Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vatra
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 34:58
Értékelés: 4/5
A zágrábi–viroviticai csapat három év után tér vissza a színtérre hetedik stúdióalbumával, az „Ima li budnih?” című lemezzel (magyarul: „Van valaki ébren?”). Tisztázzuk rögtön: a Vatra rutinos zenekar, amely a kilencvenes évek közepe óta aktív, és minden stúdióalbumával egy újabb lépést tett előre az előadói érés útján.
A „Sputnik”, az előző album, új érettségi szintre emelte a zenekart. Bár a lemez még tele van a Vatra energikus „rock O`strela” hangzásával, már most is a zenekar pályafutásának legcsiszoltabb produkciójával büszkélkedhet, a hangszerelések pedig az évek és a megszerzett tapasztalat hozta érésről árulkodnak. Persze ez az album sem rejtegeti a banda mély flörtjét a bulizós hangulattal. A Vatra a sikert célozta vele, azt, hogy Horvátországban szélesebb hallgatóságot hódítson meg. Azt fogjátok mondani: „Hú, micsoda felismerés”, nemde? Hiszen ezt már időtlen idők óta próbálják. Mégis. A „Sputnik”-ban volt messze a legnagyobb potenciál arra, hogy a zenekar végre kinője az átokként rájuk ragadt „kis virovitica-i falusi zenekar” státuszt (bár már jó néhány éve „átköltöztek” Zágrábba). De úgy tűnik, ezúttal ez nem jött össze.
Az új album meglepetés. A Vatra magába fordult rajta. Láthatóan elege lett a slágerkeresésből. Úgy döntöttek, eklektikus lemezt csinálnak. Az „Ima Li budnih?” pedig elmozdulás az art rock irányába. Remek album, amelyen Jura Ferina és Pavle Miholjević producerpárosa – amelyet az előző, „Sputnik” című lemezről megtartottak – az új hangszerelési szférában teljes mértékben kamatoztatja a benne rejlő lehetőségeket.
Kis szabotázs a zenekar részéről, amire nem számítottunk! Nem szükséges, hogy a tettekben mindenki abba az irányba forduljon, amit korábban az útjelző táblával megmutatott. Az „Ima li budnih?” sötét, ám érzékeny és vágyakozó hangulatot áraszt, egyetlen szám sem hat incselkedőnek, egyik sem ugrál rock n` roll ritmusban, a zenekar ezúttal az összes ütőkártyáját a hangulatra tette fel. És ebben a küldetésben maradéktalanul sikerült is neki. A produkció szerves, telt, ezért a zene az üzenetet tekintve rendkívül hiteles. Főként a mély hangok melegének kontrasztja van világosan kiemelve, amelyek tulajdonképpen a hangfal vázát is adják, abba pedig szétszórtan csengő, organikus akkordok vannak beágyazva; nagyon fontosak a billentyűk egyszerű motívumai is, amelyek azokból a szintetizátorhangzásokból merítenek ihletet, amilyeneket egykor a post-punkosok használtak, és ez igaz néhány, a megboldogult Jugoszlávia területéről érkező együttesre is, például a rijekai harmadik hullám zenekaraira vagy az EKV-re. A billentyűk hangszerelése az újonnan megtalált víziójukban sokkal kézzelfoghatóbban hat, és övé az elsőszámú szerep a sötét hangulat megteremtésében.
A zenekar ezúttal mesterien gondoskodott róla, hogy a hangulatok fokozatosan épüljenek egymásra a számok fejlődése közben. Rövid, csavaros minimalista trükkökről van szó, amelyekre a hangulat az alternatív rock ilyen közegében érzékenyen reagál, és ezeknek a minimális „korrekcióknak” a vezetésével új életkedvvé fejlődik. A refrének átveszik az elsőbbséget a számokban, hiszen mindig ünnepélyes, melankolikus dallamot hordoznak csábító melódiával, ahol Ivan Dečak éneke az érzelmi oldalon is fontos súlyt tesz hozzá a számok csúcspontjainak megalkotásához. A dalok így világos kontrasztot hordoznak a szakaszról a refrénre váltáskor bekövetkező sokkoló hangulatváltásban. Ebben a manírban követi egymást például egyértelműen a Kamikaze, majd utána a Limunova kora. A zenekar művészi érését különösen szemléletesen mutatja be a Plima adreanlina, ahol a banda a szintetizátormintázat és a zongoradallam egyszerű, de hatásos motívumkombinációjára épít. Elemi megközelítés, bonyolítás nélkül, és ízlésesen illeszkedik bele a Vatra énekesének, Ivan Dečaknak a duettje a legendás Damir Urbannal (Urban & 4, ex-Laufer)! A minimalista trükkökkel összehangolt szintetizátormintázatok hangzásvilága a meleg, ritmikus post-punk váz kontrasztosan kiemelt ölelésében különösen intenzíven csap le a záró Tremolo című számban, amely kislemezen is megjelent.
Az album legerősebb száma pedig kétségkívül a Mašine. A zenekar „tüzes” neve ellenére az album energiája kegyetlenül hideg, jeges, komor, a Mašine-ben pedig ez a fagy különösen intenzíven hatol a hallgató csontjaiba. Éppen a Mašine képes ötvözni a lázadó verssorokat, amelyek erős hatással festik le a társadalom jelenkori „elemberietlenedésének” állapotát, amikor valójában gépekké válunk (elemes szavatossággal), a szabadkőműves hóhérok „láthatatlan” utasítására (a „Mátrix” című film lényege szép párhuzam). Itt különösen jól működik a már említett hangulatfokozás, amely a rövid, de velős hangmintázatok finoman összehangolt rétegzésén alapul. A szám a csúcspontját az instrumentális kifutásban éri el, ahol a háttérbe egy „üvöltő” minta ékelődik, amely borzongatóságában a szél torz üvöltésére emlékeztet. Vagy a gépek képzelt felhangzására, engedjétek, hogy a fantáziátok vezessen. A Mašine az album azon pillanata, amitől nektek is megfagy a vér az ereitekben!
Az új zenei irány megérte. A Vatra a nyolcvanas évek art-intelligens post-punkjából merít ihletet, amelyet a mai alternatív rock produkciók divatos, trendi hangzásába öltöztet (U2, Coldplay, Snow Patrol,…). Nem slágert keresnek. Eklektikát keresnek. És éppen ez a siker igazi útja. Az „Ima li budnih?” érzékeny és mélyen érző art alter rock album, a pretenciózusság legkisebb szikrája nélkül. Vele a zenekar a zenei alkotás átalakulásának új útjára lépett. A megtalált vízió a jövőben sok kiindulópontot kínál a zenekarnak, hogy úgy fejlessze a művészi oldalát, hogy egyetlen pillanatban se kelljen feláldoznia egy szikrányit sem a saját kifejezésmódjából. Inkább épp ellenkezőleg. Legfeljebb elmélyülhet, építkezhet és gazdagodhat. Gazdagodhat a maga jellegzetes művészi tartásában. A Vatra fejlődés szempontjából az „Ima li budnih?” megjelenésével még határozottan nem mondta ki az utolsó szót.
Felállás
Ivan Dečak – ének, gitár
Robert Kelemen – gitár
Irena Celio-Cega – billentyűk, vokál
Boris Gudlin – basszusgitár
Mario Robert Kasumović – dob
Damir Urban – ének (a 4. számon)
Produkció
Jura Ferina & Pavle Miholjević
Számlista
1. Ima li budnih
2. Kamikaze
3. Limunova kora
4. Plima adrenalina
5. Beduini
6. Vojska od terakote
7. Mašine
8. Oproštaj
9. Tremolo
