Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: UFO
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 46:44
Értékelés: 4/5
Az U.F.O., a brit heavy rock legendája, amely hatással volt a brit fiatal metal minden későbbi ágára, három év után új albummal tér vissza. Az átmenet zenekara az ószisztolás hard rock és az n.w.o.b.h.m. csírái között! Aki ad magára, és legalább egyszer megélt Iron Maiden-koncertet, jól tudja, hogy finomra hangolt fülének nem kerülte el az UFO legismertebb dala, a Doctor Doctor, amelyet épp azelőtt játszanak be, hogy a színpadon felrobbanna az Iron Maiden.
Telnek az évek, az UFO dacol, és velünk van a „Seven Deadly”. A zenekar huszadik stúdióalbuma. Bár az eredeti tagok közül ma már csak három vén macska maradt, Phil Mogg énekes, Andy Parker (dob) és Paul Raymond (billentyűk, gitár), nem úgy tűnik, mintha elfogyna a szuszuk. Stúdióban biztosan nem. Pedig Michael Schenker és Pete Way ikonok látszólag pótolhatatlanok voltak. Pete Way? Igen. Mostantól ő is hiányzik. A „Seven Deadly” az első album azon ember nélkül, aki nagyban befolyásolta magának Steve Harrisnek a basszusgitározását, és a spandexet is bevezette a kötelező színpadi viseletbe. Way tavaly ugyanis megromlott egészsége miatt visszavonult.
A zenekar 2004 óta dacol az állandó gitáros, Vinnie Moore-ral. Moore természetesen hozott néhány égetően szükséges változást, amelyek gitárstílusából és hangszerelői megoldásaiból fakadnak. Mégpedig úgy, hogy az UFO-hangzás és dallamvilág minden védjegye megmaradt! Moore érkezésével erősebben jelenik meg a blueselem, a zenekar pedig nem tudja elrejteni, hogy olykor kacérkodik a déli dallamosság temperamentumával. Az új albumon is, ahogy a Steal Yourself és a Year Of The Gun dalokban, sőt a stoner slágergyártásban, amely különösen feketén illatozik az albumon (Mojo Town).
A produkció ördögi. Élő, kivételesen kontrasztos. Különösen jól kihallatszik az ellentét a ágyúdörejű pergődob, a felcsavart riffzáporfüggöny és a fantasztikus Phil Mogg között, akinek hangszálai krómfénye az érett években sem veszít intenzitásának ragyogásából. Már a nyitó Fight Night csattanós, rombolóan átható gitárfrázisa (a vezető gitárfrázis, mintha maga Angus Young az AC/DC-ből súgta volna Moore fülébe, mérgesen aládobolva tehéncsengő-dübörgéssel) azonnal jelzi, hogy a „Seven Deadly” sokat ígérő album.
A legendákat nem lehet összezavarni. Inkább fordítva. Annyira rutinosak, hogy nem tudják megtagadni magukat, amikor a saját rockos elveik szerint komponálnak. A „Seven Deadly” igazi, tősgyökeres UFO-album. Gyönyörű egyensúlyban hordozza a nagy, jól hallgatható, epikus hatású dallamok iránti érzéket (Angel Station, Burn your House Down), a fiúk pedig ehhez újra a megfelelő adagban szórják a blues fűszerét, a klasszikus retró „rhythm n’ blues” retorikát, a már említett déli bevonat mellett.
A zenekar fő hajtómotorja ma egyértelműen Vinnie Moore. A férfi, aki gitározott az amerikai speed metalosok, a Vicious Rumors „Soldiers Of The Night” (1985) debütlemezén, valamint Alice Cooper „Hey Stoopid” (1991) albumán, jókora különbséggel a legfiatalabb az UFO csapatában. Ez nagyon fontos, mert annyi lobbanékonyságot és bizonyítási vágyat tart életben, hogy ő az alkotói ötletek zömének hordozója, amelyeket aztán a kvartett tömör formába önt a régi vágású rockzamattal. Moore kivételes gitáros, éppen a szólói, amelyekben a gitártechnikák széles tárházának uralását mutatja meg, az album azon pillanatai, amelyek jelentősen megszellőztetik az arculatát, és lelepleznek a dalok vázának egyformaságát.
Moore kreatív zsenije mellett a kvartett többi tagjának bölcsessége és edzettsége az, ami 2012-ben is megőrzi az UFO minden sajátosságát. Phil Mogg hangja az évek során vastagodik, mélyül, és a férfi, aki a klasszikus rock egyik legérzékenyebb énekes-interpretátoraként híres (emlékezz csak az UFO felejthetetlen klasszikus mini EP-jére, a Love To Love-ra), az új albumon újra kivételesen szól. Azokon a pontokon, ahol az UFO-dallamvilághoz egy csipetnyi déli desperado temperamentum társul, az album érzései hasonlók azokhoz, amelyeket egykor a nyolcvanas években a Samson-albumokon Nicky Moore sorakoztatott fel.
A „Seven Deadly” azoknak íródott testre szabva, akik szeretik a hatalmasan romboló rockvarázs hagyományát. Mindenkinek, aki merészséget, közvetlenséget, arroganciát keres, az előadásmód erotikájával átitatva, ami hitelesen és valódian hat, ahogy azt egyedi tulajdonságaival csak az UFO tudja nyújtani. Ez az album vastag vokális érzelemzamattal, klasszikus dallamérintéssel, a blues hagyományának ördögi ízével finoman adagolva. A „Seven Deadly” lázadó album, külön temperamentummal. És az UFO meglep vele. Igen, meglep: több mint 40 év dacolás után is. Megszelídíthetetlen mének erejével!
Felállás
Phil Mogg – ének
Vinnie Moore – gitár
Paul Raymond – gitár, billentyűk
Andy Parker – dob
Produkció
Vinnie Moore
Számlista
01.Fight Night
02.Wonderland
03.Mojo Town
04. Angel Station
05. Year Of The Gun
06.The Last Stone Rider
07. Steal Yourself
08. Burn Your House Down
09. The Fear
10. Waving Good Bye
