német power metalosok, az Iron Savior új albuma kapóra jön, hogy kijavítsa azt a rossz benyomást, amelyet a Helloween és a Grave Digger az utóbbi időben az utolsó stúdióalbumaival hagyott maga után. Nem sokkal az új Iron Savior-lemez előtt a Brainstorm már jócskán feledtette ezt a keserű szájízt egy remek új albummal, a „The Landing” pedig újabb példa arra, hogy egy lemezt úgy kell megcsinálni, ahogy az az Iron Saviortól elvárható.
Az Iron Savior a power metal-színtér kevésbé ismert neve, pedig már a messzi 1997 óta létezik, amikor Piet Sielck két cimborájával, Kai Hansennel (Gammar Ray, ex-Helloween) és Thomen Stauch-hal (ex-Blind Guardian) elindította a működését. Piet Sielck személye és munkássága mindenképp összefonódik a Helloween, a Gamma Ray és a Blind Guardian karrierjével, és mindhárom zenekar első lépéseiben fontos szerepet játszott: ötletekkel, producerként és társaranzsőrként. Vagyis olyan ember, aki ma a „metal bölcsek” és a német power metal afféle guruinak ligájába tartozik.
Mindez az új Iron Savior-albumon is tükröződik, amely a „Megatropolis” (2007) óta az első, tehát négy év után jelentkezik. A riffekben és a dalszerkesztés módjában nem lehet nem észrevenni a Gamma Rayre, olykor a Blind Guardianre jellemző hasonló zenei gondolkodást. A Gamma Rayre maga a riffelés emlékeztet, a riffeken átívelő jellegzetes harmonikus pengetés, a Blind Guardianre pedig leginkább Sielck éneke (főleg amikor vokális harmóniák támogatják), amely ugyan nem hordozza Hansi Kürsch (Blind Guardian) hangterjedelmének rugalmasságát és hangszínének artikuláltságát, viszont elképesztő erőt tart fenn, ahogyan azt a megállíthatatlan riff-uzurpáció követeli, amely a vámpírian gurgulázó dupla lábdobokra fekszik.
Sielck a négyéves szünet után egy optimálisan felöltöztetett power metal indulókból álló albummal állt elő, amelyből az ember tényleg nem tudna elvenni, és nem is tudna hozzátenni semmit. Himnikusság, epikus bombaszt, atmoszférikus csúcspontok a refrének dallamaiban, remekül mérges, fogazott, ősi riffelés, amely az igazi, régi teuton metaliskolából ered, ahogyan azt Hamburgban és környékén ősidők óta főzik. Acélosabban és klasszikusabban hangzó, szigorúan német vonalvezetésű power metalt már nem is találsz.
Hiába olykor szinte megdöbbentően közeli a stílusbeli hasonlóság a Gamma Rayjel, ebben a tekintetben szemet kell hunyni felette, hiszen a zenekar útja kezdettől fogva szorosan összefonódik a Gamma Rayével. Thomas Nack dobos ugyanis a Gamma Ray dobosa volt a zenekar kezdeti időszakában, vagyis a kilencvenes évek első felében, az Iron Saviorben pedig Kai Hansen is játszott, akárcsak az ő Gamma Ray-s cimborája, Daniel Zimmermann. Az album, ahogy várható, bevezető dallal indul, amely fokozatosan építi a hangulatot, míg az egész át nem csap az „Accept-esen” kiélezett The Saviorbe, ez remek nyitányválasztás, amely azonnal adrenalinlöketet indít a véredben, és ettől az igazi power metal-rajongók önkéntelenül rázni kezdik a fejüket.
A produkció kiváló, és megfelel mindannak, amit az euro power metal a legjobbtól elvár! A riffek mérgezően feltekertek és az előtérbe tolva, az ének vehemensen, határozottan és tekintélyt parancsolóan vezényli őket, a ritmusszekció optimálisan kontrasztos, a basszusgitár vonalait pedig egyáltalán nem gázolja le a dupla lábdob dübörgése, ami a múltban oly gyakran a power metal albumok bökkenője volt. Ha már az összehasonlításoknál tartunk: a Moment In Time és az album leggyorsabb dala, a Faster Than All (a cím mindent elmond) áll legközelebb a régi Gamma Rayhez, míg a „gyöngyszem” Hall Of The Heroes nyitányában van egy kis riffes meglepetés, amely a Grave Digger epikus klasszikusát, a The Round Table-t idézi. Az R.U. Ready rockosan „elengedett” dalként lóg ki az albumról, versszakaiban a rockzene óriásainak szóló köszönetek sorakoznak, nélkülük Piet Sielck és társasága aligha tudná elképzelni a mai metalt annak minden változatában. Van még egy dal, amely eltér a többitől, a nyugodt, balladás Before The Pain, amit az Iron Saviortól nem éppen szoktunk meg, de a lényeg, hogy az ünnepélyes bombasztikkal és a vezérdallamok megválasztásának és kombinálásának remek megoldásaival megtömött szerzemény tökéletesen működik az albumon, és így fenntartja annak teljes hitelességét.
A „The Landing” az Iron Savior hihetetlenül érett új stúdióalbuma. Mondhatom, hogy az egyik legjobb, amit a zenekar pályafutása során valaha kiadott. Egyszerűen. Rutin, megtett kilométerek, tudás és tapasztalat. Ehhez add hozzá az előző és az új album közötti hosszú szünetet, amikor bőven volt idő a legjobb új ötletek kiválasztására és azok optimális véglegesítésére! Ezért ez az az új Iron Savior-album, amely tetőtől talpig hű a zenekar alapvető zenei kifejezésmódjához, ugyanakkor frissnek és rombolónak hat, és ilyenként hatékonyan tartja fenn az ideális arányt a ragadozó dallamok epikus bombasztja és az ultrafeszültségű metal ütőerő között. Minden power metalosnak kötelező ellenőriznie ezt a lemezt.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 9.0 / 10
Számok:
01. Descending (1:05)
02. The Savior (4:48)
03. Starlight (4:51)
04. March of Doom (4:43)
05. Heavy Metal Never Dies (4:14)
06. Moment in Time (5:07)
07. Hall of the Heroes (5:39)
08. R. U. Ready (4:49)
09. Faster than All (5:03)
10. Before the Pain (4:34)
11. No Guts, No Glory (4:31)
Felállás:
Piet Sielck – ének, gitár
Joachim „Piesel” Küstner – gitár, háttérvokál
Jan-Sören Eckert – basszusgitár, háttérvokál
Thomas Nack – dob, háttérvokál
